Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-28 / 43. szám

vizzuhatag, folyosó, függöny, orgona stb. Hogy a barlang egész körületét bejártuk, egyenkint hullároztunk ki a mély üreg síkos folyosóiról. Künn ismét a táj fönséges volta csoportosított bennünket. A lehet'5 legszebb időnek örvendvén társaságunk, tisztán állott előttünk a Tátra képe, hatalmas csúcsaival, minő egy lomnici-, egy f e 1 k a i-, egy g e r 1 a c hfalvi csúcs. Ezek voltak tőlünk éjszakra. Sokkal közelebb nyugotnak előttünk állott a fehérbe öltözött Királyhegy, mely Grömör-, Szepes-, Zólyom- és Liptómegyék közt a geographiai kapocs. A hegyről ismét a völgybe térve le, áldoztunk a testnek testiekkel. Ebéd után visszatértünk újra Dobsinára, útba ejtve az egyik legszebb kobalt-bányát, hogy a bányákról is tisztább fogalommal bírjunk. Ezzel befejeztük gyámintézeti gyülésünk költői részét is, mert a következő nap alá ment m indegyik az ő házához telided teli kedves emlékekkel. A kik ily kedves fogadtatás, élvezetes kirándulásról előre gondoskodtak, legyen érte nekik hálás köszönet. És miután főtényező volt az egészben Cékus István superint. úr és a dobsinai egyház, ugy ez egyház derék lelkészei, tanitói, nem kevésbé maga a nemes város, fogadják a távolról is újra meg újra őszinte nagyrabecsülésünk nyilatkozatát. Es most hadd fejezzem be gyámintézeti relatiómat egy kis történetke elmondásával, melyet gyámintézetünk egyik veterán apostola adott elő, midőn együtt voltunk mindnyájan, egyenlő akarattal (t. i. ebédhez ültünk,) visszajőve a rufini barlangtól: „a felső vidék egy nevezetes városában szokásban volt minden újévre a lelkészt egy jól hizott sertéssel megörvendeztetni. A patentalis korszakban azonban a kövér sertés elmaradt, mert mig a hivek a pátenst nem akarták, lelkészök erősen mellette kardoskodott. Történik egykor, hogy a lelkész neje túrós haluskát tálal fel férjének ebédre, a melyet rendesen jól megszokott töpörtyűzni, de ez alkalommal a nélkül adta fel. A féxj csak keres, csak keres, végre megszólal : hova lett e haluskáról a töpörtye ? A nő egész indignatióval azt feleli :süsd meg a patenstés tedd rá, majd lesz rajta töpörtye." — Si non e vero, e ben trovato. BOGNÁR ENDRE. A békés-bánáti reform, egyházmegye Szegeden március 27—28-án tartott gyűlés jegyzökönyvének ismertetése. Néhány napja küldetett szét emiitett jkönyv, melynek nevezetesebb pontjainak e lapokban nyilvánosságra hozása véleményem szerint azért sem lehet felesleges és érdektelen, mivel arról annak idejében e helyen semmi közlemény nem jelent meg. Az első számban olvashatjuk az egyh.-megye két uj elnökeinek Szalai István, s idősb gr. Ráday Gedeon uraknak székfoglaló beszédeiket röviden egybefoglalva, melyekből itt csak annyit említek fel, hogy az esperes úr működése alapját és célját a vallás-erkölcsi életevangeliomszerű voltában, s ennek ilynemű terjesztésében s az egyházi élet virágzásának biztosítását ennek egyik eszköze az autonómia jól felfogott értelmezésében s alkalmazásában jelöli meg; segédgondnok úr pedig az egy idő óta megváltozott egyh. és államközti szivélyesb viszonyt jelező, majd az egyh. belélet fejlődésének a közönyben, elvilágiasodásban, tompa merevséggel határos orthodoxiában, ismét a túlságos liberalismusban nyilvánuló akadályait, végül az egyház fejlődésének biztos feltételeit hangsúlyozó beszédében működése programmját megismerteti. Mondanom sem kell, hogy mindkét beszéd éljenzcssel fogadtatott. Elértük tehát azt az időt, melyben nem kell hallgatnunk a túlságos hosszú beszédeket; s reményijük, hogy uj esperesünk által ezután is szem előtt lesz tartva a gyűléseknek azon célja, hogy kevés idő alatt sokat végezzünk, mint ez Szegeden történt. A 12-ik számhoz megyek egyszerre, melynek tárgya méltó a felemlitésre. Ebben u. i. az terjesztetik elő§ hogy Tóth István ezelőtt hét évvel megválasztott vil t. biró, esküje letétele óta soha a gyűléseken meg nem jelent, sőt az esperesi meghivó levelekre nem is válaszolt, tehát mi történjék vele ? Ez előterjesztésre Balogh János főjegyző úr tette azon indítványt, hogy záros határidő tűzessék ki fenntnevezett esküjét meg nem tartott úrnak abbeli nyilatkozatra, kik e tbirói tisztet esküjéhez hiven gyakorolni, vagy nem ? s ha nem nyilatkozik tekintessék lemondottnak. Ilyen esetben nem is lehet helyesebb indítvány ennél, mégis akadtak tauácsbirák kik vele egyet nem értettek, s olyan még várj unk féle inditványnyal léptek fel, végre is szavazat döntött, melyben Balogh J. úr indítványa fogadtatott el, az ment végzésbe is. Egyúttal a hasonló esetek kikerülése céljából egy szabályzati tervezetnek az egyházmegyei hivatalok lemondáson és természetszerűségen kivüli megszűnéséről kidolgozására egy 3 tagú bizottság neveztetett ki, A 16-ik pontban az esperesi jelentés foglaltatik az egyházakról, iskolákról, belhivatalnokokról, melytől csak a 2 elsőbbre vonatkozót emiitjük fel : a) az 1876-ik évben egyh.-megyénkben: Lelkek száma 155,272. Szülöttek száma 7216. Halottak száma 5437. Uj házaspárok 1574. Rendes lelkész van 43. Segéd lelkész 8. Anya egyház van 36. b) iskolákra nézve: 1. Tankötelesek fi: 9358, nő 9141. 2. Iskolába jártak fiuk : 6913, nők 5707=12,620. E szerint ha Berlinben 830,000 evang. lakos után elemi iskolába jár kerekszámmal 62 ezer gyermek, ugy nálunk 155 ezer lélek után esnék 11,578. És igy nálunk kedvezőbb az arány e tekintetben mint a sokat dicsért s pedagógokkal tömött porosz fővárosban. 3. Iskolát idő előtt elhagytak*, fiúk 1794, nők 2689. 4. Teljesen isko-