Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

alatti keresztyén törzsekkel kegyetlenkedőnek állítja. * Kerrownál kiméltesebben, de szintén kevezőtlenül nyilatkozott a magyar orsszággyülésen f. é. junius 26-án a keleti politika tárgyalásakor Kállay, belgrádi volt consul, midőn azt mondja, hogy az izlam kizárólagos uralmán törik meg minden jó akaratú lörekvés Törökországban. Nem szándékom Kerrow-val vitatkozni, kitől azonban mint püspöktől méltán megvártuk volna, hogy az izlamról tanulmányozáson alapított pártatlan véleményt mondjon, s a IX-ik parancsolat ellen, melyre megesküdött, ne vétsen. — Viszont Kállaynak mint magyar embernek a török nemzet iránti kételyét s aggodalmát nem érintem. De miután nyilatkozatuk a jelen politikai helyzetnek, jobban mondva az európai állam nemzetközi jogok téves felfogásának s értelmezésének látszik alapot szolgáltatni, s miután sokan lehetnek, kik a mohamedanismus vagy izlam vallással, s az ezt képviselő török nemzettel, e legjellemzőbb oldalról nem ismerősök, némi szolgálatot vélek tenni a magyar olvasó közönségnek, midőn rövid keretben a mohamedánismust és keresztyénséget a török és muszka képviseletében felmutatom. Tárgyam komoly vizsgálatánál alig birok erőt venni azon mély sajnálaton, mely eltölti lelkemet, midőn az összes társadalmi viszonyokra, a népek közboldogságának reményeire oly leverőleg ható s az emberiség és keresztyén vallás legfőbb elveivel homlokegyenest ellenkező államhatalmi eljárásokra gondolok. A hatalmakat látom az Isten nevére támaszkodva, a keresztyén nevezetet az egy Istent imádó ártatlan emberek legyilkolására jogosító zászlóul körül hordozni Lehet-e ezen irtózatos látványt a keresztyén emberi sziv megdobbanása nélkül elnézni. Es mint keresztyénnek szégyeneinem kell magamat, s gyűlöletet éreznem az uralkodóknak a védtelenül elnyomott, lelkileg fejlődni és mivelődni nem engedett népekre, országokra kiterjedő hatalma felett, mely a keresztyén vallás lelkének a szeretet, testvériség és szabadságnak lábbal tiporása, Isten nevében Istennek szentségtelenitése. Hanem szóljunk a mohamedanismusról. Az izlam vagy mohamed vallása a zsidó és keresztyén vallás vegyitéke. A mózesi vagy zsidó vallásból van benne a bojt, mosakodás, körülmetélkedés, megengedett több nőtartás, melyeket kelet forró éghajlatán részben a körülmények indokolnak. A keresztyén vallásból az egy szellemi Istenen kivül, ki a világot s az ember sorsát intézi s előre elrendelte, a jövő élet, a jó jutalmazása — a még testi néphez testi felfogás szerint — az irgalmasság s felebaráti szeretet. Alapult Krisztus után a hetedik században, kelet azon néptörzseiből, kik Ázsia s Afrika nagy téréin külön bálványokat imádtak, részben semmi társadalmi s erkölcsi szabályt nem ismerő kóbor életet éltek, s kikre, * Dr. Kerrow püspök beszédét kivonatban magyar nyelven az „Evangyeliomi protestáns lap" f. évi 24. számában közlötte Bethlendi Endre elkészjelölt. a keresztyénség ha bár bölcsőjét szintén ott keleten ringatták, apostolai ott prédikáltak : egyesítő és átidomító hatást nem gyakorolhatott. A mohamedanismus eltérve prófétája és terjesztői erkölcsének s eljárásának jellemzésétől, nemcsak mint vallás, de mint államalkotó hatalom lépett fel, midőn fegyverrel rombolta szét a bálványoltárokat; s a mózaismus után indulva, s a keleti keresztyén császároknak a keresztyénség ügyeibe avatkozó hatalmát előképül tekintve, egyesité a vallási s politikai kormányzatot, melyet Krisztust különállónak jelentett ugyan ki, de a keresztyén császárok sok századokon át némelyike máig, többé kevésbbé egyesi tettek, s önakaratukat, sokszor vétkes szenvedélyeiket Isten parancsolatával egyenlőnek tekintették és tekintetik. Az izlam szerint, a próféta, Isten akaratának végrehajtója, mint világi uralkodó „Isten árnyéka", kinél a nép minden tagja utolsótól az elsőig feltétlen engedelmeséggel tartozik. A szultánok a próféta utódai, helyettesei. A közelebbi időkig, midőn a derék Midhat a jelenlegi felvilágosult szellemű, de a régi camarilla befolyását még le nem győzhetett Abdul Hamid szultán szentesítésével a törökországi nagy reformot megalkotta és kihirdetette ; a theokratikus államkormányzat állt érvényben, melyre saját elveinek erőszakos természetén kivül, az is hatással volt, hogy az izlammal szomszédos kere&ztyén uralkodók, kormányzati eljárásukra nézve, nem csak jó példát nem adtak, de mint zsarnokok a nép jólétének az emberiségi jogok, az egyén lelkiismereti szabadságának — melyek tiszteletben tartása az első keresztyén elvek közé tartozik — a legnagyobb mértékben elnyomói valának s ebben a szultánokat még sokszor felül is multák. Sőt tovább mentek, Isten kegyelme s akaratából állitván magokat kormányzóknak, a keresztyénségről való fogalmat lealázták s a legszentebb krisztusi elveket, melyek az emberiség, tehát különbség nélkül minden nép és nemzet fejlesztése, üdve s boldogítása szent céljából terjesztettek el : embertelen céljaik eszközévé törpitették. S e ponton már a magukat keresztyénnek nevezett császárok egy sorozatba jönnek a nem keresztyén, de mert egy személyes Istent hiszen keresztyén fogalom szerint is, nem pogány szultánokkal, tehát a vak a világtalannak nincs mit szemére hányjon, mert a zsarnok akár mohamedánus akár keresztyén : Isten átka az emberiségen. Visszatérve a próféta utódjára, mint az izlam theokratikus intézményének fejére, az egyesitett vallási és politikai főnökség, melyet a szultán viselt, ha a társadalmi élet és sziv nemesebb erényeihez még nem szokott s az Isten eszméjére föl nem emelkedett pogány népek mivelésére mondhatni áldásosnak bizonyult is, később az állami élet fejlődésére s az egyéni jog és szabadságnak társadalmi elvvé alakítására, a legnagyobb mérvben bénító volt. Mert az állam fejének, vallási és politikai tekin-