Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

Egyházi gondjaihoz ráadásul, de vigasztalásul ís csatlakoztak az évről-évre növekvő szülői gondok, a mennyiben népes család feje levén, öt férfi gyermek neveltetéséről kelle szerény papi fizetéséből gondoskodnia s ezenkívül leánygyermekeit is illő házi nevelésben részesíteni. A mi sok prot. papi családnál — fájdalom — megtörténik, itt is gyakran megtörtént: anyagi szükséget látott, nélkülözött maga az apa gyermekeiért s azok boldogságáért, de szívesen tűrte azokat s gyermekeiért kész volt bármely áldozatra. És s legjobb atyának nem is hullottak verítékei hiába, a nagy önfeláldozásnak nagy l'5n jutalma is, midőn élte súlyos alkonyán, tudományos pályákra nevelt gyermekeit, tisztelt állásokban, önállóknak láthatta. S csakis ez a jutalom a gyermekeiben való atyai öröm kárpótolhatta szelid lelkét, azért a sok keserű pohárért, a mennyit hanyatló éveiben kezébe adott a gondviselés. Sok más gyenge lélek megtörött volna annyi veszteség s csapás súlya alatt; az ő hite s lélekereje, mint a pálma, csak erősült általok. — Elvesztette először hű élettársát, azután férjes leányát s midőn az ezen veszteségek által okozott sebek, a gyógyító idő keze alatt, már-már hegedni kezdeLtek volna, akkor magára következett a végzetes katasztrófa, a szélhűdés, mely az elébb izmos férfiúnak testi sőt részbon lelki erejét is megbénította. Ez időtől fogva hat év hosszú idő egy nyomorultnak! mint egy élőhalott, mint sirból hazajáró lélek, sinlődott kedves gyermekei körében, kik példátlan hűséggel s gyengédséggel ápolták s gyámoliák erőtlenségeit. Jött végre a legnagyobb próba, a legsúlyosabb veszteség. Agg apjának támasza, szeretett fia s hivatalutóda ifj. Pap Sámuel egy sorvasztó betegségnek lett áldozata s az e feletti megrendülés és tán az a gondolat is, hogy a részére felajánlott kegy-év leteltével ott kellend hagynia azt az egyszerű hajlékot, honnét ő — mint örömei s fájdalmai tanyájáról — csak ama csendes városba óhajtott kiköltözni, egyre emésztették a gyengén pislogó mécdet, inig f. évi hó októbet 6-án végleg ki nem aludt az. Mint embert, szelid, alázatos szív s tiszta lelkülete mint papot mély vallásos kedély, szilárd hit, őszinte tudományszomjjal párosúlva, jellemezték s minden tekintetben elmondhatni róla, hogy benne a légi kálvinista papi gárda egyik tisztes alakja dőlt ki. — Munkakedvét s tudmányszomját még az utóbbi súlyos években is láttuk fel-felcáillámlani s valóban meghatóan felemelő volt látni és hallani, a mint az a bénúlt aggastyán, reszketeg kézzel irta a külföldi prédikációk fordítását s egy vallásos sziv lelkesültségével — néha sírva és könnyezve — magasztalta azok szépségeit, az ifjabb nemzedék előtt. Most már kiesett kezéből a toll, melyek zsúfolt betűit tán csak maga olvashatá, de legalább meg volt az az áldott hatása, hogy a léleknek önmagára szegezett tekintetét olykor külre irányozta, gyötrő unalmában szórakoztatta. Temetése, mint egész élete a boldogultnak, megható de egyszerű vala s okt. 8-án ment véghez. Egykori hivei, kiknek kegyeletéhez egyéb tekintetben sok szó férhetne, annyit mégis megtettek, hogy az agg szolgát kikísérték a nyugalom helyére. Minő érzésekkel ? azt nem tudjuk, nem is kutatjuk. Hanem az már kínos benyomást tett reánk, hogy az egyházmegye lelkészi karát, a helyi lelkészen kivül egyes-egyedül csak alólirott képviselte, nem tudjuk mi okból. A háznál imát Kálmán József hídvégi lelkész úr, a szomszéd egyházmegyéből, mint a boldogultnak régi öreg barátja; a templomban gyász- s a temetőben sírbeszédet alólirott tartott. A tisztelőkön s jó barátokon kivül, gyászolják az elhunytat gyermekei: Lajos kajászó-szenlpéteri lelkész, Gyula verebi tanitó, Gábor m. kir. honvéd főhadnagy s bonyhádi s.-szolgabiró, Gusztáv fülöpszállási tanitókáplán s Lujza és Karolina hajadonok. Adjon nekik az ég vigasztalást, a sokat szenvedettnek pedig enyhet és nyugalmat! KÁLMÁN GYÜLA. DHIIZRIDIETÉSieiK:. A belső-somogyi ev. ref. egyházmegyében két segédlelkószi állomás van ürességben. A kik jelentkezni kívánnak, a theologiai tanfolyam bevégzéséről, úgy szinte szolgálati éveikről szólló bizonyítványaikat folyó évi december hó 22-dikóig alólirotthoz küldjék, utolsó posta Csökő!. Oly jelentkező is elfogadtatik, ki még csak lelkészjelölt és vizsgát nem tett. Évi fizetés: élelmezés, tisztességes lakszoba, fíítós, mosás és világításon kivül készpénzben a minimum 52 frt, maximum 80 frt. Kelt Csökölben, 1877. december 2. Mezey Pál, l —2 esperes. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs : Farkas József. Nyomatott: Deutseh M.-féle művészeti im.éswt Budapest, Bálvány-utc.za 9. sz. a. Mai számunkhoz König R. lelkész „Vallásos iratok magyar nyelven" cimii árjegyzéke van mellékelve.