Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-06 / 1. szám

jén. De vele szemben eddigi birálói épen azzal követtek el igaztalanságot, hogy minden áron, irói egyéniségével homlokegyenest ellenkezőleg, történészszé akarták tenni, s egyoldalulag, mint történészt bírálták. Kár volt az illetőknek jobban meg nem nézni a cimlapot, mely világosan kimondja, hogy e monographia, amellett hogy történelmi, egyúttal »föld- s természetrajzi, közliatósági társadalmi és nemzetgazdasági leírás.* Elismerjük, hogy az ország szivét képező Pestmegye szereplése, élénken szinezett korrajzokban előállítva, gyönyörű tárgy a monographiai történetírás számára. De ha a megye leírására egy első sorban közgazdasági iró vállalkozik, s vállalatához a megyének annyira erős bizalma fűződik, hogy nemcsak levéltárát nyitja meg előtte, nemcsak a szükséges adatok összegyűjtésében támogatja ; hanem előlegesen elhatározza azt is, hogy a helyhatóság ezen önálló leirása közköltségen nyomattassék és adattassék ki: akkor a monográphiát ildomos kötelességünk olyannak venni, minőt a régi iró múltja igért t. i. közgazdaságinak. E munka megitelésében, úgy véljük ez a helyes szempont, s ha már idáig emelkedtünk, az egész dolgozat más szinben tűnik föl előttünk. A történelmi részt nem tekintjük egyébnek, mint a munka lényeges részei praemissáinak, melyek csak azért vétettek föl, hogy a mai fejlődés indokai, forrásai iránt tisztába jöjjünk. Ez az anyag, a megye múltja képezi tartalmát az első kötetnek, melyben a műkedvelő szerző lehetőleg megfeszité erejét s a vármegye levéltárát szorgalmasan átkutatta. Széchenyi óta sokat és sokan élcelődtek a táblabírák indolentiáján. De aki betekint a helybeli megyeházba s látja ottan az 1848 előtti táblabírói archívumot oly rendben, hogy a számos elenchus és index segítségével bármely évszámot, tárgy-, család- vagy helynevet tüstént meglelhetünk: ama vádakat, és szúró élcjket némileg túlzottaknak fogja találni. Pestmegye és Borsodmegye levéltára a bizonyságunk, hogy a kicsinyes, fáradhatlan s folytonos munkát igénylő levéltári kezelés némely helyt különb volt a táblabírók korában, mint napjainkban. A pestmegyei levéltárban a rendszeresen vezetett jegyzőkönyvek 1638-on kezdődnek, de a kiegészitettebb levéltár csak 1686-on, Buda visszafoglalása évében veszi kezdetét. Az addigi okmányokat, a megye fölött elvonult politikai viharos válságok nyomtalanul söpörték el. Mivel tehát szerzőnk a helyhatósági levéltáron kivül még csupán a Bél Mátyás, Barra István, Ferenczy József nyomtatásban lévő régibb megyei monographiáit tekintette meg : igen természetes, hogy a török hódoltság végéig, adatai szerfölött fogyatékosak. Hogy a megye történelmének kezdeteiről hézagos ismertetést ád szerzőnk 5 részünkről nem tartjuk fölöttébb sajnálandónak. Mert a megyék múltjára nézve az a véleményünk, hogy tulaj donkép csak azon időszaktól fogva érdemes velők behatóbban foglalkozni, midőn potaira elhatározó befolyást kezdtek gyakorolni. S 111 volt a magyar megye az egész középkoron át ? A megyei hatóság legrégibb és legfontosabb joga és kötelessége, melyből, mint magból nőtte ki magát a raegyeiség, mindenkor a törvénylátás volt. De sz. Istvántól Mátyásig, a megyei bíróság elé nagyon parányi politialis kör tartozott, mint a tolvajok és szökevények üldözése s a legkisebb vétségek fölötti bíráskodás ; s annyi volt a kivett (exemptus) és kiváltságos (privilegiatus) földesúr, hogy többen tartoztak ezek hatóságához, mint a megyééhez. Nálunk a megyeiség törvénykezésileg tulajdonkép Mátyás 1486 iki nagyobb decretumával kezdődik. Ez az általános vagy a nádoiú igazságszolgáltatást (judicium generale sive Palatinale) eltörölvén, a tömeges gyűlések helyébe, hol az összes nemesség itélt, a megyei hatóság által választott megyei hatóságot léptette. Hadi szempontból a magyar megye szintén csak az uj kor kezdetén vergődik nagyobb jelentőségre. Addig az ideig a túlnyomó fegyvererő a királyi, főpapi és fouri zászlók alatt egyesült. Mohács képezi a fordulópontot a régi és új hadviselés-rendszer között. Ezentúl az ország védelmi ereje, a megyei zászlóaljakban központosúl ; oda küldi a rá kivetett hadjutalékot némely olyan főúri család is , mely annakelőtte külön bandériumot állított. Később, igaz hogy a megye kezéből az 1715-ben felállított sorkatonaság kivette a fegyvert, de a megyének eddigi fegyverviselése már oly jogokat szerzett, kivált a főurak felett, melyeket ezentúl még ""csak gyarapított, s mivel a főnemes is lerakta a fegyvert: a törvényvégrehajtást a megyei tiszviselok könnyebben foganatosíthatták. A megyeiség fejlődésének emiitett legérdekesebb korszakait, Mohácstól egész a török hódoltság megszűntéig, szerzőnk művéből igen hiányosan ismerhetjük meg. Csak a legfontosabb események, mint pl. a megye-gyűlések színhelyei említtetnek meglehetős teljességgel. Szerzőnk csupán egy levéltárat, s az irodalomból is csak egynehány munkát használván, a megye főispánjait, főbb hivatalnokait s a megyében szerepet vitt családokat csakis azon időtől kezdi, a meddig a megyei levéltár adatai érnek. A megyének mult századi politikai és törvényhozási szerepe, valamint a követútasitások, s az azóta lefolyt események, már bővebben tárgy altatnak. Az első kötet tartalmát képezi még a megyei mezőgazdaság, ipar s kereskedés hajdani állásának vázlata. A második rész, fénypontja e monographiának. Szól a megye jelenéről általában. Előrebocsátván a hegyek, völgyek, térségek, vizek, a föld minősége és az éghajlat ismertetését, vidékről vidékre leirja a természeti kincseket s azok viszonyait. Majd a népesség általános viszonyairól emlékezik. Az életmód és a foglalkozás külömböző ágainak négy fejezetet szentel. Egymásután, valódi szakértelemmel felel meg a következő igen fontos közgazdasági kérdésekre: hol s mikép hajtattak végre a tagosztályok és határrendezések; mikép áll a napszám scselédügy hol s miféle gépek mikép vannak elterjedve, 2