Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

hogy saját hajléka is könnyen a lángok martaléka ne i lpgyen. Mig liát szemetek és figyelmetek kirekesztőleg Bulgáriára van irányozva: ne feledjétek, hogy esküdt ellenségünk lábai alól mindeneknek előtte saját honi talajunkon kell a földet kirántani. Mert rég készítgeti e talajt a maga számára, melyre alkalmas időben bozontos lábát megvethesse. — A Szepesség kitűnő magyar szellemű németjei ugyanis egy idő óta ijesztőleg tótosodnak : melynél — természetes — az oroszlányrész a hazafias r. kath. papságot illeti, mely lelkiismeretesen követi Kolonics amaz épületes tanácsát: „Facias Hungáriám captivam, deinde mendícam, postremum catholicam Szmizsány, Harikóc, Illésfalva, Markusfalva, a Máriássyak Ősfészke, Csötörtökfalva, Káposztáivá és több más falva, annak előtte prot, és tiszta német mezővároskák és helységek voltak, ez idő szerént — fájdalom — tótok és katholikusok ! lllésfalván, mely mint filia Iglóhoz tartozik, van még 140—150 hivünk, mind tót; az utolsó vén asszonyt, a ki még németül jól beszélt, 5 év előtt temettem el. Csoda, hogy még ellen birtak állani ez emberek a folytonos ostromoknak, kik különben is csak névleg voltak protestánsok. Be is láttam, hogy itt „perieulum in mora" vagyok, azokáért rábírtam a derék, minden áldozatra kész nemes iglói egyházközséget, hogy haladéktalanúl levitát állítson oda. Természetes, hogy részemről a legnagyobb áldozat kivántatik: mert hát ki a célt akarja, akarnia kell az eszközöket is, A cél mindenesetre szép és dicséretes, de az áldozat úgy az anyaegyház részéről, mint különösen részemről tetemes. E célt tekintve, le kellett tehát mondanom a levita részére, azon szembeli fizetésről, melyet nekem a hívek eddig fizettek. S jóllehet egy szegény pap és tanárnak 15 mérő gabona s 40—50 frt stóla tömérdek áldozat, de a célt tekintve megtettem : annyival inkább, mert mint kezdeményező az anyaegyházat nagyobb vállalatra bírtam, mint egyelőre mutatkozott, vagy magam óhajtottam, illetőleg terveztem. Azonban a ki azt hiszi, hogy kényelemből tettem, mert kevesebb a teendőm : az feledi, hogy a szegény prot. pap, ha még oly kényelemszerető is, még sem lehet oly lelkiismeretlen, s családja anyagi érdekeivel annyira nem gondoló, hogy különben is szerény jövedelmét évenkénti 100 frttal csak oly könnyedén csorbítsa. Kényelme volna-é nagyobb vagy lelkiismeretlensége ? Gondolkodjék ki hogy akar, »die Gedanken sind zollfrei", én tudom, hogy csak is a cél és ügy iránti érdeklődésből voltam hajlandó ezen tetemes áldozatra. Azonban e kitérés nem is tartozik tulaj donkép a t. közönségre, hanem igen is az, a mit ennek iitánna mondani, illetőleg kérni akarok; mert hát csakugyan koldulni akarok tótjaim részére, a kik nyakig úsznak a bajban. Ne hagyjátok atyámfiai ezeket a jóravaló tótokat elveszni. Saját nemzeti érdekeink követelik, hogy a mit csak lehet foglaljunk el, jöhet idő, s ki tudja mily hamar, a mikor az elvetett mag meghozza kamatját és gyümölcsét még pedig sokszorosan, S annyi igaz, hogy jobban akár a török testvéreknél sem helyezitek el filléreiteket, mint ami tótjainknál, kiket ha sikerül lassan ismét németekké tennünk, annyi az atyámfiai, mintha magyarokká tettük volna. Mert annyit mondhatok, a nélkül, hogy a „propria laus sordet" vádjába essem, miután én is magyar vidékről ide szakadt afféle „jött ment" ember vagyok, olyan magyaros érzelmű hazafiak Debrecenben sem teremnek, legalább nem külömbek, mint ezek a derék hazafias érzelmű szepesi sógorok! Ne hagyjátok, ne engedjétek hát, hogy magvaszakadjon, pedig a megdöbbenésig fogynak, illetőleg tótosodnak : nyújtsatok atyámfiai segédkezet, s filléreitek segélyével bújtassuk ki lassan-lassan gúnyájából, régi zsinoros s hozzá magyaros szabású dolmányába ezt az Isten adta német eredetű gunyás tótot! De hogy a bajunkat is elmondjam, hát az bizony sem nem több sem nem kevesebb, mint az : hogy van vagy 7000 frt adósságuk, melynek kamatjait sem bírják fizetni szegény tótjaink, miután mult évben egy irtózatos tűzvész mindenöket elhamvasztván, magokkal is jótehetetlenek. E rendkívüli csapás a levitát, tanítót is, kinek imoláját és iskoláját alig fejeztük be, már ott találta, neki is mindene a tűz martaléka lett : s így ujabb terheket, ujabb adósságot csavart a kérlelhetlen végzet nyakunkba. Mi legyen szegény tótjainkból, 'ha ti magyarok, németek és tótok nem segítitek ? Mit esengjek és könyörögjek sokat? írva vagyon: „a kinek adatott, osszon abból anuak, a kinek nincsen", „Mindenekkel jót tegyetek, de kivált hitetek sorsosival!" A mikor tehát a török testvéreket segítitek, a morzsalékokból nekünk is juttassatok ! Kedves szolgatársak, testvéreim az Úrban, lelkészek, magyar, német és tót ajkúak, siessetek, az egekre kérlek, valamit emelinteni terheinken ! Bizony, bizony, ha nem érkezik gyors segítség a szélrózsa minden irányáról, öszszeroskadunk a teher alatt, fia Orosháza, Szarvas, Csaba, Soprony, Debrecen, Szentes, Pozsony, Cegléd és Túr, s a többi száma nélküli nagyok jó példát adnak, látván az apróbbak is, sietni fogják követni példáitokat, hogy veletek együtt dicsőítsék és dicsőítsük az Urat, a ki módot adott, hogy segítsétek megközelítni ama nagy és szép célt, melyet magunk elébe tüztünk. A szeretetnek Istene szentelje és buzdítsa szíveiteket a könyörületességre ! JESZENSZKY PÁL, lelkész-tanár. KÜLFÖLD] EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A német prot. egylet nyilatkozata. A Berlinben összegyűlt prot egylet delegatusai a jelen egyházi szenvedélyes harc alkalmából a következő nyilatkozatot adták ki