Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-28 / 43. szám

megye megegyezését nem adja egy oly tanitó megerősítéséhez, kit a presbyterium azon kikötéssel választott meg, hogy hivatal utáni földjétől ő fizesse a királyi adót. Miután a gyűlés ideje előtt ott inőködött 2-ik küldöttség sem tudta a rendet helyre állitani, az elnökséget kérte fel a gyűlés belátása szerint intézkedni, s ha lehet a békét helyreállítani. Tagadhatatlan, hogy sérelmet követett el a berényi presbyterium a fennálló szabályok ellen, s az e.-m. azt helybe nem hagyhatja; de hát az minek nevezhető, hogy a batonyai egyház 13 hold oly földet vett el lelkészétől, mely annak fizetését képezi, ki itt a hibás, a lelkész-é vagy az egyház ? Az 57-ik számban olvassuk, hogy a lieblingi bánáti egyházunk feloszlott, s földjeit az egyház-megye eladta. A 69-ik sz. a. a pénztárnoki számadás megvizsgálására kinevezett küldöttség jelentése foglaltatik, melyből látjuk, hogy e.-megyénkben a hátralék több eiin alatt teszen 7096 frt 55 krt A jövő évi költségvetés pedig egy gyűlést véve fel 1562 frt 9 krban állapíttatott meg. Ezzel végére értünk a jkönyvnek. Láthatni a hozott végzésekből, hogy több van azok közt olyan, mely a tapasztalt hiányok kipótolásául hozatott, s melyekre szükség volt. A 16-ilc sz. a. előterjesztésből arról győződünk meg, hogy az iskolai nevelés ha nem első, de nem is utolsó lábon áll, az iskolába járók száma tetemesen szaporodott, a mulasztóké pedig fogyott. Több küldöttség van kinevezve fontos kérdések beható tárgyalására, melyeknek munkálatai ha elfogadhatók lesznek, ismét több korszerű lépéssel leszünk előbbre más egyházmegyéknél. Egy hasznos s gyakorlatilag is jónak bizonyult intézményt azonban még mindig hiába keresünk a jk. pontjai közt, t. i. az e.-megyei számvevői széket, mely a szatmári e-megyében több év óta létezik, melynek feladata az egyes egyházak gondnoki számadásait felülvizsgálni. Igaz, hogy ez a canoni visitatio teendője volna, de annak erre ideje nincs az eddigi gyakorlat szerint, legfeljebb annyit tett, a hol eszébe jutott, megkérdezte meg van-é vizsgálva a gondnoki számadás ? S ezzel elég volt téve. — Talán a jövő gyűlésen eszébe jutand valakinek e hasznos intézmény felemlítése, most egyelőre ajánljuk az elnökség figyelmébe. X A hányi ev. templom folszenteiése. Nem mulaszthatom el, a t. olvasó közönségnek tudomására hozni, hogy a galsai ev. anyaegyház egyik leány gyülekezete, H a n y, Zalamegyében, folyó év szept. 24 án, magasztos örömünnepet ült. Ugyanis az emiitett napon szentelte föl Karsay Sándor, dunántúli ág. h superintendens ur, az alig 200 lélekből álló kisded leánygyülekezetnek nagy áldozatokkal újonnan épült, toronynyal ellátott egyszerű szép templomát. A megnyitó buzgó imát, T a t a y Sámuel, egyházmegyei esperes úr mondotta. Az után ft. superintendens ur tai'tott az oltár előtt, ismert ékesszólásával, oly megható fölszentelési beszédet, hogy alig volt szem, a nagy számú közönség között, melyben az öröm és meghatottság könnyei ne csillogtak volna. A nagy szorgalommal ki dolgozott és nagy hévvel előadott predikatiót, e tárgy fölött „Jó minékünk itt laknunk" S a s s Lajos, galsai lelkész úr tartotta. Az urvacsoráját nt. Tatay Sámuel esperes osztotta; a keresztelést S z a 1 a y Sándor, nagy-szöllősi lelkész végezte. — • Végül az egyházkelő asszonyt ft. superintendens ur kibocsátotta és a gyülekezetet megáldotta. Megkell még említenem, hogy az a csinos, nyilt téren álló templom, nem csak az építő mesternek, hanem az építőknek is dicséretére válik. — Van, a mint hallottam, oly gyülekezeti tag is, pedig mind földmivesek, a ki 200 frt, van aki 300 forinttal járult a templom építéséhez. De segélyezte e kisded gyülekezet nagy munkájában az egyházmegyei, egyházkerületi gyámintézet ; sőt még a Gusztáv Adolf egylettől is nyertek könyör adományt. Nagy-Szőllős, 1877. okt. 17. Sz. S. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A Hossbach-féle ügy nagy mozgalmat kezd a protestáns Németországon, de különösen Poroszországban ébreszteni. Okot erre a következő eset szolgáltatott. Berlin egyik fényes protestáns egyházközségében, jelesen a szent Jakabról nevezett egyházban évtizedek óta szigorú orthodox lelkészek szolgáltak, kik ódon hitnézeteket hirdető egyházi beszédeikkel a gyülekezet felvilágosult tagjait a templomtól meglehetősen elidegenítették, s kik épen ez által a szabadabb theologiai irány előtt az útat akaratlanúl is megegyengették S midőn közelebb a lelkészi hivatal üresedésbe jött, a gyülekezeti tagok nagy többsége Berlin egy másik hitközségének, a sz. Miklós egyháznak szabad szellemű lelkészét Hossbachot választották meg. Azonban a brandenburgi consistorium ezen választást a kisebbség ellenmondása következtében nem erősítette meg. Ezen eljárás nem volt épen meglepő, de mégis nagy izgalmat költött. A szent Jakab község presbytériuma a napokbau határozatilag kimondotta, hogy Hossbachon kivül más lelkészt el nem fogad, s akárkit küldenek neki lelkészül, a templomba be nem ereszti, fizetését folyóvá nem teszi ; másfelől W e b e r berlini egyetemi tanár egy nagy sensatiót ébresztő levelet intézett ez ügyben Brüekner préposthoz, melyet olvasóink kellő tájékoztatása végett ide igtatunk, mely így hangzik : Főtisztelendő úr! Azon köteléknél fogva, mely mind-1 kettőnket az egyetemhez kapcsol, és az ezen közös együtt-