Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-28 / 43. szám

működésből eredő bizalomnál fogva veszem magamnak azon bátorságot, hogy a Hossbaeh féle ügyben, mely nekem, mint a sz. Jakab egyházközség képviselőjének oly igen sz'vemen fekszik, s mely felett közelebb Főtisztelendőséged elnöksége alatt fognak Ítéletet hozni, nézeteimet s komoly aggodalmaimat Főtisztelendőséged elé tárjam Azt hiszem, hogy a vallástörténelem mezején tett tudományos munkálkodásom némileg feljogosít, hogy az efféle ügyeket megítélhessem. Hiszen e tekintetben tényleg valóban „nincs semmi uj a nap alatt." Ezen tanulmányaim alapján én 1) feltétlenül védelmére kelek a Hossbachfélc irány hittani, illetőleg egyházi jogosultságának. Mind azon vallások, melyeket én ismerek, eredetileg a szív benső szükségeinek köszönik származásukat, de az idők folyamában a vallásalapítók tanait mellékes külsőiességek alá temetik. Igy Krisztus tanai is tényleg hova tovább Krisztus r ó 1 szóló tanokká lettek, s a reformátió nagy ténye épen abban állt, hogy ez ismét visszatért az uj testamentomhoz, és az ebben foglalt okmányaihoz Krisztus működésének. Csak hogy az eszmék több kevesebb hullámzása után bekövetkezett ismét a megcsontosulás korszaka, mely az élő életet az egyházban ismét némi részben megölte. Egy ily korszakban élünk ma is, és azon iránynak, melyhez Hossbaeh líceumi tanár is tartozik, épen az az érdeme, hogy Krisztus tanait ismét előtérbe helyezi, következőleg ezen irány valódi protestáns. Azon unitárius vonás, mely ezen irányon keresztül húzódik, teljes összhangzatban van magával az evangeliommal is. Az evangeliom azon kifejezései, melyek az egyháznak a sz. háromságról felállított hitcikkéhez vezettek, önmagukban is, de magában ezen hitcikkben is, a mint az történelmileg kiképződött, egészen másként értendők, mint a miképen azokat mai napság az orthodoxia értelmezi, mely az által, hogy oly nagy súlyt fektet ezen hitcikknek általa fonákul értelmezett, dogmatörténelmileg helytelen, és tényleg a polytheismus határát érintő felfogására határozott ellentétbe jött korunk szellemével és műveltségével. 2) Hossbaeh személyisége olyan, hogy mindenik egyházközség csak örvendhet azon, ha kebelében ilyen tagok találtatnak. Köztiszteletben álló, bár dogmatikai tekintetben vele nem egy párton levő tiszttársának bizo nyítványa szerint ő évek óta a békeség szellemétől vezéreltetve, áldásosán működik egyházában. 3) A sz. Jakab egyház, mióta csak fennáll, példás, hű, 8 kötelességeiket buzgón teljesítő, de egy oldalú lelkipásztorok vezérlete alatt áll. Ezen egyoldalúság itt oly merevül s oly kizárólagossággal érvényesíttetett, hogy az egyháztagok többsége attól elfordulva, magát önnön egyházából mintegy kitaszíttatva érezte. Ez nem az az út, melyen a mai korban a keblek egyházilag épülnének, s magukat lebilincseltetni engednék ; sőt inkább ezzel elidegenítjük az egyháztól mindazokat, a kik vallásos szükségeik kielégítése végett másnemű táplálék után sovárognak. Az azután való törekvés már, hogy egyszer valahára az ilyenek lelki szükségei is kielégítessenek, szülte azt, hogy az egyházközség képviselőinek szavazata Hossbachra esett, kinek mint vendégnek nálunk tartott s egységre, békeségre intő prédikációja sokakat egészen a könyezésig meghatott. Az eddig uralkodott irány hivei ezen választásban kétségkívül megbotránkoztak, és ők ezen érzelmeiknek oly módon adtak kifejezést, a minőt mi azon irány képviselőivel szemben magunknak soha meg nem engedtünk, bármily gyakran megsértették is ők vallásos érzelmeinket. 4) De mi történjék, ha a gyülekezet választása nem erősíttetik meg? Az egyházközségi képviselők hihetőleg leteendik hivatalukat. Igen, de az uj választási urnából kétségkivül ismét az ő neveik jönnek kí. Tegyük fel most azt az épen nem valószínűtlen esetet, hogy az újonnan választott képviselő testület ismét Hossbaeh urat választja meg, mi fog történni akkor? avagy az egyházi kormány ismét meg fogja semmisíteni ezen választást, a mely pedig minden kétséget kizárólag a gyülekezet akaratának kifolyásaként kell, hogy tekintessék. De egy más egyén választására csak még sem fogja a gyülekezetet kényszeríteni? sem pedig nem fog reá egymás lelkészt erőszakolni? Vagy ha igen, hát mindössze is a gyülekezet az ily lelkészt nem ismerné el, fizetését nem szolgáltatná ki stb. Ekkor még tovább kellene menni, meg kellene fosztani a gyülekezetet nem csak választói jogától, de egyszersmind egyházi képviseletétől és kormányzatától is, szóval Berlinnek egyik első egyházközségével ugy kellene bánni, mint valamely meghódított várossal, mint talán Straszburggal. Az ily állapotok összeférnek az uj egyházalkotmánynyal ? Az ily eljárás által nem lenne esetleg a gyülekezet a prot. egyházból való kilépésre kényszerítve? És ha ez megtörténnék, avagy csak ezen egy eset fordu'na elő Berlinben ? 5) Mi fog akkor történni Berlinben az egyházias élettel, a mely különben is meg van már rongálva eléggé, és rongáltatik naponkint? Vajon — hogy csak egyet említsünk — kielégítetlenül maradjanak Berlinnek minden sürgetős külső egyházi szükségletei ? 6) S mi lesz általában, ha azon eset bekövetkeznék, a poroszországi protestáns egyházból ? Sőt minő hatása lenne ennek hazánkban a keresztyén vallás egész helyzetére ? Valóban ellenségektől vagyunk ma minden oldalról körülvétetve. Most van az az idő, hogy keresztyén testvérek hittani eltérések miatt egymás hajába kapjanak ? A családban előforduló civódások legtöbbször igen csekély okokból keletkeznek, de mindenkor felettébb makacsok s a testvérek közötti civódás nem ritkán testvérgyilkolással végződik. Az ily gyilkolás azonban •— mint a monda tartja — kölcsönös szokott lenni, s igy voltakép öngyilkosság gyanánt tekinthető. És valóban közel jár az öngyilkossághoz és a szellemi megzavarodottsághoz az, a mi most nálunk a prot. egyházban történik. Én legalább nem tekinthetem máskép ezen fonákul értelmezett dogmák felett folyó harcot, mely hitcikkeknek eredetileg egészen más értelmük volt, és a melyek ezenkívül másodrendű keletkezésüknél fogva Bem