Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

20 év előtt volt helyettes lelkésze, ez időszerint tatai lelkész, továbbá Kis János ur a pápai ref. főiskola egyik jeles hittanára hozatott javaslatba. Erre nagytiszt. Jády József úr gymn. tanár és választó kijelenté, miszerint nt. Kis János úr mai napon hozzá ment s felkérte arra, hogy az esetre, ha a hozzá eljutott hir, miszerint a választók egyrésze őt lelkészül kijelöli, megvalósulna: e közgyűlésen nevében jelentse ki, hogy ő a jelöltséget s netáni megválasztás esetén a lelkészi állomást el nem foglalhatja. A kijelölést kérő 10. választó szavazatával ezek dacára is ragaszkodott a kijelöléshez, a választó közön­ség azonban Jády J. úr előterjesztését, habár Írásbeli nyilatkozattal támogatva nem volt is, kétségbevonhat ónak és megtámadhatónak egyátalán nem találván, a lemondás tudomásul vette. A szavazás befejezte után az eredmény ki­hirdetvén, kitűnt, miszerint Kiss János úr fel nem lépvén 92 szavazat Kiss Gábor úrra esett, ki is a jelenle­vők éljenzése között megválasztott lelkészül kijelentetett. A választási cselekményt az egyházmegyei küldött­ség tiszteletére a »Griff4 vendéglőben rendezett lakoma követte, melyből a-jelenlevők üdvözlő táviratban tudatták a megválasztott lelkész úrral a választás eredményét. HORVÁTH LAJOS pápai. ref. egyház jegyzője. Kovács Antal felsö-baranyai esperes beköszöntő beszéde. Nt. egyházmegyei közgyűlés! Mindenek előtt fo­gadja a nt. e.-megye egyeteme szives közönetemet bizal­máért, melyet irántam főesperessé lett elválasztatásom által kitüntetni kegyeskedett. Nem vágyódtam ez állásra soha! nem, annyival inkább mivel ha végig tekintettem lelkésztársaim érdem­teljes körén, én többeknek örömestebb nyújtottam volna át ez elismerés s megtiszteltetés babérát, mint sem hogy én fogadjam azt el. Lelkem őszinteségével kértem fel megválasztatásom után barátimat, jóakaróimat, hagyjanak engem félrevonulni. Azonban ők úgy nyilatkoztak, hogy az én hivatalfogla­lásom az e.-megyére nézve múlhatatlanul szükséges, s igy nekem — ha a bizalomért hálátlan lenni nem aka­rok — nem maradt más hátra mint az engedelmesség. Azonban midőn meghajlok a bizalom előtt, hadd legyen szabad nekem lelkem aggodalmát, s akaratomat teljes őszinteséggel nyilváníthatni. Eltűntek már felettem a munkabíró kor legszebb napjai s évei, jelentkezik^a vénség, mely óva int, hogy csak addig s annyi terhet vállaljak magamra, mennyit erőm elbir. Életkorom ezen óvása kényszerit azon nyilatkozatra, hogy ha e különben is igen nagy kiterjedésű e.-megyében a teher nagyon nehéz lenne, szabadjon nekem a három év letelte előtt is félrevonulhatni, s e széket másnak engedhetni át. Az egyházi kormányzónak más programm nem kell mint a Jézus magasztos evangyelioma. Ezzel meg­gyezőleg kell neki működnie. DJ míg is hadd legyen szabad nekem — körülményeinkhez alkalmazkodva — működési irányomat lehető röviden kimutatni, s óhajtá­saimat — a közjó érdekében — nyilváníthatni. Működésem irányát illetőleg : mindig jézusi szere tettel, — s mig célra vezető lesz — szelídséggel fogok munkálni azon, hogy a kormányzatom alatti egyházakban legyen a pásztor és hivek közt egyetértés, csend, béke és nyugalom, őrködni fogok, hogy a pásztorok igyekez­zenek azon magasztos legfőbb pásztor nyomdokaiban járni ki ezt mondá magáról : t En vagyok a jó pásztor, ; s a jó pásztor életét adja az ö juhaiért. De viszont őr­ködni fogok, hogy a hivek engedelmeskedjenek az öpász­toraiknak, hallgassák azokat örömmel, mert ők vigyáznak az ő leikeikre és hogy örömmel miveljék azt, nem pedig bánattal. Ha viszály adná magát elő, kötelességem­nek fogom tartani azt lehetőleg kiegyenlíteni, s ha ez lehetetlen, akkor fogom csak a panaszt az e.-megyei törvényszék eleibe terjeszteni, azt is nyilvánítom teljes határozottsággal, hogy ha tapasztalom, hogy az egyház hivatalnokai bárhol méltatlan bántalmaknak lennének kitéve, kötelességemnek ismerendem a bántalmazó s bán­talmazott közt védfalként állani, s őket törvéuyeink véd­paisával fedezni. Ezzel ellenkezőleg azonban azt is nyil­vánítom, hogy bármely részről támadható rosz s igaz­' ságtalan ügy bennem pártfogóra soha se fog találni. Azt is előre határozottan megmondom, hogy min­den oly irályú iratot, melynek célja csak az lenne, hogy mást maeuláljon, el nem fogadok, hanem szeretettel fel­kérem a beadót, annak visszavételére, a más szellembeni fogalmazására. Kötelességemnek ismerendem azt is, hogy kivált peres ügyekben, ha vizsgáló bizottság kiküldetése szük­ségeltetnék — én visszafogom tartani magamat minden véleménynyilvánítás s utasítás-adástól, — ne hogy már előre mint egy pártállást foglalva — ez által bírás­kodási jogomat — önlelkem előtt — elveszítsem. Kötelességemnek ismerendem az iskolákra szigo­rúan felügyelni. A szorgalmas s hivatalát hűn teljesítő ta­nítót jutalmazásul jobb s jövedelmesebb állomásra aján­lani, s az e.-megye jóváhagyásával promoveálni fogom. Nálam egyedüli ajánló s pártfogó csak a jó iskola leend. Mig ellenben a hivatalos kötelességüket nem teljesítő egyéneket Pál apostol parancsa szerint megintendem ő közötte és én közöttem, s ha ennek semmi hatása se lenne kötelességemnek tartom a nt. e.-megye itélő széke eleibe állítani, nem törődve azzal épen semmit, ha köte­lességem e hű teljesítéséért rágalom s meggyaláztatni akarás lenne is íutalmam. Kötelességemnek ismerendem az e.-megye autono­micus jogai fenntartása mellett oda működni, hogy az e.-kerület mint fő, s az e.-megye mint tag közti össze­kötő kapocs ne legyen a kényszer, hanem a szeretet kapcsa, hogy a fő és tag egyesült erővel összeműködje nek szentegyházunk érdekében. Mint méltóztatnak tudni jelenben, talán nem téve­dek ha azt mondom, hogy nem csak e.-megyénket s ke-

Next

/
Thumbnails
Contents