Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-11 / 45. szám

történik, az mind az önzésnek köszöni lételót? Távol legyen! Igy hát, még oly éles legyen is az ellentét a pártok közt egyházunkban, tény, hogy az egymástól megvált testvérekben ugyanazon lélek munkás, ínég pedig az igazság, a megszentelés, a fiúság, a szeretet lelke, szóval a Jézusi lélek. És így állván a dolgok, nem kell-e a lélek egységét lehetőnek venni, a mely külsőleg is abban nyilvánul, hogy a béke kötele köt össze bennünket? (Vége következik.) BOGNAK ENDKE. Még egy szó a „hogyan temessünk" kérdéséhez A „hogyan temessünk" kérdése érdekében irom e sorokat. Hosszú beszédnek egyáltalában el'ensége lévén, ki nem állhatom különösen a hosszas halotti „orátiókat", melyek inkább rontanak mintsem építenének. Mert egy kedves halott fölö ti fájdalom oly titokszerű, hogy mások csak ritkán értik és sok beszédet épen nem tűr meg. E i szerint én is Sántha és Turcsányi tiszttárs ujakkal tartok, kik az imával való temetést hangoztatván, azt általánossá akarják tenni. De — tán többet és — ujat mondok — midőn azt irom, miszerint egyházam széles Magyarország- j ban tán egyes egyedül áll, mint olyan, melyben máiévtizedek óta imával temetik a halottakat, legyenek azok akár szegények akár gazdagok. A halotti temetkezés nálunk ugyan is következőképen megy végbe : Háznál ének és ima, sírkertben ismét ének s rövid ima, és a templomban, közvetlen az eltakarítás után, ismét ének és ima tartatik. Eltekintve attól, j hogy a sok imádkozás csakugyan keresztyén ellenes s a háznál bátran elmaradhatna, a templomban tartott ima \ mindig megható valami. Ha imával való temetésről van I szó, persze nem úgy kell érteni azt, hogy a lelkész fellépvén a szószékre, elkiáltja magát : imádkozzunk ! Hanem a lelkész „a szív teljességéből szólván a száj", rövideden, résztvevő hangon kimondja az összejövetel célját, consta tálván például, egy jó atya vagy m£s érdemes egyháztag stb. kora halálát, ecsetelvén egyszersmind velős rövidséggel a halott fölötti veszteséget és aztán buzgó imára szólítja föl a halotti gyülekezetet. Ily eljárásnál nem egy könnyen vét a lelkész valaki vagy valami ellen. Közönséges esetnél az imára előkészito szó persze még könynyebb a lelkészre nézve, a mennyiben bizonyos általánosságban kell mozognia. Ki tagadná, hogy ezen temetkezési szertartás ne volna a mily egyszerű oly megható, mert nem áll hosszú orátióból, hanem a protestáns egyszerűség és a korunk követelte rövidség bélyegét viseli magán. Aztán nem tanulhatnánk a haláltól egyszer valamit: az egyenlőség valósítását legalább a sirnál, a sírkertben, a föld e legtökélyesebb köztársaságában !? A gölnicbányai evang. nép különben igen conservativ lévén, miképen valamennyi hegyi nép, hogyan van még is, hogy ez egyszerű temetkezési módot gyakorolja évtizedek óta ? Némelyek szerint a város és a temető hegy-völgyön való fekvésében volna keresendő annak oka, mert ez csakugyan igénybe veszi a lelkész tüdejét mások szerint épen — nem tudom hányadik elődöm — túlságos dicsérgetése, szünteté meg gyülésileg a hosszas halotti oratiókat. A mi a stólát illeti a mellett volnék, hogy ha már anyagi helyzetünknél fogva meg kell lennie a stolának, legyen az, legalább a temetéseknél szabad tetszés szerinti (egyházamban általában a stóla libera van behozva). Sokszor sopánkodunk, töprenkedünk a papi tekintély sülyedése fölött. De kérdezem a szíves olvasót, mi rontja azt inkább, mint az, hogy a gazdagnak halotti beszédet mond ; a szegény fölött pedig imádkozik, mert nem tud annyit fizetni ? 1 Pedig sokszor ez utóbbinak, illetőleg hátrahagyottainak esnék legjobban a lelkész szívből eredt vigasztaló szózata. Legyen tehát imával való temetés, mikép rajzoltam közvetlen a praxisból, természetesen alkalmazva azt a helyi viszonyokhoz. Fordítson a lelkész kettős gondot imájára és gondoskodjék továbbá arról, hogy a szép imával karöltve járjon ép oly szép és megható ének és gyakorlat ; végre a vigasztaló szerepét gyakorolja, de ne csak a templomban hivatalból, hanem a családnál legközelebbi alkalomnál. GKATZ MÓR, gölniczbáiiyai ev. lelkész. ISKOLAÜGY. A dunántúli ref. egyh.-kerület által készítendő népisk. vallástani kézikönyvek tárgyában. A dunántúli ref. e.-kerület is elhatározá, hogy 70 évig használt népiskolai könyvei helyébe immáron ujakat irat, melyek „híven felöleljék a helv. hitv. ev. ker. hitfelekezet tantételeit s valláserkölcsi igazságait és egyszersmind a kor színvonalán állók legyenek." Azon örömünket; melyet ez intézkedés fölött érzünk, csak az zavarja, hogy eszünkbe juttatja azon fájdalmas, elszomorító jelenséget, mely szerint a 4 testvér e.-kerület még mindig külön utakon halad, holott egyesülten sokkal elébb s biztosabban érhetnénk célt. — De „megvirrad még valaha!" A jövő század a négy, azaz kilenc országocska helyett csak egyet, de hatalmasat látand E prófécia tán nem ábránd. ...