Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-09 / 36. szám

Levelei közt maradt fenn egy költemény, mely állítólag Vörösmartyé, címe ez : „Kunhegyes, 1866. nov. 5. Indulatroham Vörösmartytól, 1849-ben, a tomaji pusztán Madaras mellett." Érdemesnek tartom legalább vázlatban ide igtatni, noha ugy emlékszem, hogy Vörösmarty e hátrahagyott költeménye egy időben a „Vasarnapi Újság"-ban fölemlítetett, ott megbiráltatott s a nagy költő sajátjául nem ismertetett el. Hol vagy te most, kit Isten név alatt Itt a nyomorral küzdő ne'p imád ? Nem hallod az elfojtott fájdalom Sóhajban feléd küldött bús szavát? Nem hallgatod meg a nép milliók Ajkán titokban elhaló panaszt ? S hogy annyi ajkon forró könny rezeg, Egynek kedveért némán tűröd azt ? Istenségedről megfeledkezél ? A bosszúállás nincs hatalmadban ? Hogy pokolra vesd a vérszopót Ki népet gyilkol szörnyű jogtalan. Midőn az embert megteremtetted Az volt-e célod, hogy boldog legyen ? A boldogságnak látsz-e most nyomát, Csak egy nyomát is látsz-e emberen ? Az állat a mint érez, ugy tehet —• S megtudja védelmezni önmagát; A gerle búg, pacsirta énekel S a mint érez, ugy zengi el dalát. De nézd az ember, itt áll szótlanul, Hallgat mint néma, mint egy kődarab; Bár keblében zajong az érzelem : Nem szólhat ő, mert teste lelke rab. Nem szólhat ő, mert a ki ugy beszél Mint a mikép érezni megtanult, Nevedben, Isten, véres bárd alatt, A végtelenség mély sirjába hull. Honában a nép, szolga s bujdosó Keblébe zár bút s keserveket, És csak akkor sír, midőn nem látja más — És ezt, te Isten, békén tűrheted ? De mit ? Isten, hozzád beszélek én Kit nekem csak a képzelet teremt ; — A képzelet miként felépité, Le is rontja trónod oda fent. És itt alant ki képed viseli, A millióknak fölkent , Majd megfeszíti a nép egykoron S önnön fejére tesz majd koronát. Az Isten felelete. (Kulifay Zsigmondtól.) 1. Ki az, ki ott a föld golyóbisán Velem vakmerő nyelvvel perbe száll ? S minden inség és nyomor kútfejének Hazug ajkával engem kiabál ? 2. Ki vádol engem, hogy a népeket Zsarnokok ellen nem oltalmazom — S egynek kedvéért a milliókat ; Büntetlenül elnyomatni hagyom ? 3. Ki fest engem mint vérszopók barátját, Mint sóhaj s nyögésben gyönyörködőt; Mert tigriseknek körmei közül Mikor tehetném, ki nem mentem őt ? 4. Hah ! az ember az ! az én legdicsőbb Teremtményem a föld golyóbisán, O emeli fel szavát ellenem Mért nem segitek nyomorú sorsán. • stb. A következő versszakokban aztán megmutatja, hogy az ember maga az oka boldogtalanságának mert, rút önző, csúszó mászó, a mammon istene. Ha nem akarnál magasra mászni, Ha nem gyűlölnéd saját véredet, Ha a szabadság égi angyalát, Hazád, nemzeted, szivből szereted : Akkor te lennél egy sziv és egy kar Akkor te lennél egy nagy óriás. Akkor te lennél boldog és szabad. S végül Isten engesztelődve biztatja az embert hogy ha megjobbul, eszére tér, újra Te léssz templomom, legfőbb örömem. . . Es arcom előtt minden zsarnokok Mint hitvány bálvány földre hullanak — És a szabaddá lett boldog népek Nevemnek örök hálát mondanak. Az „Indulatroham" 14, a „Felelet8

25 strófából áll s mind a kettő magának Kulifaynak kézírása, 8-rét alakban. Nem tartom magamat illetékesnek eldönteni, csakugyan Vörösmartyé-e ezen első költemény'? annyi áll hogy Kulifay ezt határozottan a nagy költő bujdosásában irt művének állítja. A nyelvészet terén már korábbról szenvedélyes és fáradhatlau munkás volt. Önéletrajzában mondja erre nézve: „üres óráimat az etymologizálásra fordítottam. És valamennyi magyar szóhoz, tájszavakhoz vagy hallás vagy könyvek után hozzá jutottam, mindazokat végbetűik szerint, azonban az egyneműeket külön osztályba tévén, elrendeztem. Mivel pedig arról valék meggyőződve, hogy minden magyar szó eredetét idegen nyelvek segítsége nélkül kitalálni teljes lehetetlenség : igyekeztem megszerezni latin, zsidó, görög, német, francia, ángol, stb. lexiconokat. Átnéztem Dankovszky és Gyarmati egybehasonlitó, Kassai gyökérszó szókönyveit, Adelung nagy német lexikonát, sőt még körösi Csoma Sándor tibeti grammatikáját is. Igy azután végig menten minden magyar szavakon és több mint 100 ívre menő jegyzeteimet már ezelőtt több évvel bevégezvén : az igegyököket és az „a" végzetű fő-és mellékneveket le ,is tisztáztam. De a többi még nincs rendbeszedve; pedig megvallom, sajnálnám, ha annyi évi fejtörésem és vizsgálódásom eredménye füstbe menne ; mert lesz idő, midőn a magyar szószármaztató tudósok át fogják látni, hogy más uton