Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-04 / 5. szám

akár rósz szándékból még azon oldalról is feketének igyekszik feltüntetni férjét, a mely oldalról igazán fénylik! Uralkodjék a pap családjában folyvást szelid béke, egyetértés a családfők és gyermekek között, és ha a megpróbáltatások ideje elkövetkeznék: a férj és feleség intézzék el maguk között a kellemetlenségeket, hogy ne tudjanak azok felől a cselédek, sőt még a gyermekek se semmit, így soha se lesz alkalmok a híveknek azt mondani, hogy a pap életével megcáfolja tanításait. Csüngjön a pap továbbá minden igyekezetével egyháza jóllétén, anyagi, szellemi felvirágoztatásán? az ellenkezőket, konkoly hintőket szelid jósággal térítse, ne terrorismussal rettentse,1

) ha pénzt kell kezelnie, végezze azt oly tisztakezüséggel és nyiltsággal, hogy a gyanúnak még árnyéka se fórkőzhessék hozzá! A tanácskérők iránt legyen szive teljes apai szeretettel! Igyekezzék azon, hogy ellenségeivel jót tegyen ! Kinevetik érte ? Azt hiszi valaki ?! Azt megteheti, de titokban megalázkodik az illető, s tapasztalatból mondhatom, hogy csak egy lépés van már megtéréséhez, s ha kedvező alkalommal ez is sikerül: az ily S a u 1 u s o k b ó 1 válnak a legbuzgóbb P á 1-ok. Hivatalos papi teendőit a legnagyobb örömmel, kedvvel teljesítse, ne láttassék rajta soha a béres szolga kedvetlensége, vagy duzzogása; különösen szószéki szolgálataihoz mindenkor komolyan és lelkiismeretesen készüljön! Ha szellemi erejét, rugékonyságát fogyatkozni érzi, s belátja, hogy már „fordítani kell egyet a hordón"2

) tegye magát változásba, hogy ki ne tanulják hivei, mert azzal együtt aztán a tisztelet dicsfényét is elvesztette ; szóval mint Fejes mondja: „legyen a papnak minden ambitiőja a kathedra!" Beszédeit se ne alantjáró nyelven irja s eszmék köréből merítse, se tudós nyelvet ne negélyezzen, de mindig a széptani szabályoknak megfelelőleg készitse, város helyen, hogy az izlés nemesbüljön, szóval, hogy a munkák kedvesek, lebilincselők, érdekesek legyenek; igyekezzék különösen az ifjabb nemzedék a szónoklat magasabb nemét is elsajátítani folytonos önképzés és gyakorlat által! Gyakorolja a pap kellő erélylyel, de tiílszigor nélkül, Krisztusi lélekkel a papi gondot, azonban nagy vigyázattal és óvatossággal ós igazán felfegyverkezve T) Vigil úr „Scuticáját* tegyük a régiségek közé! L. Ö. a) Tréfás kifejezése annak, mikor a pap elölről kezdi predikátióit. L. Ö. az „Isten beszédével"! Itt inkább semmit, mint roszul! A szószéken a papnak előnyös helyzete van a hívekkel szemben, elmondja a magáét, nem szólhat bele senki; de már az életben, hol szemtől szemben állunk híveinkkel „az igazság mellvasa, a békesség evangéliumának sarui, a hitnek paizsa, az idvesség sisakja, s ama lelki fegyver nélkül, mely az Istennek beszéde", csakugyan megnem állhatunk! Azért a papnak komolyan tanulmányozni kell a bibliát legalább minden 3—4 év alatt egyszer keresztül olvasni; de tanulmányozni kell az életet, a lélektant, hogy annak utáuna „ama gonosznak" (a hitetlenségnek, erkölcstelenségnek) „minden tüzét megolthassa. " Birjon a pap alapos tudománynyal, melyet igyekezzék folytonos munkával nevelui, gyarapítani! S itt egy pár szavam protestáns iskoláinkra is esik. En ha a felől gondolkodom, miért bírunk mi (tisztelet a kivételnek, de bizonynyal magamat sem véve ki) kevés tiidományuyal, most érett gondolkodással vissza gondolva az iskolai életre, másban nem állapodhatom meg, mint abban, hogy nem tudták megkedveltetni velünk a tudományt. Tanultunk a kenyérért, mint a hogy tanítottak kevés kivétellel kenyérkeresetből. Azok felett a megragadó classicus-ok felett csak olyan könnyedén mentünk át, hogy kénytelenek vagyunk most az élet egyébb gondjai mellett küzdeni az örök szép eszmékért, melyeket magukban hordanak ! Nagyon könnyen megszámlálhatnám azokat, kik hivatásból tanítottak, de ezeknek ma is érzem leiköknek melegét, vezérlő szellemök hatását; a többi tanított pontosan, de nem hévvel, nem ugy, hogy le tudja kötni, megnyerni a figyelmet; ezért elégesznek meg sokan azzal a kevéssel, mit az iskolában jól roszul megtanultak! Hogy tudós papokat nyerjünk, minden lehető erővel oda kellene hatni, hogy már az iskolában megkedveljék a növendékek a tudományt anynyira, hogy a tudományszomj ne hagyná el a papot egész életén keresztül. Különösen tévesztett dolognak tűnik fel előttem, ha a tanár akár meggyőződésből akár tudományos fitogtatásból olyan szólamokkal él, melyeket az ifjúság el nem hordozhat! Volt egy tanárom, ki különben azok közé tartozott, kik akartak is tudtak is tudományszomjat költeni, ez a tanár egy óra végeztével így szólott hozzánk: „Uraim holnap Istent teremtek önöknek!" Sokan fáztunk még