Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

rületünket, hanem az összes protestantismust egy igen fontos ügy, a lelkészválasztás ügye foglalkoztatja. Vocatio penes plebem, consensutamen superio i- u m. Canonunk mint tenger hullámai apály s dagálykor egyik partról a másikra ütközik. Volt idő midőn a superior, eljött az idő midőn jelenben a plebs a mindenható. Igen sok szomorú pusztításait tudnám felmutatni ez utóbbi áramlatnak is, de most itt ennek se helye se ideje, ugy is észleljük azt mindnyájan. Hadd legyen szabad nekem e tárgybani álláspontomat felmutatni. Én lelkem egyenességével kijelentem, hogy a jelenlegi áradaton veszélyeztetve látom egyházunk hajóját. Azonban félreértetni nem akarok, mint prot. lelkész a superiorum feltétlen hatalmát nem helyeselhetem. Azonban alázattal megkérem az e.-megyét, ne Ítéltessem el, ha én azok sorába állok, kik a két éles ellentét lehető kiegyenlítésén működnek. Hadd legyen szabad még egy igen fontos tárgy felett nyilatkoznom. Üdvözítő Jézusunk ezt parancsolja nekünk : »tudakozzátok az írásokat, mert nektek ugy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon, melyek én rólam bizonyságot tesznek. * A történelem azt igazolja, hogy mindazon emelkedett kiváló lelkek, kik szent hittől lelkesülve tudakozták az Írásokat, mindig és mindig dicsőbb fény aj magosságban tüntették fel a hit magasztos fejedelmét a Jézust, ki élet, igazság és út az atyához, mig ellenben a kik hitetlenség .daemona által űzetve csak azért tudakozták az írásokat, hogy a szt hit óriásilag kimagasló oszlopát a hitetlenség setétségével burkolják, Istennek örök hála , mindeddig megszégyenültek, s bátran merem mondani hogy ezután is mindigs megszégyenülendnek.Tudotnjhiszem^ hogy a Jézus magasztos evangyelioma minden emberi bölcsességen felül áll, azért nem féltem azt, s ha valaki szent hittől lelkesülve tudakozza az írásokat, én azért a szeretetlenség s türelmetlenség átkát nem sújtom rá, sőt inkább tisztelettel hajlok meg azon kiváló lelkek előtt, kik a hit s lélekvilág mélységes tengerében búvárkodva keresik a hit s üdv drága gyöngyeit, mert hiszen nagy nevü reformátorainak is éppen az által merítették ki számunkra a hit világ tengeréből a lélek örök kincseit, hogy tudakozták az írásokat. Legyen azonban bárkinek bármi véleménye sem én, se más öntudatos hitű protestáns nem esküszik a mester szavára, mert Pál apostol szavai szerint más fundamentomot senki se vethet azonkívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. r Es most legyen szabad alázatos kéréssel járulnom az e.-megye egyeteméhez : Boldog emlékű elődeink szerény körülményeikhez mérten hátrahagytak özvegyeink s árváink számára egy azon időhöz mért gyámintézetet. Azonban ez jelen körülményeinkben most már csak alamizsnaíillér. Régóta működtek jobbjaink, s működnek most, hogy a segély a mostani kor igényeinek megfelelő legyen. Alázattal kérem a lelkészi kart — önérdekében — legyen kegyei egy papíre gyámmtézet osztaléka növelésére áldozatkészséggé közreműködni. Jobb jövedelmű lelkésztársunk ne vonja meg szűkkeblűleg a segélyt a csekélyebb jövedelműtől. A tehetősebbeket a nemes áldozatkészség, a szegényebbeket a családjuk jövőjérőli gondoskodás indítsa fel az áldozatra. Alázatos kérésem az e.-megyéhez : rendeztesse levéltárát. Tudomásom szerint ez nem más mint papirhalmaz, s igy holt kincs mind ránk, mind másokra nézve, s nem átallanánk-é ha valaki e.-megyénk múltjáról tudakozódnék s talán adatokat kérne, s mi csak halmazra volnánk őt kénytelenek utalni. Alázatos kérésem az e.-megyéhez: legyen kegyes a már oly régen célba vett e.-megyei könyvtár felállítását egyszer valamikor már munkába venni. Nem kell ezt nekem indokolnom miért? De gyakorlati haszna is lenne, mert m;

g most az elhagyatott papi s tanitói özvegyek s árvák a nagy áldozattal összeszerzett szellemi kincseket kénytelenek sokszor néhány fillérért elvesztegetni, ha e könyvtár fel lenne állítva, az e.-megye egyeteme méltányos árt ajánlhatna fel ezekért. Szabad legyen még egy igen igen nagy kéréssel járulnom az e.-megyéhez. Nem szoktam kérni, könyörögni, annyival inkább koldulni, de kérek, könyörgök s ha kell koldulok az egyetemes prot. egyház szegény elhagyatott ár vái részere. A halál kiinéletlen, nem tekint a szegény neveletlen gyermekre. E.-megyénkben is csak egy pár év alatt is ijesztőleg növekedett a papi s tanitói árvák száma, s ezek közül többen már otthont nyertek azon hajlékban, melyben lakozik az Isten lelke, melynek fentartására segélyt kérek s koldulni fogok. Ne vonjuk meg attól segélyünket, mert csak elpirulva kellene annak ajtaján árváink érdekében kopogtatni, ha mi annak fentartására semmit se áldoznánk. Nem foglalom el addig elnöki székemet, mig méltóságodnak, mint az e.-megye gondnokának hozzám intézett szívélyes üdvözlő szavaira nem válaszolok. Bár én életéveim számával meghaladtam méltóságodat, de méltóságod sok évekkel meghaladott engemet az e. kormányzatához szükséges tapasztalásban, bölcsességben. Ne vonja meg azért tőlem bölcs tanácsát. Méltóztatott hangoztatni a prot. egyház kormányzatában a kettős elüökség szükségességét. Ha valaki, ugy én igen is nagyon elismerem azt annyira, hogy ha még eddig nem volna, én igyekezném annak létesítésén. A protestantismus soha se volt hálátlan, most jobb napjaiban is tisztelettel hajlik meg azok előtt, kiknek nemes elődeik a multak kínszenvedés- és nyomorgattatással teljes tövises utjain együtt haladtak a prot. vallás uemes vértanúival, s tőlök telhetőleg védték s oltalmazták azokat. Méltóságod nemes elődei a nagy nevű Rádayak e kiválasztottak közé tartoztak, s a gondnok úr tapasztalhatja önmagán, hogy a protestántismus nem háládatlan, mert a nagy nevű ősök méltó utóda most is szeretetünk s tiszteletünk tárgya. Fogadjon engem is jóindulatába, én törekedni ogok azt megérdemelni.