Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-17 / 7. szám

kap, a minek megmarkolható vége azaz szembeszökő haszna van; a bölcsészet pedig reális tekintetben egyátalában ki nem fizeti magát mint azt a példabeszéd is igazolja : „dat Galenus opes, Justinianus honores, solum Aristoteles cogitur ire pedes*. Innen van, hogy mig eleitől fogva minden időben és így ez idő szerént is, de különösen hazánkban, minden szaknak túlságos sok mivelői és hallgatói vannak, addig az egy etemeken a bölcsészet papjait és tisztelőit a philosophia istennőjének áldozva oly szerény számban látjuk, hogy szinte hajlandók vagyunk elhinni, miszerént a philosophálás egyátalában nem fekszik a magyar ember jellemében. Pedig, ha valamely nemzetnek, bizonyára nekünk volna szükségünk bölcsészetre és bölcselkedésre azon értelemben, melyet fenebb jeleztünk, hogy t. i. a philosophia minden tudományok koronája levén, valamennyi ágát az ismereteknek magában foglalja, s mig egy felől megtanít arra, miképen hasznosítsuk helyesen és okszerűen még a realiákat, gépeket és találmányokat is javunkra, s igy az „impracticismus" vádját legfényesebben cáfolja meg; addig másfelől nem engedi azt, hogy mindenestől fog?a z porhoz és göröngyhöz tapadjunk, nem sejtvén, mint a pocsolyában bukdácsoló és brekegő békák, hogy van egy magasztos, fönséges és véghetetlen fonlég, melynek regióiban, lerázva a föld porát, büszkén emelkedik mind ma gasbra és magasbra a bércek szabad királya, a sas ! Erre van pedig szüksége kiváltképen ifjainknak, kiknek szellemét a tévírányú materialismus egészen rabúl vivé, hogy már nemcsak nem képesek magok lelkesülni az eszmékért, az igaz, szép és jónak reagáló és regeneráló eszméiért: hanem fájdalom, hajlandók kigúnyolni azokat is, a kikben ki nem halván még mindenestül a jobb érzék, tudnak is, akarnak is lelkesülni az emberiség azon igazaiért, melyek egyedül képesek emelni méltóságunkat, s bizonyítják fensőbb eredetünket. (Folytatása következik.) TÁRCA. Balogh Ferenc urnák az „Egyetemes presbyteri gyűlésen" tartott beszéde. Az Edinburghban mult évi jul. hóban összeült első egyetemes presbyteri nagy gyűlés lefolyásáról napló alakjában terjedelmes értesítés (Report of proceedings of the first generál presbytarian council. Edited by Rev. J. Thomson , A. M.) jelent meg, melyben a szónokok beszédei és a szőnyegen volt kérdésekre vonatkozó mindenféle egyéb munká atok tétetnek közzé. — Magyarországot illetőleg Balogh Ferencnek jul. 9-én tartott beszéde, az okiratok közt pedig a magyar ref. egyház statistikája közöltetett, s mi azt hiszszük, érdekelni fogja olvasóinkat, megtudni, hogy s mily világításban mutatta be Balogh Ferenc ur a külföldnek magyar prot. egyházunk egyetemét, melynek képviselőjeként szólt. A beszéd hű fordításban a következő : A magyar ref egyház viszontagságos múltja történelmi tekintetben leginkább a francia ref. egyház múltjához hasonlít. Mindakettő római katholikusok közepett és oly államkormány alatt élvén, melyet a pápai hierarchia sugallott és vezérlett Vallásháborúk és békekötések, az üldözések mindenféle nemei jelölik a pályát, melyet futnia kellett. A szenvedés dicsősége, mint a ref. egyházak közös ékessége, drága egyházunk fejét is körülsugározza. Három százados küzdelem dacára még mindig élünk, kétezer községet képezve, melyek mindannyian azt a szabadalmat élvezik, hogy a presbyteri rendszernek hívei. Egyházunk minden időben a szabadság és alkotmányosság védbástyája volt; nemzetünk történelme világosan mutatja, hogy a magyar protestantismus a zsarnokságot és absolutismust mindannyiszor visszautasította, sőt sokszor le is győzte. Sőt a legutóbbi időkben alkotmányunk és királyságunk elnyomatása idején, 1859-ben, a végcsapást a ref. egyház szervezete ellen intézték. De egyházunk önkormányzata, mint szikla a hullámok közt, rendületlen megállott, és az államhatalom 600,000 szuronya ellenében papjaink és véneink az irás szerinti presbyteri elvek alapjára állva, minden külső fegyver nélkül, sem adták fel a függetlenség jogát. Eunek folytán az államkormány kénytelen volt visszavonulni, vagy oly börtönt kellett volna építenie, mely két millió személynek fogházul szolgáljon. A jellemszilárdság, mely szerint a ref. ember készebb meghalni, mint egyházát a zsarnoki hatalomnak alávetni, a reformatio egyik legdicsőségesebb eredménye volt, és most is az, s ez az, amivel a reformatio a magyar nemzetet megajándékozta. Csakugyan, országszerte minden ember ismeri a szójárást: „keménynyakú kálvinista,® mely kifejezés alatt oly egyén értetik, ki nem képes jármot viselni. A reformatio alapította az első nyomdát, s ezzel a nemzeti irodalmat is, ugy a vallásit, mint a népirodalinit. Magyar lelkipásztorok működtek egyszerre mint irók s mint nyomdászok is. Református pap, (Huszár Gál), a róm. kath. érsek üldözése elől nyomdájával Debrecenbe menekült 1561-ben, hol aztán azon Meliusz támadó beszédjeit nyomatta, ki a magyarok Kálvinja volt, amennyiben az unitáriusok ellen dolgozott. Ezen idő óta, több mint 300 esztendőn keresztül Debrecen nyomda birtokában van. Nemes emberek bátorítására s azok pártfogása mellett is keletkeztek nyomdák, s igy 1590-ben az első teljes bibliafordítás is ki lett nyomatva, a melyet most is használunk. 1578 előtt több mint 300 prot. sajtó nemesen működött az evangéliumi hit terjesztése ügyében, míg a római katholikusok abban az esztendőben még csak egyetlenegy sajtóval birtak. Több ref. kollégium van mai nap is, mely saját nyomdával bir. Az első nemzeti iskolákat is, az elemiektől kezdve