Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-11 / 45. szám
Hanem bizony, ha a mostan íratandó dunántúli kis káté e boldog korszakig fen tudja magát tartani: aligha nem túléli szerencsés elődjét, a 80 felé ballagó Tóth Ferencet. És ez esetben — meg kell vallanunk — az újkor Tóthja, igen szép ivói díjat számithat, melyet még unokái is fognak húzni. És észrevételeim egyik pontját épen az irói díjazás e módja képezi. A pályázati hirdetésben ugyanis honoráriumkép az van megajánlva, hogy „az elfogadásra érdemesitett könyvet az e.-ker. mint tulajdonát kinyomatja, szerzője pedig a tiszta jövedelem 50%-ját fogja élvezni mindaddig, mig a könyv népiskoláinkban használtatni fog." Azt hiszem, hogy a jutalmazás e módja — noha igen tisztességes szép összeget látszik az iró javára biztosítani — nem igen nagy ösztönzőül szolgál az illetőknek. Hogy nem megvetendő összegről van szó, kitűnik a következő számításból. Nagyon tökéletlen névtárunkból nagy fáradsággal 286 anya- s 30—40 leányegyházat s igy körülbelől 320-30 tanodát számítván fel s mindegyikre átlag 30 példányt véve s egy-egy példány árát 10 krra szabva: 320 X 30 X 10 = 960 frt bruttó jövedelmet kapunk a vallástani kézikönyv után. Ez összeg felét a nyomda nyelvén el, mégis 480 frtnyi tiszta jövedelem mutatkozik, melynek 50°/0 -ja 240 frt tenné az iródijat egy évre, s igy — föltéve, hogy csak 10 évig tartaná fen magát a könyv — 2400 frtot húzna a szerző. Oly jutalom, melyhez hasonlót bármiféle hazai testület, még az akadémia is ritkán tűz De másrészről vannak ezen puszta dicsőségért nem igen hevülő s mindent azonnal élvezni akaró korban bizonyos proverbiumok, melyek e jutalom éltékét felette igen csökkentik, igy p. o. „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok," „jobb a bizonyos kevés a bizonytalan soknál" stb. s meg kell vallanunk, hogy e nézet némileg jogosult, és inkább ösztönzené az illetőket a bár kisebb, de azonnal élvezhető összeg, mint a messze bizonytalan jövőben csillogó jutalom. Mert, hogy a jutalmazás fenebbi módja nagyon késedelmes és bizonytalan, azt a könyvek elárúsításának nehézségei igazolják, az esperességekben kiosztott példányok árát csak évek múlva szedhetvén be a kerület még akkor is, midőn ily átmeneti kor akadályaival, midőn elébb a meglevő készleten túl kell valami uton adni, nem szükség küzdenie. Ily körülmények közt teljes valószínűséggel meg fog történni, hogy mire az első ráta a szerencsés szerző kezeihez juthatna, akkorra már ő ott volna ama helyen, hol a kincset a moly s a rozsda nem emészti meg, aludna az igazak álmát. Hogy bizonytalan is, részint a fenebbi, részint azon körülmény igazolja, hogy a Páncél-féle olvasókönyvek ivszám kiszabott s előre meghatározott irói dija — ugy tudom — részben még most, 10—14 év után is fizetetlen, s azon olvasókönyvek az autonom jognál fogva nem is vétettek be általánosan s a kerület nyakán maradtak, a mi a szerzőnek ugyan nem, de a kerületnek annál nagyobb baj. Pedig — ismétlem — azon olvasókönyv jutalmául nem bizonyos procent, hanem határozott dijösszeg tűzetett ki. Mindezen hátrányokat a jelen jutalmazási módnál figyelembe véve : sokkal tanácsosabb leendett : ha bár kisebb de határozott s teljesen biztosított s azonnal fizetendő összeget tűzni ki, mint p. o. a dunamelléki e.-kerület; vagy ha erre a pénzforrások — melyek annyira kedvezőtlen helyzetben még sincsenek — képesek ném volnának, a jutalom növeléseül lehetett volna bizonyos tantiémet is fölajánlani a könyv után nyerendő tiszta jövedelemből. De egyedül csak a haszon, a tiszta nyereség procentje — noha szép összegnek látszik papiroson — a valóságban nem valami csábító. Másik nem kevésbé jelentős fogyatkozása a jutalomtételnek : a körülírás hiányossága. Az egész átalánosságban, minden közelebbi részletezés nélkül kiirt pályázat nagyon kevés vagy épen semmi tájékozást sem nyújt az iraudó könyv terjedelme, béltartalma, berendezése s szelleme iránt. Az a „kor színvonalán álló" árva kis jelző könnyen fölháborithat némelyeket kissé szabadabb szellemben fogni fel a tárgyat Tóth Ferencnél ; de a „h i v e n felölelje a helv. hitv. e v. I ker. felekezet tantételeit" hangsúlyozott postulátum zavarba ejti: minő legyen hát az a könyv, mely j a kor színvonalán áll s mégis hű a helv. hitv. ev. ker. | tantételeihezÍ Vájjon a „kor színvonalán" csak . az értetik-e, hogy káté alakú ne legyen, hanem Veí ber-féle apró olvasmányok alakjában nyujtassék a hit, és erkölcstan? Vagy e kívánalom a béltartalomra vonat-I kőzik ? de akkor miért van kiemelve összes helytelen I cimünk a régibb s ujabb időből ? Hát a belső berende! zés ? Vájjon csak egy osztály és melyik osztály számára I kivántatik tankönyv ? vagy oly kézikönyv kell, melyben , mind a hat osztály számára fel legyen dolgozva az anyag ? , mindezek oly lényeges kérdések, melyeknek szabatos, ha| tározott körvonalozása nélkül kedvező eredmény alig , várható, nem is említve, hogy az agenda és vezérköny, vek még kevésbé vannak körülírva. Csak saját érdekét mozditaná elé a dunántúli kerület, ha a fennebbiekhez képest módosított ujabb pá, lyázatot hirdetne,' melyben 1) az irói dij bizonyos, meg, határozott összegben és a tiszta haszon némi jutalékában állapittatnék meg ; 2) a készítendő könyvek alakja, terjedelme, béltartalma, beosztása s szelleme iránt minden félreértéseket kizáró, szabatos tájékozás nyújtatnék, s végül: a benyújtás határideje az év végéig kiterjesztetnék. KOMJÁTY GEDEON.
