Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

tetbeu egyesitett korlátlan hatalma, az önérdek és szenvedélyek által vezérelt kormányzat, a legnagyobb akadálya az állami élet fejlődésének s az Istentől minden embernek szent kincsül adott egyéni jog és szabadság gyakorolhatásának. Erre nézve igazán elmondhatni, hogy az egyénnek, családnak, népeknek, millióknak egy ember hatalmától, sokszor egy minden vétkekkel töltözött zsarnok és környezete szeszélyétől függése, nyomorgatása, kárhozat az emberiség, a föld és ég minden joga és dicsősége ellen. Ha a mohamedanismus, a mit vallásának szellemével, főbb parancsolataival, mint az Isten s emberek iránt való szeretet megegyeztethet, maga magát reformálja s a próféta király-szultán (alias hitvédő király, mint volt a francia) hatalmi köre egészen Isten parancsolata az igazság és szeretet legszentebb emberi és isteni törvénye alá helyeztetik, átalán, ha a török birodalomban a népek egyenlőségének vallási és politikai joggyakorlatának határozottan törvényes védelem s gyakorlati szentesítés nyujtatik : akkor az izlam, mely tizenkét századdal ezelőtt kelet miveletlen vad törzseit, a vallás által államilag is egyesitette, s az egy Isten eszméjére, a könyörület, jótétei s felebaráti szeretetre, mint legfőbb parancsolatokra megtauitá, nem lesz akadály, hogy a török nemzet, a nyugat-európai népekhez hasonlóan, azokkal testvéri egyetértésben, az emberi mivelődés és szabadság pályáján lépésről lépésre bár, ne haladhasson, s keleti nagy missióját, az ottan még szellemi homály s elhagyatottságban nagy számmal levő népek mi velőse s erkölcsi reformálásában ne valósítsa, s ez által magát az emberiség s keresztyénség hálájára ne érdemesítse. Ha igénytelen, de őszinte nézetem az izlam vezető férfiainak tudomására jutna : egy fődolgot kérnék figyelmükbe. A vallás nem csak isteni, de társadalmi iutézmény is sok tekintetben. — Mint ilyen nemcsak a férfinak, de a nőnek is meg kell, hogy adja az őt megillető emberi jogot. A keresztyénség, az evangyéliom örök elvei mellett, hogy oly ssaládi s társadalmi nagyhatalom lett, az nemcsak a férfiak hősi buzgalmának, hanem a férfiakkal egyenjogú nők lelkesedésének is köszönhető. Hozzák be török testvéreink a nőket a társadalomba s ne mint a férfi akaratának eszközét tekintsék, de mint a család és társadalom, egyház és hazának olyan önálló tagját, kinek a férfiú mellett meg van a maga szép joga és kötelessége, mely .önállás nélkül nem teljesithető. Mondassék ki törvényileg az egynejüség, s a törvény teljesítésével maguk a főbbek, élükön a szultánnal menjenek elő. A korán csak megengedi a több nőtartást, de nem parancsolja. Hiszen a szegényebb sorsú töröknek most is csak egy neje van s a gazdagabbaké közt is csak egy bír tulajdonképen a feleségi joggal-De minden természeti jog, vagy élvezetből származott gyermek törvényessége érvényben levén, ez által, a mit a mivelt emberi, ha ugy vesszük keresztyéni önérzet megkíván, annak nincs elég téve, s az ozmán vagy török nemzet, a nők társadalmi kizárásával, a leghatalmasabb erkölcsi tényezőtől van megfosztva. Hogy az izlam a török nemzetben, különösen Európában nem csak nem nyomta el az emberi szép erények fejlődését, sőt azt úgyszólván második természetté tette : csak rá kell mutatnom. — Az egy Isten tisztelete, könyörületesség s felebaráti szeretet, oly erénye a török nemzetnek, mely ha jövőben tökéletesbiil is, mint kell, hogy tökéletesbüljön, de már ma is komoly tiszteletre méltó. Nincs példa rá, hogy a török, a jövevénynyel, legyen az bár földönfutó, kit mások üldöznek, megvetnek : szeretetének jótékonyságát ne éreztesse. Pedig a samaritánus példájában az ilyet mondotta Jézus az igazi felebarátnak. Arra sincs példa, hogy adásban-vevésben a török igazságtalan legyen. — Őszintén mondhatom, hogy mint missionárius tiz esztendő alatt többször fordulván meg Törökországban, tisztelni tanultam azt a jámbor, becsületes török nemzetet, melynél Istennek tiz parancsolatját hívebben a legjobb keresztyén sem tartja meg. Azért, ha a fennebb említett hiányok pótolva lesznek, azt hiszem, hogy az izlam miatt a török nemzet állami s társadalmi mivelődése felett kétségeskedő Gladstonek, Kerrowok és K á 1J a i a k örömmel fognak meggyőződni a felől, hogy egy életerős népfaj, mint a török, mely a régi, egykor célszerűnek bizonyult, de már ma az előhaladásban gátló vallási szokások, előítéletek helyett a vallás maradandó igazságaiba öltözik, méltó a közbecsülésre s a mivelődés, családi és polgpri szabadság minden jótéteményére s áldásaira. CZELDER MÁRTON. A cigányok vallásáról. Un trait, remarquablé du caractére des Bohemiens, c'est leur indifférence en matiere de religion. Prosper Mérimée. Egy francia egyházi lap, a »Bulletin de la Société biblique de Francé" legutóbbi számában, érdekes cikket közöl a cigányok evangelizálásáról. . E vad és barbar jellemű nomád népet — írja nevezett lap — a keresztyén civilizátió áldásai, máig érintetlen hagyták. A velők foglalkozók úgy találták, hogy a cigányok még híréből sem ismerik az evangéliomot vagy a miatyánkot. A szentírásnak cigányra fordítása is eredménytelen maradt, mert ők nem tudnak olvasni, s nyelvűknek tömérdek tájejtése van Legújabban azonban az emberszerető keresztyének részvéte megkönyörült rajtok, s leküldtek közéjök Bukarestbe egy missionariust, ki leforditá számukra az úri imát. Egyszersmind tudósította a londoni biblia-társaságot, hogy a cigányok közül számosan vágynak kibontakozni bűneikből és tudatlanságukból, s szeretuének elvalakára tisztességes útra térni. Sőt olya-