Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

És most üdvözölve tiszttársaimat, a lelkészi kart s az e.-megyei közgyűlést, elfoglalom elnöki székemet azon kéréssel, hogy mint én hivatalos érintkezéseimben töre­kedni fogok mindenkivel szeretettel s kímélettel bánni, kérem legyenek szívesek ugyani ly bánásiródban részel­tetni engemet is. „Halad-e hazai prot. egyházunk vagy tesped ?'< E nagyhorderejű kérdés vettetett fel közelebb e lapok hasábjain, s hiszem, hogy a cikkiró úr midőn tárgyavatott ügyszeretet-vezette tolla e kérdést boncol­gatá: távolról sem sejté — nem is sejtheté — mily közelében érlelődik egy tetté válandó s ma már, Istené a dicsőség ! tetté is vált épp az ő állításait igazoló eszme, hogy t. i. „nem tespedünk." Ennek belvilágitására legyen szabad kisded egyházunk jelenéből egy a közreműködők fennkölt lelkületét tanusitó mozzanatot sorolnom fel. A budapest-ó budai ref. egyháztajács az 1874. szept. 5. napján történt lelkészválasztása alkalmából, a pestvidéki egyházmegye kívánalmának megfelelőleg, lel­készi díj levelét — lakáson, házikerten és stolárén kivül — 1200 forint értékben akként állapitá meg, hogy a bir­tokában levő földeket és kerteket a fennt kitett összegbe beszámitá, s azokat lelkészének természetben adá át. Minthogy pedig minden emberi számítás — bármily kö­rültekintés s ügybuzgalom kifolyása lett légyen is — idő és körülmények változtával kisebb nagyobb mérvben hi­ányosnak bizonyul: igy történt ez esetben is. Az elvá­lasztott lelkész már akkor — midőn hivataloskodását megkezdé — nem volt képes a neki holdanként 30 frt­értékben átszámított földeket 27 forinton felül értékesíteni s 10 hold levén birtokában — évi 30 frt hiányt szenve­dett. Ez még ugyan nern valami nagy különbözet, de megjött a nagy is, midőn ez ősz folytán a legelő elkü­lönzés alkalmából ismét 10 hold föld lett volna neki — az eredeti számítás szerint — 300 frt értékben átadandó mely ma már alig képvisel 200 frtot, nem is említve az incassatió kellemetlenségit. A lelkész e nem remélt de — valvatió folytán — jövőjét kellőleg biztosítottnak nem látván — az egyháztanács nagylelkűségére apellál s kéri: miszerint Conventionalisát, melyen — a gyakorlat tanúsága szerint — a kitüntetett 1200 frt csak in idea van meg : realizálná, sőt — a földek és kertek visszabocsátása mellett — az egyházmegye kívánalmához képest 1200 frt erejéig készpénzben fizetné. Es az ó-budai nemes keblű egyháztanács — számot vetve anyagi helyzetével — lel­készének indokolt kérelmét — minden ellenmondás nél­kül teljesiti; az uj conventionalist kiállítja, mely ma már — papjainak az 1200 frtcs conventiokat teremtő tevékeny fő esperes kezei közt van, várva az egyházm. utólagos sanctióját. Hol a tények beszélnek, mire ott az áradozó szó? Adjon Isten magyarhoni prot. egyházunknak több ily fönnkelt lelkű egyháztanácsot mint az ó-buda, s akkor bizton elmondhatjuk, hogy „nem tespedünk, de hala­dunk !* MÉSZÁROS SÁMUEL, ref. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOLA. -Keleti babonák. A gyengülő ultramontanismus néhány év óta mind­inkább szaporítja a babonáskodást, ugy annyira, hogy e tekintetben sem a középkornak, sem a még pogány tar­tományoknak nincs mit szemükre hánynia. Lourdes és Salette, Marpingen és Dietriehswald épugy megkapják a vakbuzgó tisztességet, mint megkapták volna hajdan a kevésbé mivelt századokban. Gúnyolják az afrikai nége­rek bűvszereit, melyeket betegség vagy szerencsétlenség eltávolítására használnak, de elhisszük, hogy ha a lour­desi halastóban megfördünk, meggyógyulunk a szélhü­déstől, s olyan kereskedést űzünk vele, hogy meg­irigyelhetnék az indochinai bűvészek. Ily gondolatok támadtak bennünk, midőn egy kele­ten s épen a mi cochinchinai gyarmatunkon megjelent mun­kát átlapozgattunk. Kelet mindig fő fészke volt a babo­nának, mely ott ma is csak oly bőven terem, mint ezelőtt ; s a melyről elmondhatjuk, hogy ott az bizony semmivel sem absurdusabb, mint a mi a XIX. században Franciaországban történik. Néhány példából ítélhet az olvasó : „Cochinchiná­ban — beszéli egy utazó, Lemire ur — nem ritkaság olyan oltárokat találni, melyek a jó és rosz szellemek, s a tündérek számára vannak emelve, s a melyeknek fan­tastikus szörny alakjuk van : sárkány, tigris, gyík, cet­hal, delfin, sőt még tehén is. Van továbbá egy csomó minden rendű chinai istenség, melyeket hosszú volna előszámlálni. Szt.-Jakab-fok kikötőjénél r az olajfák és pálmák árnyékában" egy szegényes kinézésű pagód emel­kedik, mely a hajótörést szenvedetteket segítő cetha! tiszteletére van szentelve. Benne egy ilyen cethrlnak a csontváza tartogattatik, mely kegyeletből gyékénynyel és valami vörös kelmével van beborítva. E nagy csontváz körül több apróbb síremlékek láthatók, melyekben meg kisebb cethalak csontjai vannak. Az Annamiták, sőt a chinaiak ís ide járnak térdreborulni és áldozni, hogy kedvező szelet és szerencsés átkelést nyerjenek. Az An­namiták állítják, hogy a cethal és delfin hajótörés alkal­mával hátukra szedik és partra szállítják Őket. Cambod­geben a Prea reach chéa trop hegységen egy kicsiny templomban egy aranyozott szarvú fekvő tehén látható, mely elébe gyakran tesznek friss takarmányt. Ha egy Annamita valakit meg akar átkozni, annak nevét és minőségét elmondja egy pizángfa s egy megál"

Next

/
Thumbnails
Contents