Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-18 / 46. szám

velük a bibliát megkedveltessük, és vallástörténelmi ismereteiknek hiányait kipótoljuk. Húsz biblia magyarázat van a füzetben, és e húsz mondhatni rövid magyarázat egy kis theologiai könyvtárt tartalmaz népies kiadásban. Felmutat szerző hallgatói előtt egy-egy darabot a mózesi törvényekből, Izráel, majd ismét egy-egy darabot az első keresztyének életéből, vallásos szokásaiból, ünnepeiből, az első zsinatok határozataiból stb., és ezeket teszi úgy, hogy soha nem feledi el, miszerint ő neki a szószéken nem az a hivatása, hogy történelmet vagy régiségtant tanítson, hanem hogy a vallásos hitet, buzgóságot éleszsze, a szívet nemesítse, az erkölcsi tetterőt fejleszsze. Tájékozásul ide igtatom a karácson délutánjánra írt bibliamagyarázat tartalmát. Szövegül Luk. 1, 1—3 és 2, 1—11 van felvéve. Mielőtt ennek magyarázatába bocsátkoznék, szerző elmondja, hogy Jézus életének története hol van megirva, érintve a profán Íróknak is idevonatkozó jegyzeteit; azután elmondja, hogy míg a Húsvét és Pünkösd innepekről már az új szövetség is tesz említést, addig a karácson ünnepe az első századokban egészen ismeretlen volt, hanem csak a negyedik s illetőleg ötödik században jött ez szokásba, hihetőleg a pogány saturnaliák kárpótlásaként; azután, hogy miként keletkezett az éjféli mise ; majd hogy Krisztus születési évét mikor állapították meg. Es miután még érintette volna a négy evangeliom keletkezési módját , ezek jellemző sajátságait, átmegy a felvett bibliai hely magyarázására, szól a népszámlálásról, Krisztus születése körülményeiről, Bethlelienről, a pásztorokról és a nagy „örömről, mely az idők beteljesedésével a világnak hirdettetett." Mindezeket bezárja a hallgatókhoz intézett rövid, de hathatós intés. „Menjetek el atyámfiai, gondolataitokkal a ma született Idvezitő bölcsejéhez ti is ; vegyetek részt lelkileg amaz örömben, mely öröme lett az egész népnek, s lássátok ott meg, miszerint úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Tanuljátok meg az ő böl -csejénél egymást szeretni, sorsotokkal kibékülni, s hit által a menyország számára a megtéréshez illő igaz gyümölcsöket teremni . . . Adná az Isten, hogy mindnyájan betöltenők az írást, a mint megvagyon irva : vizsgáljátok az Írásokat. A régi kegyesek egyik bölcsének kérésével fejezem be azért beszédemet : többre becsüld az irást a drága köveknél, olvasd azt nagy szorgalommal, sőt ne tedd le soha kezedből. Ámen." A húsvét délutáni magyarázatban elmondatik, hogy a zsidók paskhája minek emlékére tartatott, miért kovásztalan kenyérrel, hogy az első keresztyének különböző időben ünnepelték a húsvétét, mig nem a niceai zsinat intézkedett ; hogy a reformátorok eleinte mindenkorra meghatározott napon, március 25-ikén akarták ünnepelni. Ezután áttér a halhatatlanság tanára, kimutatja, hogy ezen tan felcsillám lott már a görög bölcsészeknél, a rómaiaknál (Cicero, Chrysippus,) a perzsáknál; azután szól arról, hogy a zsidóknál miként fejlődött ki a feltá-i madás hite és végül tüzetesebben szól a feltámadás tanáról, a mint az Krisztus tanításaiból és az apostolok írásaiból kivehető. Berekesztésül a hívekhez intézett intés s buzdítás. Ezekben s az ezekhez hasonló alkalomra készített magyarázatokban — mint látható — jókora kitéréseket tesz szerző, de ez, azt hisszük nagyon helyesen történik, mert hiszen a délelőtti egyházi beszédeknek úgyis az illető ünnep alapját képező főgondolatok s tanok fejte-1 getésével kell foglalkozni és igy a délutáni órákban azt hisszük, jól esik a hallgatóknak az ezen ünnepekre vonatkozó egyháztörténelmi s régiségtani dolgokkal megismerkedni. A nem alkalmi beszédekben megmarad szerző jobban a felvett szöveg mellett, de ott is igyekezik folyvást érdekessé tenni a magukban talán száraz magyarázatokat. S érdekessé teszi különösen az idézett és legtöbbször ide illő számos bibliai mondattal. Valóban dicséretes elismerést érdemel az ifjú irónak a bibliában való nagy jártassága. Tudjuk ugyan hogy a bibliai egyezményes szótárak jó szolgálatot tesznek e tekintetben, s meglehet, hogy szerző is használta ezt a segédeszközt itt amott; de másrészt az itt közlött magyarázat mindegyike kétségtelen tanúságot tesz a mellett, hogy irónk a szt. könyvet éjjel-nappal forgatja, s abban teljesen honos. Mindezeket összevéve erősen hisszük, hogy szerző szerencsés úttörő ezen a téren, hisszük, hogy lelkészeink körében jelentékeny hódítást teend, és a bibliának ily módoni magyarázata mihamarabb meghonosuland templomi szószékeinken. Meg kell még említenünk, hogy a közlött húsz bibliamagyarázat nyolc elsejének tárgyát a hegyi beszéd képezi; a többi tizenkettő minden egymással való összefüggés nélkül az ó és uj testamentom egyik másik részét magyarázza. Az utóbbiak cimei a következők : Pál apostol élete ; Jerémiás 24-ik rész; Jézus ellenségei, Jerusalem elpusztitása, Krisztus ifjú kora, Ker. János élete, Karácson, Húsvét, Pünkösd délutánján, Aratási hálaünnep, Az idők teljesége előtt, Az utolsó ó testamentomi próféta. A „Függelékben" levő öt egyházi beszéd három elseje „A templomban imádkozok megméretéséiről szól, a negyedik alkalmi beszéd a pápai iskolára leendő adakozásra lett felhívás alkalmával, az utolsó pedig egy újévi beszéd. Szerző mind az öt egyházi beszédre saját-i ságos jelleget nyomott. Az egyházi szónoklattan által előirt törvények iránt nem viseltetik mindenütt sértetlen természettel; de annál kiválóbb gondja van arra, hogy beszédének gyakorlati hatása, haszna legyen. Óvakodik ő, ha csak egy percre is pórias lenni, de viszont nem feledi egy percig sem, hogy egyszerű műveltségű hallgatók előtt beszél, azért folyvást csak oly magasságban lebeg, hova hallgatói is felemelkedhetnek, és e mellett minden lépten nyomon oly képet, hasonlatot, történelmi vagy napi lapokból vett adatokat használ, melyek által egyszerű hallgatói figyelmét lekötheti, sziveiket megin! dithatja.