Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-03 / 9. szám

köztük élvén, hallóin beszélgetéseiket, egy vagy más tárgyróli véleményeiket, — csudálva bámulom, mint ki van népünk tanulva és taniiva némely dolgokbau ! Kis Péternek volt három gyermeke: Katalin,—ezt elvette Nagy Pál s a házhoz ment vőnek, jelenleg is ott lakik;

— másik gyermek János, a harmadik József, — ezt a két gyereket, mikor már arravalók voltak, elküldötték más faluba szolgálni, — János egy özvegy asszonyhoz került, ennek volt egyetlen szép leánya s jó gazdasága, a fiatalok megszerették egymást, a fiú épen 18 éves volt, folyamodás melleit nősülhetett, — de hogyan? Nagy Pál a sógor, kijárálta következőkép : Ipával Kis Péterrel, beviteté a járás-orvoshoz öreg beteges napát, megvizsgáltatta, hogy a gazdasági teendőkre alkalmatlan, a családi értesítőt a paptól kivette, a többi irást a jegyző elkészité, az engedély megjött s János elvette az özvegy asszony leányát, — arról persze egy szót sem tudott az illető magistratus, hogy a háznál van egy ép, erős, három gyermekes anya: Katalin, Nagy Pál neje. János belejön a katonasorba, ekkor meg a napa folyamodik érette s kireklamálják, — a fiú meg is házasodott, a katonai szolgálat alól is felmentetett, most van szép felesége s csinos birtokocskája, élhet boldogan, habár Nagy Pálnak előleges alku szer ént írásban kiadta is, hogy az atyai háztól soha semminem üjust sem ő nem kíván, sem maradékai. — Nagy Pál nevet s azt mondja a a csodálkozóknak : lássák kentek, okos embernek bölcs a neve ! Hasonlókép akarja József sógorát is szárnyára bocsájtani, az atyai örökből kitudni s a törvényt kijátszani, — és hiszem is, hogy sikerülend neki, — látszik, hogy okos ember, és nagyon jó professorai vannak! Igy megy ez napról napra ! és míg mi papok fennen lobogtatjuk ajózan haladás zászlaját, prédikáljuk az e^angeliumi erkölcsöket, — az élet, a világ a m ndennapi tapasztalat sárt hány zászlónkra, — közbe nevet prédikációinknak, s a törvény feltartott tábláival s az evangéliummal kezünkbe elénk áll és arcul ver bennünket, és mi kénytelenek vagyunk betüszerintiek leuni, odr- tartani a másik arcunkat is, — mert mi az evangélium szolgái, mi papok vagyunk, — reánk fér minden, követhet el rajtunk bárki bármit, nekünk nincs más teendőnk, fegyverünk, hatalmunk, parancsolatunk, védelmünk, mint prédikálni, .... prédikálni még a toronytetők] ől is! VlGiL. KÖNYVISMERTETÉS. A valláshölcsészet kézikönyve. Irta Dr. Kovács Ödön. Második kötet : a vallás lényege. Budapest, 1877. 312 l. Kiadja a »Magyar protestáns-egyleté Az első rendszeres magyar vallásbölcsészetet e kötettel már teljesen vette a magyar prot. közönség. E lap I olvasó-közönségének valószínűleg legnagyobb része ismeri is a munkát, mert szeretjük hinni, hogy előfizetője a hazai theol. irodalomnak már is oly nagy szolgálatot tett derék vállalatnak, a „Prot. theol. könyvtárinak. Es mi mégis nem tartjuk feleslegesnek, hogy a nagybecsű munkát röviden ismertessük, szépségeit kiemeljük, hiányait fölemlítsük. Jeles művekkel többször foglalkozni ép oly tanulságos, mint nagy szellemekkel társalogni: mindig • találni bennök valami ujat, hasznosat, szép vonást. A Kovács munkája történeti alapon van irva. A vallás lényegét nem az egyéni vallásos szellemből akarja megismerni, hanem a vallás és vallásos eszmék feletti bölcseimi elmélkedésből, tehát a vallásos bölcselkedés törénetéből. E felfogásból folyólag, míg a mű első része, a mult évben megjelent első kötet, az egyes vallásalakok történetével foglalkozik, addig a második kötet a vallásos elmélődés történetét ^merteti azon organikus fejlődésben, melyben az a különböző idők bölcselőinél jelentkezett. Tehát a mű második kötete is történeti, csakhogy nem a vallás-a lakok története, hanem a vallás-b ö 1-csészét története. Mennyiben helyes e felfogás,' mennyiben kimerítő e tárgyalás, arról később; most ismerkedjünk meg röviden a tartalommal. Szerző öt korszakba osztva ismerteti a vallás bölcsészeti felfogásának történetét. Az első korszak a görögbölcsészet időszakát foglalja magában, mely a vallást, mint általános emberi, szellemi jelenséget, minden positiv vallástól függetlenül vizsgálta — a jón bölcsészettől a neoplatonismusig. A második korszakban a zsidó és Őskeresztyén bölcsészetet ismerteti Philo — illetve Páltól a ker. dogmaalkotás befejezéseig. A harmadik korszakot a solastika tölti be, mely az egyházilag fixirozottat akarja értelmi megértés utján az öutudatba vinni, de hagyomány- és tekintély-elv által megkötve, vallásra és bölcseletre egyaránt eredménytelenül. A negyedik korszak a reformáció időszaka, a vallásos önállóság korszaka, rövid időre terjedve, de tartalomdús és nagy horderejű elveket mondva ki. Az ö-fcö d i k korszak első fele a prot. solastika által provocált bölcseimi önállósági küzdelmét és diadalra jutását, másodika a keresztyénségnek történelmi és kritikai tanulmányok által előkészített helyesebb felfogását s a bölcsészettel való kibékülését öleli fel. Ez öt korszak keretébe, megfelelő öt fejezet alá van beosztva a gazdag történeti anyag, melynek ismertetését egy kis bevezetés előzi meg a vallás és bölcsészet közötti viszonyról s a végén egy terjedelmesebb apologia rekeszti be a keresztyénség elleni támadásokkal szemben. A bevezetésben a vallás és bölcsészet viszonya van megállapítva. Vallás és bölcsészet között alakilag az a viszony, a mi a tudomány tárgya és maga a tudomány, pl. költészet és költészet tan, természet és természet tan között van. Az egyik az ismeret tárgya, tapasztalati valóság, a másik a szerzett ismeretek rendszere, elvont elmélet. Eszerint a vallás és bölcsészet