Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
melyik vidéken mik a nevezetesebb termények ; mikép áll a szántóföld-mivelés, a kertészet, szőlőszet és bortermelés, a gyümölcs és állattenyésztés különböző neme, azután az ipar és kereskedelem"; hol vannak s mi tekintetben nevezetesebb országos és heti vásárok; vidékenként mikép áll a földbirtok ára, a haszonbér, milyen a birtok adásvevés forgalma ? Ez utóbbi pontnál kirí szerzőnkből a régi idők embere. Fájdalmas szívvel lajstromozza a megye területén birtokot szerzett zsidókat. Elmondja, hogy a Podmanicky, Keglevich, Eszt.erházy-féle dobrakerült ősi jószágokból nagyobb birtoktesteket izraeliták, Schossbergerek, Karpelesek, Tafflerek vettek meg. Haragszik, hogy Tökölön, Ácsán, Mácsán, az izraeliták olcsó-szerrel szép földbirtokokra tettek szert. A III. kötetben, Szele-Farmos község leírásánál nem mulasztja fölemlíteni, hogy ott, az előző években nagy birtok változások történtek a határban, uj izraelita földbirtokosok váltván fel a régiek nagyobb részét: br. Prónay Albert birtokát Taffler Adolf, br. Kaas Ede részbirtokát Klein Jakab, Báreay Oszkárét Löwinger testvérek, Ivánka Zsigmondét Hoffer Ignác vette meg, s az egyetlen nagyobb bérletet, Ivánka Petronella birtokát is izraelita tartja, holdanként átlag 5 forintjával. Mi az oka, hogy még a bérlés is a zsidó kezébe kerül Farmoson ? E kérdésre akaratlanul is megfelel szerző, mindjárt az imént emiitett Ivánka Petronella jószága bérlése után, oda vetve, hogy »a lakosság közt a bérlés nem divik." Bezzeg divik a megye sváb falvaiban ! Ezután szerzőnk a társadalmi és miveltségi viszonyokat ismerteti részletesen a következő címek szerint : közigazgatás, megyei tisztikar s közigazgatási költség ; törvénykezés, adóügy, árvaügy, vallás és egyházi kormányzat, melyből megtudjuk, hogy a megyében legtöbb a r. kath., azután a református (legnépesebb egyház Nagy-Kőrös, 16.000 lélek), ágostai ev. (legnépesebb Kis-Kőrös, 7000 1.), görög keleti, s legkevesebb az izraelita, azonban nazarénusok is jelentkeznek itt-ott. Tanügy, a községek rendezettsége ég az építkezés, községi jövedelem és háztartás, közvagyon ; legtöbb adót fizető bizottsági tagok ; közegészségügy ; közlekedési tényezők ; pénz-és hitelintézetek, társadalmi egyletek s jótékony intézetek ; véderő ; a nép erkölcse, rendőrség és közbátorság tárgy altatnak még e kötetben oly alaposan, amint csak remélhettük a jónevü régi közgazdasági irótól. Galgócy ur e kötet megírásával bebizonyította, hogy nemcsak a mult, hanem a jelen is tanulságos, s ha korunknak szellemi és anyagi téren jelszava a haladás: el kell ösmernünlt, hogy minden haladásnak viszont legelső föltétele az önismeret. A harmadik részben a városok, községek, puszták történelmi, közgazdasági és helyi viszonyaikra nézve egyenként és körülményesen iratnak le. Nehéz feladat, ha meggondoljuk azt a tömérdek tényezőt, mely eltekintve a fáradságtól és költségtől, a gyűjtött anyag tökéletességére, megbízhatóságára és alaposságára befoly, s ha figyelembe vesszük, hogy a gyakran ellentétesen beküldött adatokat, az író nem képes mindig a helyszinén rostálni meg. Gyárfás István a .Századok® mult évi első és utolsó füzetében ismertetve e munkát, az imént felhozottakra nem ügyelt s azért róvja meg szerzőt, hogy előadása az általa irányul kitűzött anyagi téren is mily hiányos. Szénégetőnek tőkén a szeme, s Gyárfás ur, halasi lakos, a Jász Kunság monographusa, kifogásolja Galgócy ur azon állítását, hogy a Kis-Kun-járás földár-és bérviszonyai körülbelül ugy állanak, mint a régi megye szomszédos területén, sőt hol bőven van a föld, ott a távol birtokok még olcsóbbak. Kifogásolja pedig először azért, mert ezen pár sorból a 43Q] mértföldnyi birtokú 74.700 kis-kun lakos földjeinek ára és haszonbére iránt senki még csak felületes fogalmat sem szerezhes ; másodszor azért, mert nem is helyes. O aztán előadja azt a kiskunsági ritka jelenséget, minek párját csak Amerika félvadonaiban kereshetjük. Halason u. i. a tagosítás utáni legközelebbi években 1600 Göles egy hold homok, melyen a birka némi szük legelőt talál, 2 forint 50 kron volt vehető. Bizony ennek a kuriosumnak e per excellentiam közgazdasági monographiában nemcsak hogy helye lett volna, hanem ki kellett vo'na mutatnia ezen specialitásnak okát és orvoslását is. Részünkről e sajátságos tünemény okául csekély részben a föld minőségét, nagyobb részben pedig a hiányos közlekedést tartjuk, mely miatt Halas a maga zsírjában fuldoklik. Hiában, az égetően sürgős budapestzimonyi vasútra nem telt pénzünk, mert a köznyelvben személyekről elnevezett, koldus vidékeken vezetett csipcsup fölösleges vasutak kiépítése annak idején sürgősebbnek tartatott, mint a befolyásos oligarchákkal nem rendelkező téjjel mézzel folyó Kanahán egyetlen közlekedési vonaláé. Egyébiránt, hogy épen Halas körül elkövetett hiányokért róvják meg a szerzőt, részünkről ez eljárást ismét nem tartjuk méltányosnak. Az első kötet még akkor készült, midőn Pest- Pilis és Solt megye neve nem volt rőfnyi hosszúságú s a Kis-Kunság, hová Halas tartozik, a Jász-Kun-kerület kiegészítő részét képezte. Még a második kötet elején is a Kis-Kunság, mint határszomszéd-hatóság említtetik, s csak a 68-ik lapon adja tudtunkra a szerző, hogy mun-1 kája ezen második részéből 4 ív már ki volt nyomva, midőn az 1876. XXXIII. t. c. alapján uj területi fölosztás lépvén életbe, a Kis-Kunság és a kapcsolatos jász puszták egy része, összesen 43 Qmfnyi terület Pestmegyéhez csatoltatott, s ezzel az uj megye 213 •mfre emelkedett. A Kis-Kunságot ennélfogva szerző csak a munka kellő közepén vehette figyelembe. Előkeszitő kutatásai is hiányzottak e téren. S ez megfejti azt, hogy a II. és III. kötetnek a kiskunsági járásra vonatkozó része, inkább csak valami becsempészett fölszínes vázlat, melyet 1 az emiitett körülmények folytán szigorúan megítélni nem