Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-11 / 45. szám

T -A. O KÖNYVISMERTETÉS. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület térképe. Egyházi térképeinket alig néhány éve kezdték kiadogatni, s ma már az, mely cikkünk cimét viseli a harmadik e fajta termék. Registráljunk. 1870-ben jelent meg „A magyar korona országaiban levő mindkét hitvallású ev. és unitárius hitközségek térképe," melyet superintendentiák és traetusok szerint, közigazgatási beosztással együtt, összeállított, rajzolt, kiadott és Lónyay Menyhértnek ajánlott Ilátsek Ignáe, m. k. térképész. Mérték aránya 1 : 72,000. E nagy abroszon a ref. egyházak zöld, az ág. ev. vörös, az unitáriusok fekete pontok és betűkkel jelölvék. Megjelenése idején e lap hasábjain már ismertettük. Társul szegődött ehhez 1876-ban egy részleges térkép, mely a tervezett szatmári, felső-tiszai, vagy tiszaszamosközi ref. egyházvidék 5 politikai vármegyéjét u. m. Szatmárt, Máramarost, Ugocsát, Bereget és Ungot tartalmazza. A bécsi katonai földrajzi intézet által lehető pontosan készíttetett el, a községeket kivétel nélkül előtünteti, az anya és fiókegyházak különbözőleg vannak megjelölve, a hegyek, völgyek s vizek, hiven vétettek föl. Átalában a térkép hely raj zilag s mértanilag, tökéletesen szabatos. A mértékegység szerinti arány, mely méterekben használtatott 1: 300,000. Örvendetes jelenség, hogy végéhez közelgető esztendőnk, e tekintetben sem tűnik el nyomtalanul. Kezünkben immár egy csinosan kiállított mappa, mely a királyhágóntúli fényes egyházkerület községeit ábrázolja. Teljes cime: „Az erdélyi ev. ref. egyházkerület térképe. Tekintettel az egyházi s legújabb politikai felosztásra. Hivatalos adatok nyomán tervezte s Magyar-Gyerő-Monostori br. Kemény Gábor úrnak, hivatala szerint legidősebb egyházkerületi főgondnoknak, m. k. belügymin. államtitkárnak, a magy. történelmi társulat alelnökének, Gy.-Fehérvár sz. k. város orsz. képviselőjének stb. stb. tisztelete jeléül ajánlja Szász Domokos ev. ref. lelkész s az „Erdélyi Prot. Közlöny" tulajdonosa s felelős szerkesztője. Kolozsvárit, 1877. Kiadja Stein János. Nyomatott az ev. ref. főtanoda könyvnyomdájában." A kitűnően szerkesztett „Erd. Prot. Közlöny" ennél hasznosabb és becsesebb mellékletet gondolva sem nyújthatott volna olvasóinak. Mindenesetre jó gondolat volt Szász Domokos úrtól, olyasmit adni ki, melynek azon a vidéken, egyetlen pap „muzeumából" sem szabadna hiányozni. A kivitel is ügyes, és per excellentiam gyakorlati. A különböző egyházmegyék, különböző szinekkel jelölvék, a politikai határokat vörös csikolatok pécézik ki, mihez képest az egyházmegyék számjelzése fekete római, mig a politikaiaké vörös arab. A határokon kivül eső tisztásokat, Ízléses oeconomiával, az egyházmegyék és püspöki vizsgálat alatti egyházak, valamint a felsőbb tanodák pontos és részletes statistikai kimutatása tölti ki. Mindez azonban, ha egyben-másban eltérőleg is, de azért már megkisérltetett az eddigi térképeken is. De a mi egészen uj, eredeti gondolat, s a melyre vonatkozik előbbi „gyakorlati" kitételünk: az, az egyházközségek jövedelem szerinti osztályozásának megjelölése. Ez itt első, amaz másod, odébb harmad, tova túl ott zsugorog a negyed osztályú egyházközség, melyek mind egy szálig, pontosan, s lehető világosan tüntettetnek föl. Tgaz, hogy e megjelölések más egyházkerületekben, hol nincsenek az egyházak classific-álva, nem is alkalmazhatók. De azért, hogy a hol ez üdvös rendszer van elfogadva, ottan akad arra való ember, ki azt megörökítse : mégis csak érdem marad, s ki nincsen elfogulva, annak is fogja tekinteni. Nekünk, kik Erdélytől távol, a központon dolgozgatunk, s munkálódásaink tárgyát gyakran képezi az egyetemes magyar prot. egyház kimerítő statistikája, nekünk, kiválóan nagy okunk van arra, hogy örömünket, s azzal együtt hálánkat fejezzük ki azon egyén iránt, kinek dolgozata képesít bennünket arra, hogy egyik legnagyobb kerületünk állapotáról, egyetlen egy színezett térkép segélyével, aprólékos pontosságig értesülhessünk. Kezünkben e térképpel, vargabötü vetése nélkül járhatjuk be azt a görbe országot. Kezében e térképpel sohasem téved el a vándor supplikáns. S kiterítve maga elé, szinte látjuk, miként mereng rajta, a fejedelmi kollégium egy-egy kápláni vizsgát absolvált lakosa. Nekünk is van okunk merengeni e térképen, bár elszóródásunk nem oly gondolatokkal bibelődik, mint amaz atyánkfiáé, ki a Felvinc, Miriszló, Décse és Gombás közti lajtorján emelkedik és száll le igényeiben. Előttünk a régi Erdély, mint valami megkövült mastodon. A Szilágyság kutyafej-alakja, Zaránd dülényidoma, ott meredezik. Látjuk, hogy itt azon egyedüli hazai ref. egyházunk képe ábrázoltatik, melyben a traditiok érvényben vannak, s a mult emlékei e tekintetben összetartják azt, a mit más téren a jelen már szétválasztott. A fejedelmi fényes múlt, az a tündéries korszak, melyben Bethlen, s öreg Rákóczi osztották parancsaikkal