Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-25 / 47. szám

lett vendégek által nagy számra szaporodott gyülekezet vallásos érzésből folyó megható örvendezései közt. Valóban méltó örvendezés vala ez! Mert bár az elemi csapások által külsőleg sokképen sújtott, belsőleg vallásos és egyházi kötelesség érzetében, önző és gonosz irányzatok miatt méginkább háborított nép, midőn egyházi javai apadásával már alig is remélhette, — a magyar mindkét hitvallású prot. — egyházkerületünk által is hathatósan emelni segített ker. buzgó jó indulatából nyert gyámolításánál fogva, de egyszersmind évenként — habár sok visszatetszéssel találkozó egyházi közmunka teljesítése által is — oda jutott, hogy hat év lefolyása alatt, az 1868-ik évi borzasztó vízár miatti romlásaiból parokh. épületeit kijavította, s a szükséghez képest a végkép leromlottak helyett ujakat emelt; a Szamos közelsége által elhordással, vagy ártérbeeséssel fenyegetett iskolatelke helyett örökáron ujat szerezvén, ezen a legújabb igényeket is kielégítő tanitólak s iskolaházat s melléképületeket mintegy 4000 forint értékben építtetett, most ismét a torony díszes bádogtetőzetét is 1500 frt értékkel bevégezheti; s ezen munkálatok után a debreceni, szatmári és m.-szigeti iskolák részérei alapítványok kamatfizetési elhanyagolt ügyét, bőv közalamizsnálkodás s tűzbiztositási viszonyokat is rendezvén, nem több, mint 300 frt adóssága leend. Az isteni segedelem a ker. testvérek jótékony érzülete által a közvetlen hivek áldozatkészségének majdnem végképi kiapadása dacára is, csaknem csudálatos dolgokat vitt végbe. Mert nem lehet fájdalmas megemlítés nélkül hagyni azt, hogy igaz, miszerint a szállítási, szekeres és a gyalogszeres napszámokat közerővel az egyháztagok viselék ezen munkálatoknál; — de az is igaz, hogy nem egészen Örvendetes készséggel; — s különösen hogy külről jött oly szép — mintegy 2000 frt segély mellett — az egyház tagjai az önkéntes adományra felszólításnál csak igen kevesen, s csak mintegy 220 frt csekély összeg aláírása s befizetésével feleltek meg; s ezen összegben is id. Cséke György úr és neje Szilágyi Petronella asszonyság magok 100 frttal vettek részt; úgyhogy e miatt az ünnepély templomi része lefolyása alatti alkalmi beszéd — II. Mózes 26: 1—8; 36 : 3—6 ; 39 : 43 ; 40 : 35 stb.beni igék nyomán tartva, Jehova dicsősége iránt buzgó magas és eredmény gazdag lelkesedése felmutatásával — fájdalom, vádként nehezedhetett egyházunk népe lelkére. Fog e aztán e nép jövőre a sz. sátor kiépítésében még reá várakozó, nagy, de dicsőséges munkák s áldozatok hordozására jobban lelkesülni; vagy a vallásosság ellenségei által titkon és nyilván hintett konkoly, dús tenyészetével — a mint látszik — még a mi kevés buzgóság volt is benne elfogja nyomni, s a nagyszerű mű bevégzetlenül romladozásnak indul ? . . . nem tudjuk. Óvja tőle az egyházat Isten dicsősége ragyogó fényének vezérlő hatalma! Jelen munkánk körül pedig magát fáradhatlan tevékeny séggel kitüntetett egyszerű közsorsú gondnok S i m o Beniámint méltó elismerés s a jó öntudat jutalma kisérje; s a munkás prot. ker. testvérszeretet legyen áldott, s meggyengíthetetlenül éljen a magyar prot. egyházunkban. Fogadják egyszersmind ker. testvéreink ezen sorok által arról jelentésemet, hogy kiáltványunkra vallásos nemes érzéssel kölönösen Erdélyből küldött aránylag tetemes segélyük nem fecséreltetett el, hanem a kitüntetett egyházi nagy szükségek fedezésére fordíttatott, s irántok hálás köszönetünket mélyen szivünkbe irva hordozzuk. BARTHA MÓR, ref. lelkész. RÉGISÉGEK. Anonym jegyzetek a mult századból. (Vége.) XIV. Vocatiok. És pedig Vocatio Sz. Miklosiana, V. Sammariana 1607. Jul. 14. V. Sárvariana. Irta ezt a hiványt Pásztori Gergely Sárvári főudvarbiró „Hum. Jun. Joanni Palji Rectori Scholae Samariensis" az ő kegyelmes Asszonya meghagyásából, hogy Schola mesternek megnyerhesse Sárvárra 1608 Junius 7-én azzal indokolván, hogy az övéké elment Csepregre, és hogy az év Samarián késéilik. Díjlevél: 1. Pénz 20 frt. 2. Fűszerszámra négy frt. 3. Buza az ország k'óblivel 20. 4. Bor 10 akó. 5. Vaj az ország pintjével 3. 6. Tiz túró, 25 tyúk, 8 lud, 1 ártán, 8 juhsajt, Duga só tiz. 7. Mentére, dolmányra, nadrágra 8 réf egy fertály stanise posztót, két télre egy hát subát (sic). 8. „A várból megirott fizetésen kivül vagyon a sárvári határban egy rét, kinek is az hasznábúl az Schola mesterek szoktak valami költséget fogni. A deákok táplálására pedig (conv.) az Asszonynak ő Ngk egy malrnábúi szép Sabbathalis jár." Nem tudom az olvasó is-e, de én örömmel mulatok ezen humoros régiségeken, mikor az embernek még mentében, dolmányban kellett járni, így hozván azt a Conventió is, és télen subában. Eszembe jut a vers: jHa őseink egy-egy Aba posztó mentét vettek, Abban böcsiilettel megvénhedtek.* És van e jó kéziratosban sok hivány, abból a korból a 17-dik század első éveiről, ott van Zuonorits Mihály sárvári pap s esp levele 1608. Junius 7. Ott a V. Érsek-TJjvarina 1608. okt. 22. aláírva Nic. Dobronoki.1

Azután V. Comarina 1611. Jan. 8. aláírva „Comárom városi Nemes, Vitézlő és Polgári Rend" irva Canisai P. Jánosnak samariai magánzó kitűnő, szeretetreméltó papnak. Érdekes egy hivány ez is: valami Suri Mihály Komjáton lakó úr (fő kurátor ?)2

ad engedelmet, hogy Kanisai mehet, enge-V'ianTKÍrjtekronoki Miklós superintendes, komjáti pap. S z e r k. vos Mihály komjáti iskolamester, ügyes hitvitázó. Szerk-