Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

Samu, Göncy Pál, Görgey János, Gyárfás István, Hajdú József, Hajós József, Kandó Kálmán, Kiss Károly, Madas Károly, Magyar László, Medgyaszay István, Nagy József, Nyeviczkey József, gelléri Szabó János, Szathmáry Lajos, Szilágyi Sándor ügyvéd, Tbaly Antal, Tisza Lajos, Tóth Lőrinc, Várady Károly és Végh Ignác. * Zemplénmegye bizottsági tagjaivá megválasztattak: Abaházi József olasz-liszkai, Erdélyi Sándor magyarjesztrebi, Fejes István s.-a.-újhelyi, Lengyel József, kisazari, Olajos Pál gesztelyi, Rác Lajos mádi, Soós József erdő-bényei, Szalontay István perbenyiki, Terhes Barna sárospataki, Ujlaky János lasztoméri és Vitányi Miklós csanálosi ref. lelkészek. * Takács Ferenc ev. lelkész győrmegyei Kapi, Bödöge és Sövényháza községek részére ideigl. iskolalátogatóvá neveztetett ki. * Tornamegyében a következő ref. lelkészek ideiglenes iskolalátogatókká neveztettek ki; Gyarmathy József Petri és Józsvafő, Kapossy György Jablonca és Derenk, Kerekes Károly Egerszög és Kápolna, Lükő Béla Szádellő, Udvarnok, Görgő, Almás és Körtvélyes, Vajányi Lajos Dobódéli, Perkupa és Varbóc községek J észére. * A sárospataki ref. főiskolában, a „Miskolc" értesiiléie szerint, jelenleg a francia nyelv és irodalom teljesen szabad választás alá eső előadásokat nagy szorgalommal 48-an hallgatják, ami igen örveudetes emelkedés a tavalyi 20 létszámhoz képest. Igen óhajtandó lenne ha a legcivilizáltabb nemzet nyelve mellett a kelet kulcsa, a török nyelv is előadatnék mind Patakon, mind Debrecenben. Különben is a magyar érdekekre nézve fölöttébb kívánatos török nyelv és irodalomhoz értő jeles orientalistánk működik mindkét helyt: Debrecenben Lugossy, Patakon Kun Pál. Egy nemzet hálája és rokonszenve kisérné az általok nyitandó török nyelv és irodalmi tanfolyamokat. * Pályázat. A kassai tápintézeti alaphoz tartozó alapítványoknál az 1877/8-ik tanév kezdetétől öt ösztöudijállomás jött üresedésbe, évi 120 forinttal ; ezek közül a Balassa Zsuzsánnaféle alapitványhoz tartozó két ösztöndíj állomás protestáns tanulók által is elnyerhető. A folyamodványok kellően felszerelten f. évi december 25-ig az illető iskolai igazgatósághoz, ettől pedig 1878. január 25-ig a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz felterj esztendők. NECROLOGOK. Idősb Pap Sámuel emlékezete. Mult évben temettük el a jó fiút, most nem régiben meg az atyát, ki azóta égre szegezett szemekkel folyvást vágyódott az Ő szerelmes fia után. Akkor a szótlan meg- , döbbenés kínos érzete nehezült lelkünkre, az ifjú láng hirtelen kialvása felett; most, hogy az alig füstölgő gyer- | tyából végső parázsa is elhamvadt, meghatva ugyan, de könnyebb szívvel vettük a nem váratlan katasztrófát, mert készülve voltunk reá, sot ián a keresztyéni részvét egy nemével óhajtottuk a megnyugtató halált annak, a ki úgy is rég meg volt már halva a világnak. A kegyeletnek s a hű munkások iránt köteles tisztelet érzetének vélek eleget tenni, ha életéből néhány vonást ide rajzolok s e töredékes rajznak egy üres lapot kérek a szerkesztőségtől. A k.-somogyi ref. egyházmegyéhez tartozó feísőnyéki egyház egykori lelkésze, id. Pap Sámuel úr, született Révkomáromban 1803. február 25-én. Atyja Pap János aranyműves, édes anyja Buday Juliánná volt, kiknek szülői gondozása s felügyelete alatt kezdte meg az elemi iskola tanulmányait; a gymnasiumi tanfolyamot szinte Révkomáromnak akkor jó hírben álló gymnásiumában elvégezvén, a bölcsészeti s theologiai tudományok hallgatására, Pápán, a nagy Márton István s Góth Ferenc lábainál telepedett le s tanulmányait e nagy szellemek hatása alatt oly jó sikerrel végezte, hogy azon anyaiskolában köztanítóvá, majd egy év múlva a gyönki gymnasium correctorává választatott, alapos képességeire való tekintetből. Innét Tassra ment, a Földvári családhoz nevelőül s úgy ezen mint elébbi működési köreiben, megnyerte a közelismerést és méltánylatot. Ezután néhány évet káplánkodással töltvén el, 1835-ben Bábonyba, három év múlva Túrba, onnét Endrédre s végre 1853-ban Felső-Nyékre választatott lelkészül s itt működött tényleg egész 1871-ig, midőn szélhűdés által sújtatván, a magát munkaképtelennek érzett férfiú letette hivatalát s a helyére rendes lelkészül megválasztott, de a halálban őt — fájdalom -egy évvel megelőzött kedves fia, néh. ifj. Pap Sámuel szárnyainak árnyékában, nyugalomba vonult, s ugyanitt húnyt el a folyó év október 6-án. A 74 év súlya alatt összeroskadt agg szolgának élettörténete e pár szóban fejezhető ki legjellemzőbben: apai gond, munka és szenvedés. Igaz, hogy a legtöbb prot. lelkésznek ez a sorsa, ez az osztályrésze, de id. Pap Sámuelnek tán mégis túlbővmértékben jutott ki mindegyikből. Lelkipásztori működése zajtalan, de folytonos s eredményében áldásos hatású vala ; a hangya türelmével s a méh szorgalmával fáradótt, dolgozott egyháza szellemi s anyagi emelésén és a felső-nyéki egyházat, melyet az adósságokban mélyen elmerülve talált, néhány évi ott léte után nem csak megszabadította e terheitől, hanem számára jelentékeny tőkepénzt teremtett, melynek segélyével — hozzjárulván a jelentékeny adományok, ajándékozások is — lehetővé vált a romladozott egyházi épületek célszerűbb kiújíttatása, a templom külső s belső betisztogatása, sőt a papi hivatalban őt követett fiának is csak azért sikerült egy egészen új s díszes iskolát s tanítói lakot építtetni, mert a bölcs atya jól nevelte azt a népet: a fiúnak önként ölébe hulott a gyümölcs, melynek fáját az apa nevelte s gondozta. — Tán nem túlzok, ha állítom, hogy a f.-nyéki ref. egyházat, az api és fiú Pap Sámuel emelték mostani rendezett s virágzó állapotára.