Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-04 / 5. szám

133 PROTESTÁNS EÖYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 134 akkor ettől a szótól, s vá'tuk az eget ostromló Titan-t; jött, beszélt magasztosai! azoknak, kik szerettek figyelni, combinálni, de a nagy rész azután is nevetve emlegette: „Mi az Isten, ha azt az ember kényekónt teremtheti?" stb.3

) Tudományban előhaladt kornnk megadja a tisztelet babérját a papnak is, ha igazán tudós, de a tudomány nélkülit még a köznép sem becsüli! Korunk még nagy részben a születésnek, minden tekintetben a vagyonnak, nem csekély mértékben a tudománynak hozza meg a tisztelet adóját: mi sem magas születéssel, sem gazdagsággal nem dicsekedhetünk, igyekezzünk tehát tudományosak lenni, igy emelhetjük egyházunk, vallásunk tekintélyét. Hát a világiak nagy részének valláspusztitását miként lehetne megakadályozni?? E tekintetben kellő tekintélyre óhajtanám juttatni a papiértekezleteket, s lehetőleg bevonni a világiakat is, értvén a müveit osztályt, hadd látnák, hadd értenék : mit akarunk mi ?! ... Hadd látnák, hogy nekünk a tudomány szerény mivelése mellett fő célunk kölcsönös egymásra hatás által egymást tanítani, a tiszta igaz vallásosságot mivelni, mely a társadalmi élet és jó rend alapja! . . . Lehet-e oly intelligens ember, ki át ne látná, hogy egy vallásos, jó erkölcsű néppel sokkal jobban lehet boldogulni, mint egy erkölcstelen, vallástalan s különböző bűnök által elbutított tömeggel! Hadd értenék meg, hogy nekünk protestáns papoknak érdekei egyek minden valódi, baladni szerető intelligens protestáns emberéével. Bevonva e képen az intelligentiát ország szerte, lehetetlen, hogy a vallásos-közöny jég-kérge ne engedne. Az embernek természetében áll, hogy mindig előre tekintsen, azért nincsenek hátrafelé szemei, mint egy jeles iró megjegyzi. A köznép az urakra tekint* a példákból tanul! Ha urainkat rá tudjuk venni a templomba járásra, akkor köznépünk is járni fog, s nem lesznek üres templomok; minden mástól el tekintve egy urnák maga iránti kötelessége templomba járni, még akkor is, ha talán kevesebb tudománynyal biró papjától ott mit sem tanulna, mert ez által a vele együtt é:ő népet vallásosságra buzdítja, s az 8) Prot. iskoláink tudós tanárai ne nehezteljék ez igénytelen szavakat! a gyakorlat ajka szólal itt meg azokhoz, kik idoszerint kezökben tartják a hazai prot. tudományosság és vallásosság szálait. L. Ö. általános buzgóság a nép erkölcsi tisztulása által ő neki hozza meg első helyen kamatját.*) Csak egy néhány intelligens embert (vajha mivelt nőket is!) nyerhetnénk meg értekezletünk ügyének, azonnal megkezdhetnők „a vasárnap megszentelésefféle egyesületek létrehozását is, melynek létesítésétől én szebb vallásos kort várok. Az intelligentiának azon részét illetőleg pedig, mely szereti vallását, de leválasztva róla ama régi öltönyt, mely megavult, s mely a fris, örök üde eszmét takarja, szereti vallását ugy a mint azt a tudomány jelen állásával összeegyeztetni lehet, őrizkedni kell minden értelmetlen vastag orthodoxiától! Ha a tudományébresztő szellem feszíteni kezdi a vallás vitorláit is, azon csak örülnünk lehet! A tudomány valláshoz, Istenhez vezet! Kell, hogy édes testvére legyen a vallásnak! Igen, egy célra törekvő két testvér ez, mind kettő az emberi tökéletesedés és boldogság nagy céljának szolgálatában áll. Botorság volna siránkoznunk a pillangó felett, mely kirágva sötét börtönét, a nap arany sugaraiban tündérkedik! Ha azonban valaki ahoz a párthoz tartozik, mely előtt a látszat a külső, az alak becsesebb a lényegnél a bensőnél, a tartalomnál: tegye meg intelligens hallgatói kedvéért, hogy válaszszon a szószéken inkább erkölcsi eszméket beszéde alapjául, hiszen ugy is szabad tér áll nyitva előttünk; erősen vigyázva mind a mellett arra, hogy beszéde vallásos zamatú, kenetteljes legyen, idomítsa át a liturgiákat úgy, hogy azokban sem a köznép, sem a müveit osztály meg ne botránkozzék! Rendkívüli jelentőségűnek tartom a fentebbieket, mert fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy az intelligentiának nagy részét kezdjük elveszteni, s már talán valóban el is vesztettük, s ha vissza nem hozzuk őket, ma holnap a köznép is utánna megy, akkor aztán csakugyan bezárhatjuk a templomot! Azért kövessünk el mindent, hogy uraink tekintélyével párosítva a magunk buzgalmát, jó akaratát, emeljük a vallást, emeljük a népnevelést józan vallásos irányban ! Bizonyos elavult szent történeti események kerülésével fő súlyt fektetve a Krisztus példázaataira, az után *) Megemlékezem itt azon nevezetes eszmecseréről, mely e tárgy felett félig tréfás, félig komoly szinben kifejlett! Egyik örömét fejezte ki a felett, ha az intelligentia kevésbé látogatja a templomot, tanitoi önérzettel telvén el a felett, hogy ó'ket kinevelte, szabad lábra állította, s ebben nem talál semmi szomorkodni valót. De készen lett rá azonnal a felelet: Ha ó'k (az intelligentia) annyira tudósok, akkor nem azért kötelességök templomba járni, hogy tanuljanak, hanem hogy tanítsák, ellenőrizzék stb. magát az ige hirdetőt, stb. L. Ö.