Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

1 605 1606 kodjék ahoz, mit a báke eszméjének követése ered- j inényez, inert az örök béke eszméje az emberiségnek azon tökéletesen észszerű állapotát tételezi föl, a melyben az egyenetlenségeket nem véres háborúval, vagy a diplomaták „sic volo, sic jubeo"-féle fenyegetéseivel, hanem a jogfogalmak helyes alkalmazásával iparkodnak megszüntetni. Valamint erkölcs és jog létezhetnek államok nélkül is s elfoglaltathatnák egyesek szellemvilágát, ép ugy az örök béke is, mint az erkölcsi jogrend eszméje, államok nélkül is érvényesülhet egyesek életében. Castel de St. Pierre Abbé „Projet de rendre la paix perpetuelle" cimíí munkájában az örök béke eszméjének megvalósulása lehetőségét feltételezvén, nagy súlyt fektet azon erkölcsi alapok kellő művelésére, melyek az egyesekben mint erkölcsi öncélokban letéve vannak. Kant világ-állama is nem egyéb, mint az államok egyesítése az örök béke eszközlése végett. Igen, de hát nem kell-e ezt előbb megelőznie a nyugodt kedély csendes hármoniájának ? S hol lehet ezt ápolni s fejleszteni inkább, mint a családi életben ? Üdvözlégy azért kedves Karácson, jó csacsaládok boldogító ünnepe ! THOMAY JÓZSEF. A sajtó és hazai protestántismusunk. Közelebbi cikkünkben, midőn a liberalismusnak a katholicismusra gyakorlott befolyásáról szólottunk, főcélunk kétségkívül az volt, hogy reá mutassunk azon történelmi tényre, miszerint az időnkint uralomra jutó liberális szellem, ha kellemetlen is a csak saját érdekeiért küzdő papuralomnak, de a szélesebb értelemben vett római katholicismusra, ebben a valláserkölcsi élet fejlesztésére, s a közműveltség felvirágoztatására mindenkor áldásos hatású. Másfelől azonban midőn menyünknek beszéltünk, voltakép leányunkra gondoltunk. Előttünk lebegett azon cikk Írásakor folyvást azon kérdés: hát avagy protest. egyházunknak hajóját előre hajtja-é a liberális szellő fuvalma, vagy talán arra megszokott csendes haladásában inkább akadályozólag hat? A kedvez • alkalmat, az időknek némileg jobbra fordultát, mely után oly hosszú időn keresztül epedtünk, felhasználjuk-é mi protestánsok eléggé a hosszas mulasztások kipótlására, vagy legalább arra, hogy a többi egyházakkal versenyt haladhassunk? A mi egyházunknake^yik főéltető eleme kétségkívül a szabadság. Ennek uralkodásával avagy hanyatlásával szoros kapcsolatban van egyházunknak fel virág ozása, üde frissesége, avagy zsibbadása. Épen ezért egyebütt is, de kivált hazánkban a szabad eszméknek s intézményeknek, másfelől a protestántismusnak történelme szorosan és sokszorosan össze van szövődve ; s ép ezen oknál fogva korábban is, most ujabban 1848., 1860. és 1867-ben protest. egyházunk örömmel üdvözölte a szabad szellemnek többé kevésbé diadalra jutásat, ennek győzelmében önmagára nézve is egy szebb idő hajnalát vélte felismerni. Egyet azonban mi magyarok ugy is mint állampolgárok, ugy is mint egyháztagok, ugy látszik, hogy kihagytunk a számításból, — legalább egyelőre, .— azt nevezetesen, hogy a szabadság kivívásával még épen nem jutottunk célhoz, sőt ekkor kezdődik a valódi munka. Az unalomig hallottuk az ujabb időkben a szabad Svájcra, Angliára, Belgiumra, Amerikára való hivatkozást; de azt legtöbbször elhallgattuk, vagy ha figyelmeztettek is bennünket nem akartuk meghallani, hogy mindezen országokban azért lett oly áldásossá a kivívott szabadság, mert ez által fokoztatott a polgárok munkássága, tágabb tér nyittatott a polgári, társadalmi, egyházi tevés kenység előtt. A szabadság maga nem tett még boldoggá sem egy államot sem egy vallásfelekezetet; hanem igenis lehetővé tette és teszi azok boldogulását. Tiz év óta hasonlithatlanul nagyobb mérvét élvezi nemzetünk a szabadságnak, mint az ezt megelőző másfél évtized alatt: és mégis elégedettebb, vagyonosabb-é ma a nemzet, virulóbb é az ország, mint volt egy évtized előtt. Nem a lapokban van helye e kérdésre feleletet adni, és mi talán máközlöny hasábjain is vonakodnánk tagadólagos feleletet adni; de annyi bizonyos, hogy azon kérdés legalább felvethető, s még bizonyosabb az, hogy a kivívott szabadabb intézmények s viszonyok távolról sem szültek oly áldásos eredményt, minőt azoktól akkor, mikor még róluk csak álmodoznunk volt sza bad, reménylettünk. Ezelőtt 17 évvel, még inkább pedig a közelebbi évek folyama alatt, hazai protest. egyházunkról is levétetett nagy része azon bilincseknek, melyek közt két század alatt senyvedett. Szabadon szólhatunk, taníthatunk, ugy a kül- mint a belföldi sajtót szabadon használhatjuk, egyházakat, iskolákat tetszésünk szerint alapíthatunk, híveinket közelben 101*