Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-07 / 40. szám

* Lapunk bezártakor, Kolozsvárról gyászlap érkezett hozzánk, mely egy ifjú élet kialvását, egy kedves család kipótolhatatlan veszteségét jelenti: Szabó Jolán k. a. Szabó Károly, kitűnő tudósunk leánya f. hó 2-án 17 éves korában elhunyt, Áldott legyen a boldogultnak emléke ! * Bánhegyi István békésmegyei kir. tanfelügyelő úr törvényes és igen tapintatos eljárása folytán oly lendületet vett a megyei tanügy, melyhez hasonlóval a múltban dicsekedni egyáltalában nem lehetett. S a mi eddig hallatlan dolog volt, a felekezeti hatóságok is a legmelegebb rokonszenvvel viseltetnek a kitűnő protestáns paedagóg iránt. * Gyomán a 100,000 frtba kerülő róm. kath. templom, melyet a helybeli uradalom épittet, már tető alatt van, s ugy látszik egyike lesz a hazai épitészet műremekeinek. Az alapkő letétele nagy fénynyel ment véghez, mely ünnepélyen minden helybeli felekezet képviselve volt. * A bókósbánáti ref. egyházmegye üresedésbe jött tanáesbirói székébe M i k 1 o v i c Bálint hód-mezővásárhelyi, az aljegyzőségre pedig Szabó János köröstarcsai lelkész úr választatott meg. * Ország Sándor m. k. udvari orgonaépitő ajánlja magát, bármily szerkezetű és nagyságú új orgonák készítésére, valamint avultak és roszkarban levők alapos és pontos kijavítására. Jelenleg készülőben vannak egy 8 és egy 12 változatú uj orgonák, elŐljátékra és pedaléval szerkesztve, ezen orgonákat jutányos áron, 3 évi jótállás mellett meg vehetni. Bővebben levélben vagy személyesen értekezhetni. Bpesten, Szondi-utca 21. szám. NECROLOG. A tállyai ág. hitv. ev. egyház f. hó 11-ikén d. u. 3 órakor, egy sok időkre emlékezetes, megható gyászünnepet ült, ekkor kisérte nyugalomba lépett lelkészét, kiérdemelt hegyaljai főesperest, az egyházmegye, de sőt hihetőleg az egyházkerület nestorát, Psenyecki Nagy Mihály urat 83-ik évében történt csendes halála után a város és a környék különféle hitfelekezetü lelkészeinek, tanítóinak és minden rendű és rangú gyászoló őszinte szivből fakadt részvéte mellett örök nyugalma helyére. Ps. Nagy Mihály 1795. jul. 17-én Nyíregyházán született szegény ns. családból ; édes atyja Ps. Nagy János, édes anyja Juhász Mária volt; iskoláit testvér bátyjával együtt — a ki mint göllnici lelkész halt el — szülő városában kezdte, majd Eperjesen folytatta s ott be is fejezte oly szép sikerrel, hogy — a mint ő maga is nem egyszer szívesen emlegette — midőn a nagyhirű Karlovszky megbetegedett, helyét huzamosabban ő töltötte be, magához csaknem hasonlókat tanítván; iskolái bevégeztével Miskolcon, majd Aradmegyében nevelősködött, 1820-ban szülővárosába segédlelkésznek, 1821, nov. havában pedig miskolci második lelkésznek, s az ottani algymnasium igazgató tanárának hivatott meg, hol 1834-ig működött. Ezen idő volt fénykora életének. A miskolci iskola hirét egy-két évi működés után sok időkre megalapította, különösen a környék s a felföld haladni vágyó családai versenyezve küldték fiaikat iskolájába: Pulszky Ferenc — a mint ő maga is bevallja — Ps. Nagy Mihálytól tanulta meg, mily szép a magyar nyelv, Szentiványi Márton, Haberern, a Hunfalvi és Szemere testvérek, és sok más jelesek az ő vezetése alatt vetették meg jövendő nagyságuk alapját. Miskolci tanárkodása idején 1824 ben megházasodott, nőül vévén Radnóthi Mayer Mátyás tállyai lelkész leányát, Annát, mely házasságból két fiu született, az elsőt korán elragadta a halál, a második László nagy műveltségű férfiú, jelenleg kassai magyar királyi törvényszéki biró. Ipja, Mayer Mátyás halála után 1834-ben a tállyai egyház egy akarattal őt választotta meg lelkészéül, s ő azt, miután Miskolcon a sok munka alatt a syntaxistól, egész a rhetorikáíg bezárólag mindent ő tanitott, s ezenkívül minden vasárnap felváltva magyar, német és tót nyelven az isteni tiszteletet is végezte, testben lélekben kifáradt, örömest elfogadta, s ez időtől fogva azután itt élt, megelégedve, nyugodtan egyházának, barátainak s szép gazdaságának szentelve minden idejét. Ha a miskolci ev. algymnasiumot ő emelte fel, itt is el lehet mondani : a tállyai ev. egyházat ő tartotta meg a jövendőnek. Az egyház kevés, többnyire iparos családokból állván, nem egyszer az enyészet szélén állott, de ő nem hagyta feje felett összeroskadni a megrongált épületet, évekig ex propriis élt, majd a némethoni Gusztáv-Adolf egylettől eszközölt ki egyháza számára, több izben szép összeg adományokat, így küzdve prot. lelkészhez méltólag az időkkel, s így történt az, hogy nemcsak hogy az egyház el nem enyészett, de sőt annak orgonát s harangokat is szerzett, s ezenfelül még valami 3—4000 frt alaptőkét is hagyott maga után. Mint ember oly általános szeretet és tiszteletben részesült, mint kevesek, minden tétovázás nélkül ki lehet róla mondani, miszerint alig volt valaha prot. lelkész e hazában, a ki oly szép ismeretségnek örvendett volna, mint épen ö: Herceg Bretzenheim tállyai kastélyában épen úgy otthonos volt, mint hivei egyszerű hajlékában, báró Vay Miklós koronaőr, báró Beust Ödön, gróf An

drássy György, különösen néhai boldog emlékezetű Bárczay Albert úr, Abauj és Tornamegye főispánja, nejével Okolicsányi Luiza asszony ő méltóságával ember emlékezete óta mint barátjukat, mint tulajdon édes atyjukat tisztelték őt; de sőt Kossuth Lajos is így irt e sorok írójának Baracconeból : „Adja át lelkész úr — kérem — öreg kortársom és barátomnak, nt. Nagy Mihály lelkész úrnak barátságos üdvözletemet."