Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

ós távolban felkereshetjük, filléreinkkel, alapitványainkkal egyházainkat, tanintézeteinket gyámolithatjuk: ós mégis az eredmény kielógitő-é? Nem akarjuk panaszra nyitni ajkainkat; mert ha sok is még a hiány, ha számosak is bajaink: de bizony vannak maradandó s áldásos emlékű nyomai is a közelebbi pár évtizednek. Egyházi és iskolai életünknek majd minden rétegében meglátszik az ujult s üde erővel megindított tevékenység hatása. Nem panaszkodunk; de azért jól tudjuk, hogy a céltól még nagyon messze, a munkának csak kezdetén vagyunk. Egy felettébb szükséges dolognak azonban még talán a kezdetén sem vagyunk. Ertjük a protestáns népirodalmat, kiterjesztvén itt a „nép" fogalmát a lehető legszélesebb körre, vagyis mindazokra, kik nem a lelkészi karhoz tartoznak. Protest. egyházunknak születésétől kezdve erős fegyvere volt a sajtó, használta is ezt mindenütt és mindenkor a hol csak lehetett. Hazánkban is már a 16-ik század folyama alatt — miként ezt ,,a magyar nyomdászat történelme" ismertetésénél is felemlítettük — 28 nyomda működött, és mindannyi a prot. érdekek szolgálatában. Oly fontos hivatása azonban távolról sem volt hajdanában a sajtónak, mint jelenleg, és nem volt különösen a nagy közönségre nézve. Elóggó hatalmas fegyverek voltak kezeinkben az előtt az alsóbb felsőbb iskolák ós az igehirdetés s egyliázitanitás. A szorosabb értelemben vett népnek mindkét nemű és még a magasabb rendüeknek is leány-gyermekei a kellő gondozás alatt álló népiskolákban elsajátították a -vallás alapigazságait, a szorgalmasan látogatott isteni tiszteletek alkalmával pedig a lelkész ápolgatta, öregbítette ezen ismereteket, élesztette a gyermekkorban meggyújtott tüzét a vallásos buzgóságnak. Egyházunknak azon férfi tagjai pedig, kik idővel kisebb nagyobb körben egyházunk oszlopfórfiaivá leendettek, kellő tájékozottságot szerezhettek 1 maguknak a vallási és egyházi ügyek körül akkori közép ós felső tanodáinkban. A sajtónak nagyon kevéssé érezte ekkor hiányát a nagy közönség. Igen de ma egészen más ugy a felsőbb mint a népnevelés, még inkább más az élőszó és a sajtó hatalma közötti viszony. Korunknak eléggé élénk érzéke van ugyan a kitűnő szónokok iránt, sőt talán élénkebb mint hajdan, miután ma már hovatovább ritkábban hallhatók jó szónokok: de azért korunk szive és lelke felett, nem a fényes szónoklatok, ha- I nem a sajtótermékek uralkodnak. Megyéken, ország- í gyűléseken a legfontosabb ügyek kerülnek néha megvitatás és határozathozatal alá, a nélkül, hogy a csak nem rég mult idők értelmében is egy fényes szónoklatot hallanánk. Hanem igenis olvasunk annál többet. Egy erős érveket tartalmazó s könnyed, csínos tollal írt értekezés vagy röpirat, melyet ki-ki szerte az ország legtávolabbi zugában is nyugodtan, ós a mondottak felett elmélkedve elolvashat, kimondhatlanul nagyobb hatást idéz elő, mint a legragyogóbb szónoklat Hát még az egyházi szónoklat, mely protest. egyházunknak oly hosszú időn keresztül egy felöl legerősebb támaszát, másrészt annak fényét, fődicsősógét képezte, mi eredményt mutat fel ma? Egy-egy kimagasló szónoknak , igaz, vannak még ma is kivált főbb ünnepek alkalmával, a legműveltebb körökből is nagy számmal hallgatói, szavuknak is van még hatásuk, gyújtanak lelkesítenek, meglepő áldozatok tételére indítanak. De az ilyek csak kivételek, ritka ti'memónyek. Legtöbb helyütt a csak kissó müveit elem is, ós pedig ma már a nőket sem igen véve ki, csak elvétve száuja el magát egy-egy predikátió végig hallgatására s akkor is ritkán lelki szüksógórzetből; az az elem pedig, mely templomainkat még szorgalmasan látogatja, kórdós, hogy az egyházi szónoklat hatása következtében erősödik-ó annyira vallásos hitében s az egyházias érzületben, mint a mennyit romlik az ugy nevezett műveltebb osztály példája, vallást gúuyoló szavai, és az egyházellenes sajtónak néhol már a nép legalsó rétegéig leható mételyező termékei által? Es im midőn egyházunk kezéből ezen eddigelé egyik legerősebb fegyverét az uj idők szelleme félig kicsavarta; midőn meggyőző példák tanusitják, hogy a minő mértékben erősödik valamely államban vagy egyházban a szabad szellem, azon mértékben kell az állampolgárok s egyháztagok tevékenységének fokozódni ós a midőn látjuk, hogy a szellemi s valláserkölcsi téren gyakorlandó munkásságnak legtöbb sikert igérő eszköze mai napság a sajtó; megtettük ós megteszszük-ó mi protestánsok mindazt, a mit az idők s az uj viszonyok tőlünk követelnek? A szorosabb értelemben vett theologiai ós a gyakorlati lelkészet körébe vágó irodalom terén kétségkívül jelentékeny lendület tapasztalható az utolsó pár évtized alatt. Egyházi lapokban, a predikációs füzetekben lelkészeink válogathatnak, a tudományos theologiai művek is lassaukónt szaporodnak. De nagy