Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

emberek és tudósok voltak, de a protestantismus nagy családjában azon irányt képviselik, mely vagy mindent merően tagad, vagy a hitet annyira okossá teszi, hogy annak minden istenisége s boldogitó volta a tapasztalat keze által zuzatik szét. Én is komoly figyelemmel olvasom az ujabbkori szélső irányok elmeszüleményeit s mind inkább meggyőződöm arról, hogy ha utánok indul, nem a megállapodott, de az élni és hatni törekvő evangyéliumi protestáns egyház nemcsak keresztyéni jellegétől s a keresztyén vallásboldogitó öntudalmától fosztaná meg magát, de megingatná az összes keresztyén társadalom erkölcsi fennállását is, ha ugyan ily nagy hatalomra birna emelkedni. Én ezt nem remegem; s neked öreg barátom és azon útra már elindult társaidnak azt mondom először, ne legyetek oly türelmetlenek a jó Heiszler iránt, azért, mert azon alapot védi, melyen ti is mint papok és keresztyének kell, hogy álljatok, mig ilyenek lenni meg nem szűntök. Mint Luthernek volt, ma is van egy szál embernek is joga protestálni, s azért ő nem nevezhető, hogy ne mondjam csúfolható babona-terjesztőnek, a keresztyéni meggyőződés és egyéni szabadság tiszteletének mély bántása nélkül. Ti továbbá keresztyén lelkészek vagytok. Ha a biblia, az evangyéliom egyes tételeinek fel sem vevése vagy gúnyoló tagadására adtok példát: az semmivé teszi minden különben buzgó törekvésteket, szétrombol egyháziasságot s az isteniek iránti minden kegyeletet. Végre pedig a mellett, hogy evangyéliomi keresztyének, magyarok is vagytok; s nem lehet, nem szabad felednetek azt, hogy mi itt szemben a római katholicismussal, mely az egyházunkon, vallásos életközösségünkön ejtett minden legkisebb rést őrszemmel kisér : mily helyzetben vagyunk. Ha már most mi azon igyekszünk, hogy keresztyén — evangyeliomi — álláspontunkat vagy egészen elhagyjuk vagy legalább kétségessé tegyük stb. vétünk a nemzeti élet s közszabadság ellen is, melyet még mindig a magyar evangyeliomi protestáns egyház eddigi szívósságával kellene védelmeznünk. Helyzetünk komolysága és mindeneknek lelkiismeretes tekintetbe vétele mondatja ezt velem. Ne menjünk mi már mindig a németek után. Ok sokan vannak. Telik belőlök tagadó felekezet is ; mig mi belőlünk tudhatjátok, hogy nem telik. Ne arra nézzetek azért, a melyek hátatok megett, hanem a melyek előttetek vannnak. Igyekezzetek mind a tudomány, mind a gyakorlat terén, hívő lélekkel tenni bizonyságot Istenről s az ő szent fia a Jézus Krisztusról evangyeliomával egyetemben. Legyetek Krisztus szerint való bölcs emberek, kik kősziklán épitik tovább a házat, melyben eddig minden viharok közt áldott békességben laktak, s bizonnyal nem , a babonát de a lelki világosságot terjesztették. Legyetek hű pásztorok, kik lelkesült buzgalommal azon igyekeznek, hogy utódaik a jövő evangyeliumi magyar protestáns keresztyénség a nagy és kicsiny gyülekezetekben, a keresztyén evangyéliumi hit- és szabadságnak több-több bizonyítékaiban dicsőítse meg magát, s a nemes küzdelemben nem hiú földi dicsőség, de mennyei koronáért harcolt apáknak emlékezetét ! Felső-bánya 1877. jánuár 27. CELDER MÁRTON. A szabolcsi egyházmegyének tisztán didakticai szempontból kelt határozata a bibliai csodák dolgában e nagy fontosságú kérdés vallástani megvitatását is maga után vonta. Heiszler eretnekitő tiltakozására Kozma József férfias nyíltsággal és szabad szellemmel irt cikkben felelt meg; majd Farkas József szólalt fel ós rámutatott a nagy mindenség örök törvényein belől jelenkező igazi csodákra, melyek a vallásnak örök és inegingathatlan alapjait képezik; most meg Czelder Márton fogja pártját a csodák hitének, mely szerinte a vallásnak oly nagy fontosságú mozzanata, hogy anélkül „ elesünk az égtől, hogy éljünk és megsemmisüljünk a földön reménytelenül, megsiratlanul", szóval megfosztatunk a vallás minden áldásaitól, ha hogy azt nem hiszszük, hogy pl. Bálám szamara gazdájával érzékeny discursust folytatott. ügy látszik, ez oly kérdés, mely felett az emberiség, míg „tükör által látunk" aligha fog valaha közmegegyezésre juthatni; nem csak azért nem, mert a csoda a tapasztalati törvényeken túl esvén, már fogalma szerint is be nem bizonyítható, hanem különösen azért, mert míg a régi szabású hivők a csodát Isten mindenhatósága legvilágosabb nyilatkozatának tekintik, addig a tudományosan fegyelmezett ész ellenkezőleg a csodában a mindenség változatlan örök törvényeiben nyilatkozó Isten fogalmának egyenes tagadását, az Isteneszme megsemmisítését látja (1. „Tájékozás a theologia mezején." Irta Ballagi Mór. 2-dik kiadás, 49—59. 1. és „Az evangeliumi csodák/ Irta Simén Domokos. 47—59. 1.). Ami felett azonban okvetlen tisztába kell jőniink, az, hogy mit kell a bibliáról tartanunk, melyben a csodák, mint történt rendkívüli dolgok vannak elbeszélve. A biblia ugy ó, mint uj szövetségi részében történelmi és tantartalmu könyvekből áll. A történelmi könyveket bebizonyíthatólag az elbeszélt eseményeknél sokkal később korú írók szerezték, kik adataikat többnyire élő szóbeli hagyományból merítették, míg a tantartalmu könyvek jobbára azon irók müvei, kiknek nevei alatt léteznek. Ehez képest a történelmi n*