Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-04 / 5. szám

különösen honi prot. egyházunk történetére, melyet ha népünk ismerne, hiszem több kegyelettel viseltetnék, őseink vére által szerzett eme szent örökség, evangeliumi egyházunk iránt. Arra van mulhatlan szükség, hogy a hitbuzgóságot újra feléleszszük! S lehet-e ezt tennünk ? Én hiszem, sőt tapasztaltam, hogy lehet! csak megkaphassuk a közönséget, ezt pedig 5-ször 6-szor megkapjuk egy évben. Készüljünk hozzá az ily alkalmakhoz minden erőnkkel, egyesitve beszédünkben hitünk, meggyőződésünk melegségét, tudományunk szónoki művészetünk összeségét, és nem fog az siker nélkül maradni! Ily komoly és lelkiismeretes munkánk után boldog önérzettel fogjuk tapasztalni, hogy a vallás, mely eddig nagy részben csak külsőség vala, életté, meleg bensőséggé változik.*) Hogy a világi irodalomnak erkölcs-mételyező hatását ellensúlyozhassuk: igyekezzünk a papi értekezleteket anyagilag is emelni, összeköttetésbe tenni magunkat a honi papi értekezletekkel, s létesítsünk alkalmas helyen népszerű olcsó vallásos hírlapot! . . Fel a kiben tehetség van! Dolgozzunk, munkálkodjunk! Vallásos irányú elbeszéléseket adjunk a nép kezébe ; ez által nemesitjük szivét, neveljük vallásosságát! Csak kellő erély és Összetartás a nemes cél érdekében és a vállalat megszülethetik, minden pap szerezhet egyházában egyreoaásra legalább 4—5 előfizetőt, ez már csak a mi egyházmegyénkben 4—500 előfizetőt teszen, hát az ország többi pontjain ! Ezen kiadványokban világosan népszerűen megtámadhatunk minden vallás-ellenes irányt. A ma fenálló egyházi lapok nem annyira a népnek, mint a tudósoknak vannak szánva, mi ha a népért vallásért élünk: dolgozzunk a népnek, vallásnak. Csak egyetértés ós kellő erély és a siker nem maradhat el! Legyünk mi az indítványozók.**) Nem hiszem, hogy a testvér hasoncélú egyesületek melegen ne karolnák fel ez ügyet, mely körülbelől életkérdéssé vált már. Ez ügy olyan, hol se modernismus se orthodoxismus nem tehet ellenvetést! A vallásosság ébresztésénél némuljon el minden torzsalkodás! *) Itt Parker eszméi nyomán egy beszéd-minta volt felolvasva arra nézve, miként lehet sikeresen hitet ébreszteni, ezt azonban terki. mélés tekintetéből ez úttal nem közlöm, annyival inkább, mivel beszédgyűjteményem valamelyik kötetében, ha az Úr akarandja, napvilágot látand. L. Ö. **) Egyletünk az indítványt magáévá tevén e felolvasás közlése által teszi a testvér egyletek elé! Gondolkozzanak t. tiszttársak ez indítvány felett, s ha életre valónak, hasznosnak találják, vállat vállhoz vetve haladjunk a cél felé. L. Ó. Nem hiszek oly protestáns papot, ki örömmel ne fogna kezet egy oly vállalat létesítése mellett, mely igazán vallásos irányú, mely lassan ovatosan akarja megnyesegetni a vadhajtásokat, a babonát, tudatlanságot, s így lassan, de biztosan akarja elébb vinni a felvilágosodás szent ügyét. íme mint Isten tudnom adta, érzem, hogy felületesen és talán sok fontost mellőzve, ezekben feleltem meg a kitűzött kérdésre; annyit hiszem, hogy elértem vele, hogy eszmecserének jelen dolgozatom alapul szolgálhat? Becses figyelmöket s türelmöket megköszönve, ama szavakkal zárom be hosszúra nyúlt felolvasásomat: „Éljen az életteljes keresztyénség, az igaz vallásosság, józan felvilágosodás, a szeretet és békesség lelke közöttünk! Amen. LUKÁCS ÖDÖN. Tisztázzuk a kereszt-szülők többsége kérdését. Szabó József dr. palkonyai lelkész azon kérdést vetette fel e lapok egyik mult évi számában : „A keresztelésnél szerepelhetnek-é kereszt-szülők egy párnál többen, s ha igen: Mindannyian egyenranguak-e, vagy csak az első helyen bejegyzettek a valódi keresztszülők ?" Két felelet jelent meg e kérdésre. Egyik a szerkesztőség igenlő felelete, mely a kérdéshez közvetlen esatoltatott. A másik Csoó Zsigmond h. lelkész tagadó felelete, mely a mult évi 50 dik számban látott napvilágot. A szerkesztőség igenlő feleletét a kereszt-szülőknek azon kötelezettségére alapítja, mely szerint ők az egyház törvényei szerint szükség esetében tartoznak a kisdednek az illető felekezet hitelvei szerint való vallásos neveltetéséről gondoskodni. Helyes az alap is, a következtetés is. Az egyház megkívánta a kereszt-szülőktől ezen kötelezettség elvállalásának nyilvános kijelentését a keresztelés alkalmával. Ezt régi hosszas gyakorlat és a korábban megjelent Agendák s Révésznek 1853-ben kiadott „Egyház szertartási Beszédei" bizonyítják. Ebből a dolog természete szerint tehát önként következik, hogy mindazok egyenrangú kereszt-szülők, kik e kötelezettséget magukra vállalják. A kik tehát a kereszt-szülői tisztre felkérettek és azt Írásbeli vagy élőszóvali kijelentés által magokra vállalták, mindnyájan egyenrangú kereszt-szülők; — mert egyenlő a kötelezettség is, mit magokra vállaltak. Ezen állitásnak igazságát meg nem erőtlenitheti az, hogy a kereszt-szülők tanukként is szerepelnek Mert valamint p. egy adóslevélen a két első nélkülözhetetlen tanú meg nem erőtleniti a netalán több alájegyzett tanuk crizonyságtételét, vagy egy végrendeletnél a két elsőé a