Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-17 / 7. szám

föl az akadémiákig és kollégiumokig protestáns eleink, mágnások, városok és községek állították. Minden egy­házközségnek van iskolamestere, esakugy, amint van egyháza és papja. Az elemi nevelés egészen az egyház kezében van, ugy, hogy az iskolát az egyháztagok tart­ják fenn, nem részesülvén az államnak semmi segélyé­ben vagy gondozásában. A tanitókat az egyházi gyűlés ' választja. Nagyobb községek, mint p. u. Debrecen, 30 i egész 40 tanítót tartanak, ugyanannyi iskolateremmel fiuk és leányok számára. Az egész magyar ref. egyház­ban jelenleg 2700 tanitó működik az elemi osztályokban, melyeket 149,000 tanuló látogat. Minden iskoláinkat az egyházi tagok gondozzák, szeretettel, meleg érdeklődéssel és áldozatkészséggel azok a magyar ref. egyháznak legdrágább kincsei, a melyekért sokszor kellett kemény küzdelmet kiállaniok az államkormánynyal a legújabb időkig. Minden vasár­nap azok a nyilvános imádság különös tárgyát képezik, mert ugy tekintik az iskolát, mint „az egyház ápoló anyját és dajkáját.® Ezen iskolákban a Zsoltáros-könyv' most is a legdrágább és közönségesen használt olvasó­könyv. A laikusok mint az egyház vénei, az egyház és iskola dolgaira a legszélesebb befolyást gyakorolják. Min­den presbyteriuraokban, zsinatban és gyűlésekben a ket­tős elnökség van elfogadva. A laikus-elnök csakúgy, mint a lelkész-elnök, az egyház által választatuak. Egy­házkormányzatunknak fő jellemvonása az, hogy a papok és laikusvének egyenlő számmal legyenek, ugy, hogy sokszor attól kell tartani, hogy a laikusok a papok fe­lett túlsúlyra jutnak. Azonban még eddig e tekintetben teljes harmónia uralkodik. Ha véneinket általában val- j lási buzgalom lelkesítené, egyházunk bizonyára több ' benső életnek és erélynek örülue. Az iskolafenntartási buzgóság minden rangú és rendű embereinket egyre lelkesíti, különösen ha ezt még j a kor fokozott igényei növelik. Legyen elég csak egy példát fölhoznunk. Midőn az 1849-iki forradalom után a bécsi kormány az elnyomott Magyarországon a protes­tantismus haladásának mindenféle akadályt akart útjába vetni, s evégből elrendelte, hogy oly protestáns gymna­siumok, melyek 12 rendes tanárt fizetni nem képesek, a nyilvánossági jogtól megfosztva, tanítványaiknak jog­érvényes bizonyítványokat ki ne állíthassanak : akkor a mi kollégiumaink oda kényszeríttettek, hogy vagy ma­gánintézetek színvonalára sülyedjenek, vagy uj tanszékek fölállítására roppant összegeket teremtsenek elő. S mi | történt akkor Debrecenben ? A superintendens ünne­pélyes felhívására az egyes jóltevők és községek részéről az adakozások oly bőséggel folytak be, hogy 12 uj tan­széket állítottak fel, s ekkép főiskolánk e tekintetben 1 háborítatlan maradt. Debrecen, és szintúgy annak szomszédságában, a jótékonyság folyvást tapasztalható. Egy presbyter, most is élő ügyvéd, 25,000 frtot hagyományozott egy kollé- i giumi tanszékre ; egy másik presbyter 10,000 frtot; egy ' harmadik iskolabarát, — orvos — 12,000 frtot egy buzgó asszonyság 12,000 frtot elemi iskola épületre; még egy másik 5000 frtot. Mindezek történtek a leg­közelebbi és a folyó évben. Teljes alázatossággal el kell ismernünk, hogy dacára a kor materialistikus irányának, a tettekben nyilatkozó kegyesség nem csökken, és okunk van, jobb jövőt reméíeni. Ami a vallás állapotát illeti, p. o. Debrecenben, ahol 5 rendes- és 4 segéd-lel­kész működik, fel kell hoznunk, hogy az Ur asztalához járulók száma a legutóbbi időkig évenként 7000-et tett ki. Ez nem oly nagy szám, aminőt óhajtanánk 5 azonban még se mondhatjuk, hogy az indifferentismus valami rettenetes fokra hágott volna. Még egy szót a protestantismusról mint egészről. A szabad kutatás elvének szempontjából a protestantis­mus rendeltetése, ugy látszik, az volna, hogy mentül több ágakra szakadjon. Es a dolgoknak különösen em­beri oldalát tekintve, több elágazások voltak és léteznek maiglan is közöttünk : a merő külső egység a romanis­mus bélyegét képezi. Ennélfogva, bár azok, kik az ihle­tet, vallási hitet tagadják vagy lerontják, elkülönözik magukat, mi mégis abban a meggyőződésben vagyunk hogy az igazi egyház meg fogja tartani mindég a maga követőit. Sőt a szakadások mai idejében is, dicsőséges tények és jelek léteznek, amennyiben minden evangéli­kusok, kik szilárdul ragaszkodnak a szegletkőhöz, és az alaptanokhoz, históriai multjok dacára, mind közelebb vonzódnak egymáshoz szellemi egységben. Ez az a tü­nemény, melyet korábban az »Evangelieal Alliance" most pedig e dicsőséges s Presbyterian Alliance* inaugu­rált az egyházi testületek részére világszerte. Üdvözöl­jük ez uj szerencsés haladást, mely képessé teszi a hí­vőket benső egységük felmutatására. Uj nap kél a pres­byteri protestantismus egén, a szent közösség napja. Ekkép reméijük, mind erősebbekké leszünk a zsibbasztó tendentiák éllenében. Az evangeliumi protestantismus egyesülve a hamis protestantismus ellen, előkészíti az erő és győzelem útját. KÖNYVISMERTETÉS. Gyakorlati lelkészet. III. füzet: Alkalmi egyházi beszédek. Szerkesztő' és kiadó-tulajdonos : Vasadi Balogh Lajos gyúrói lelkész, szerkesztőtárs: Öreg János n-körösi bölcsészettanár. (VIII. f. 208.) Ara 1 frt 50 kr. Egye­dül megrendelhető Gyúrón, a kiadó-szerkesztőnél (U. p. Marto nvásár.) Midőn fent kiirt cimű művet, a prot. egyházi be­szédek e legújabb gyűjteményét, kezeinkbe vettük, aka­ratlanul is eszünkbe kellett jutni azon időnek, mikor az efféle gyűjtemények összeállításával oly nevezetes egyház­irodalmi tekintélyek, mint Székács és Török Pál, s ké­sőbben a „papi dolgozatok különféle és gyászesetekre* irt jeleseink műveinek kiadásával,

Next

/
Thumbnails
Contents