Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

az összes isteni beszédekkel, ugyanazért a csodákat nem lehet meg nem történteknek vagy babona- és ámításoknak neveznünk, a nélkül, hogy az egész bibliai keresztyén igazságokat, hitet, tudatot stb. össze ne zavarjuk, s részenként az emberi lélekre kötelező és boldogító hatásában meg ne semmisítsük. Ezen okból tekintendő a bibliai csodák jogosultsága a keresztyén emberiség hitkörében s az egész uj szövetségnek nem csak hittani, de történelmi és erkölcsi álláspontjában. Részemről, nem birok gondolni keresztyén vallást Krisztus és biblia nélkül, melynek uj szövetségi része minden tételében keresztyéniségemhez tartozik, A Krisztus és evangyéliom, nekem a mint vannak: ugy kellenek ; mert ha én a Jézus Krisztus isteniségét, csodatetteit, születését, halálát, feltámadását, mennybemenetelét az ujabb kor némely tudósaival, kik téged is tüzes szekerökre ragadtak, hogy majd a semmiségbe letegyenek, meg nem történteknek, valótlanságoknak nyilvánítom, s a keresztyéni mivelődést az isteni nagyobb - nagyobb tökélyre jutást azok tagadásában helyezem: akkor minden azokkal összefüggő tételek, azokon alapuló evangyéliomok apostoli levelek, a legvakitóbb ámítások. Én igy értem az egészet. Azzal, hogy ti az iskolából a bibliai csodák kiküszöbölését kimondtátok, az emberiségnek nem hogy hasznot nem tettetek, de a keresztyénség iránt tiszteletlenséget tanúsítottatok. Mert, nemde a bibliát, kiválóan annak uj szövetségi részét, hite és vallása szent könyvéül tartja az egész keresztyénség s annak körében a magyar evangyeliumi protestáns egyház. A lelkészek a bibliai alapon és szellemben prédikálnak, legalább kell, hogy prédikáljanak, a vallásos érzelem minden nyilvánulása, a vallás összes tétele szentségei azon, mint alapon épülnek. Most már ily szent alapot, egyes tételében oktalan hazugságnak állítani, arról oly gúnyosan beszélni, mint te beszélsz, azt a tüzesvas, forró viz embertelen próbáival összezavarni , s állításaidat, a bibliai csodákhoz ugy a mint te érted, éppen nem tartozó gergezénusok disznaival tetézni bé: nem egyezik meg egy hivő okos keresztyén lélek azon mérsékletével és méltánylatával, melyly el mint keresztyén állásának, s mint ember, embertársai érzületének tartozik. Midőn azt mondom, hogy a bibliai csodák tanítását, keresztyén iskolákból kiküszöbölni nem lehet, ez nem azt teszi, hogy azokat, mint a hit tárgyait kell tanítanunk, s igy a gyermek vallásos fejlődésének, a gyermekben az egyéni, szerinted okos, hitnek gátat vetnünk. Mutassuk fel a gyermek előtt azon bibliai csodákat, melyekből az ő felfogásához alkalmazott hasznos tanulságokat vonhatunk ki. Mondjuk meg a dolgokról már némi fogalom- s képzettel bíró gyermeknek, hogy a mindenható Istennek, azon időben, ily külsőleges, a mi felfogásunk szerint a dolgok rendjével meg nem egyező tényekben is nyilatkozni, mindenható erejét az emberekre hatásában ekként is megbizonyítani látta célszerűnek. O, az örök bölcsesség, kit mi sem lételében, sem hatásában merőben ész szerint, a hit kizárásával fel nem foghatunk. Mondjuk meg továbbá, hogy a bibliai csodák nem csak mint az isteni mindenhatóság bizonyítékai, de mint történelmi dolgok is, olyanokul kell, hogy tekintessenek Azt mondod mi szükség erre az iskolában ? Az iskola a szülei lelkek- és családon kivül, a gyermek vallásos érzelmeinek hite s jövendő vallásának bölcsője. Egy megfoghatlan lény iránti mély érzés fejlesztése mellett, szükség, hogy a keresztyén vallás és egyház leendő tagjai, megismerkedjenek a bibliának történelmi részével, megismerjék azokból is az Istennek mindenhatóságát, s azon örök szeretetet, mely az emberiséghez mindég ugy szólt, a mint az megértette, s mindég ugy jelent meg neki., a mint felfogni bírta. Igen kedves barátom, mert továbbá, kivált a nagyobb iskolás gyermek a templomba is jár; ott hallja az evangyélium prédikálását, hallja, mint magyarázza az igehirdető nemcsak az uj de olykor az ó-szövetség egyes tételeit is. A templomi tanítást az iskolában neki bővebben meg kell magyarázni, s ha annak valamely csodaszerű tény volt is tárgya, azt sem lehet és kell érintetlenül hagyni. Nem tudom, foglalkoztál-e te valaha gyermekek tanításával ? hanem: magadnak voltak gyermekeid. Annyira ismerheted tehát a gyermeki lelket, hogy az nem birja megérteni, felfogni, az elvont igazságokat, példák, hasonlatok, úgy szólván érzékeltetés nélkül. Lásd, ilyén volt az emberiség nemcsak az ó szövetségben, de még Krisztus korában is. Ezért kivánt csodákat, mint a te kis fiad vagy leányod kérdezte tőled egykor : miként nő a fű, miért oly tündöklő a nap, hol lakik az Isten ? sat. Megbocsáss, hogy egész a gyermekig mentem, hiszen az övék a mennyeknek országa, s ezt talán ti sem tagadjátok. Miért akarjátok tehát elvonni az iskolás gyermekektől a bibliai csodákat, tanulságokat vonva ki belőlök mint emlitém. Miért ne mondanátok meg nekik, hogy nemcsak ő előttük, de a felnevekedett emberek előtt is, vannak a természeti és erkölcsi világban megfoghatatlanságok. Minden nevelési elvek és szabályok tekintetbe vétele mellett, nemcsak hogy keresztyéni szempontból jogosult-e, de célszerű-e a ti eljárástok a bibliai csodák kiköszöbölése körül : nem részletezem. Én nem vonom kétségbe, hogy ti — az eddigi vallástanitást, ma már sem lényegileg, sem módszertanilag nem találván kielégítőnek, valami jobbat akartok. Azt sem mondom, hogy a vallás-nélküliség alapjának lerakásán igyekeztek : de azt, mint egyéni fájdalmas aggodalmat kimondom, hogy ha Te és társaid, azon irányba terelitek a vallástanitást iskolában, templomban, mint cikkedben meggyőződésszerűleg kimondád : azon veszitek észre magatokat hogy nem vagytok keresztyének. Öreg barátom! Gondolkozzál e felett. Te nálad már a vér és indulat kell, hogy a bölcsesség és tapasztalat által korlátoztassék ! Te olvasod a nagy német nemzet azon tudósainak munkáit, melyekből a protestáns-egylet, közelebb Lang keresztyén dogmatikáját, — ha ugyan annak lehet nevezni — lefordította. Hiszem, olvastad Feuerbachot, Strausst stb. kik mind derék, becsületes