Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-18 / 46. szám

Örömmel üdvözöljük szerzőt egyházi irodalmunk ezen eddigelé elhanyagolt mezején; bizton reményijük, hogy a közönség pártfogása buzdítani fogja szerzőt ujabb füzetek kibocsátására, de viszont, hogy szerző meg ezen munkájával buzdítani fogja egyházi jeleseinket az irodalom ezen ágának gazdagítására. FARKAS JÓZSEF. BELFÖLD. A magyar reform, egyház conventje Budapesten november 15- és 17-én. Négy év után ismét találkozott egymással a magyarországi öt ref. egyházkerület. Megjelent az öt püspökön s öt főgondnokon kivül, pár tag kivételével, az egyházke rületek 40 küldötte. A tiszántúli egyházkerület küldöttei összegyűltek már e hó 12-én, s minthogy a jelen convent eszméje külömben is tőlük indult ki, ugyancsak ők gondoskodtak is folyó hó 12- és 13-án gróf Degenfeld Imre főgondnok úrnál tartott értekezleteiken arról, hogy a convent összeüléskor legyen már készen egy javaslat, melynek alapján a tanácskozások megindulhassanak, vagy jobban mondva megkönnyítessenek 14-én közös értekezletet tartottak a convent összes tagjai, melyet Török P. püspök úr nyitott meg, üdvözölvén a tagokat, s egyszersmind felemlítvén azon fontos okokat, melyek miatt ezen convent nem Debrecenben ült össze, mint tervezve volt, hanem Pesten; felemlité jelesen, hogy a convent világi tagjai között 15-en vannak olyanok, kik egyszersmind az országgyűlés képviselőházának is, s ketten kik a felsőháznak tagjai, következőleg a kiknek Pestről huzamosb időre való távozása a mostani fontos országgyűlési tanácskozások alkalmával nagy akadályokba ütköznék. Majd azon egyhangúlag elfogadott indítványt tevé, hogy conventi elnökül, az ezen ügyet leginkább ismerő, az ennek egyes szálait kezében öszpontositó báró V a y Miklós úr választassék meg; végül a conventi jegyzők választására való tekintetből felsorolá azon conventi tagok neveit, kik saját egyházi kerületeikben mint jegyzők működnek, s így a kik közül a conventi jegyzők is legcélszerűbben választandók. Ezután báró V a y Miklós úr felhívá az e.-kerületek küldötteit, hogy a kik a conventre javaslatot készítettek, azok ezt a többi tagok előleges tájékoztatása végett terjeszszék elő legalább a főbb vonásokban ; mely felhívásra azután Révész Imre úr előadta a tiszántúli egyházkerület küldöttei javaslatának vázlatát, s ezzel az értekezlet véget ért. Az első conventi ülés nov. 15 én d. e. 10 órakor vette kezdetét a pesti ref. egyház ez alkalommal zsúfolásig megtelt termében, megnyitván azt B. Vay Miklós, mint legidősb segédgondnok, s egyszermind a szervezkedésre felhívá a conventet. Miután pedig Vay Miklós egyhangúlag megválasztatott elnökké, jegyzőkké pedig Baksay Sándor, Mitrovics Gyula s Tóth Sámuel urak, megindította a tanácskozásokat elnök úr azon emelkedett szellemű beszédével, melyet mai lapunk elején hozunk. Ezután felolvastatott a tiszántúli küldöttek emiitett javaslata, melyet jövő számunk egész terjedelmében hozand, most ennek csak legfőbb pontjaira szorítkozunk. A zsinat főteendője — mondja e javaslat — első sorban a törvényhozás, még pedig oly törvények hozatala, melyek legalább a főbb vonásokban egyetemesen megállapítsák egyházunk országos szervezetét a presbytériumoktól kezdve fel egészen a nemzeti zsinatig, továbbá oly törvények hozatala, melyek a mint a királyi szentesitést megnyerték, minden eddigi kánonokat és statútumokat hatályon kivül helyezzenek, azonban a szerződés által biztosított jogok és viszonyok érintetlenül hagyassanak. De minthogy a kánonok fegyelmi és házassági törvényeket is tartalmaznak, azért ezekre nézve az egyházszervezeti törvényektől különválasztott intézkedés szükségeltetik. Az egyházfegyelmen itt azon fegyelem értendő, melyet az egyház fensőbb hatóságai a lelkészek, tanárok és tanitók felett gyakorlandnak. A házassági ügyeket illetőleg óhajtandó, hogy az általánosan kötelező polgári házasság, továbbá hogy a születési, esketési, s halálozási polgári, anyakönyvek behozattassanak ; mig a polgári házasság behozatnék, addig intézkednünk kell. Ezekre való tekintetből szükséges lenne 3 bizottságot kiküldeni; egyet azért, hogy készítsen javaslatot a most következő zsinat helyéről, idejéről, tagjainak választási módjáról, számáról, a zsinati költségek fedezéséről stb ; egy másikat, hogy dolgozzék ki egy rendszeres egyházalkotmányi törvény tervet; a harmadikat pedig hogy készítsen fegyelmi törvényeket, ideértve az egyházi perrendtartást és a házasságügyi pótszabályokat. Végül ezekhez nem lenne felesleges még egy 4-ik bizottság is, mely az egyházunk és iskoláink államjogi viszonyai ügyében készítene egy O Felségéhez és az országgyűléshez intézendő felterjesztést. Ezen itt csak igen röviden érintett javaslat Tóth Sámuel jegyző által felolvastatván, tárgyalás alá bocsáttatott és pedig először is oly célból, hogy elfogadandó-é ez általánosságban vagy nem. Először is Hegedűs László emel szót, mondván, hogy általánosságban elfogadja a javaslatot, de belőle azon passusokat, melyek zsinatilag hozandó törvényeinknek O Felsége által leendő szentesítéséről szólanak kihagyandóknak véli. Hajdanta igenis szükséges volt a királyi sanctió, de ma már más időket élünk, a gondol, kodásmód, a nézetek teljesen megváltoztak ; im úgy az 1848, mint 1868-iki vallásügyi törvények, még inkább az Eötvös-féle törvényjavaslat a réginél sokkal szabadabb, magasabb álláspontot jeleznek; jelesen ez utóbbi általános vallásszabadságot hirdet, mely szerint kiki hitét szabadon vallhatja, az egy hiten levők szabadon alkothatnak vallásfelekezetet, magukat szervezhetik, az államfő