Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-02 / 35. szám

délelőtt 7 tol 11-ig a classistákat, 11 — 12-ig pedig az u. n. particulistákat kellett tanítanom, délután 2—6-ig vagy 7-ig ugyanazon rendben. Azonkívül bucsúztatós verseket irnom, canonica hórákon a templomban prédikálnom. Mindazáltal a szokott 2 évet a legjobb sikerrel végzé. A rektória bevégzése után a Szepességbe, Késmárkra rándult, elsajátítandó a német nyelvet. Hanem biz azt inkább könyvekből, mint társalgásból tanulta meg. Nagyobb tökéletesség okáért Bécsbe is felmegy s onnan 1822. nyarán vissza Nyírbátorba, a családi fészekbe. Itt jövő sorsa felett tűnődik. Hajlama, előszeretete a mérnöki pálya felé vonta. Mindig szerette a számokat. Majd a jogi tér mosolyg feléje. Azonban mind itt, mind amott tett rövid tapasztalat után arra a meggyőződésre jut, hogy mégis legjobb lesz neki a lelkészi hivatal. S jelentvén magát a már akkor püspökké lett egykori tanáránál Budai Ezsaiásnál, általa T.-Igarra rendeltetett (1823.) az özvegy papné mellé időközi helyetlesül. Majd 1824-ben T-Roffon nevelősködik. Itt éri őt a következő év tavaszán a kun h egyesi egyház meghívása. A nyolc évig hányódott szép készültségű férfiúnak jól esett tudni, hogy életének majdnem delére — 30 éves korában — lesz már egy nyugodt helye, állandó működési tere. A heves-nagykunsági e.-megyében Kunhegyes, népesség tekintetében a hatodik helyen áll ; a majdnem 7 ezer lélekből álló gyülekezet két lelkészt tart. Mint második lelkész itt kezdé hát meg csendes, zajtalan működését Mindjárt hivataloskodása első évében (1826) megnősült. Polgár Mihály egykori superintendens nejéjének eg\ik testvérével, Magyar Judittal lépvén házasságra Hosszú nagy időkig élt csendes magányában, az Alföld nagy síkságán elszigetelve, ösmeretlenül. Hallgatóinak csak értelmesbjei sejték, hogy lelkészük nem közönséges napszámos az Úr szőlőjében és csak kebelbarátja egykori tanulótársa Daróc Mihály madarasi lelkész s esperes tudta, hogy e férfiúnál talentomok vannak letéve, melyekkel nagy szorgalommal kereskedik s melyek idővel gazdag kamatot fognak hajtani. Serény munkássága s kitűnő tehetségei mégis sokáig homályban maradtak. Megkisérlé ugyan 20 évi szorgalmának gyümölcsét napfényre hozni, felszólitván heves-nagykunsági tiszttársait egy, saját dolgozataikból szerkesztendő prédikátori tárház kiadására; de e terv meghiusult. Neve csak 30-40 év múlva, életének már hanyatló estéjén, akkor lőn ismeretessé, midőn Fördős, az ötvenes évek elején meginditá a „Különféle vi. vo. papi dolgozatokat." Ezt megelőzőleg felszólitá a szerkesztő a csak hallomás után ösmert Kulifayt a szellemi támogatásra, ki örömmel üdvözlé e vállalatot s egyelőre 4 halotti, 3 köz. e. beszédet s néhány halotti imát küld számára. Az avatott szerkesztő azonnal fölismeré e néhány dolgozatból a tehetséget, az uj, egészen eredeti nyomon haladó kitűnő e. beszédirót, ki aztán mindvégig egyike volt e derék vállalat legderekabb s legszorgalmasabb munkásainak. A „papi dolgozatok" közelebbi viszonyba hozták a két férfiút; őszinte, benső barátság fejlődött köztök, melyet nem annyira személyes érintkezés, mint inkább a szellemi találkozás táplált folyton. Az akkori gyér közlekedési eszközök (Kunhegyesen még posta sem volt) s a távolság (Fördős kunszentmiklósi lelkész volt akkortájt), nem igen engedék a személyes találkozást; annál sűrűbben keresték fel azonban egymást levélben. Kulifaynak Fördőshöz irott 58 levele maradt fenn, melyek világot vetnek Kulifaynak lelkülete, gondolkodás módja, viseonyaira azon idők egyházi s politikai életére. E levelekből látszik, hogy a „P. dolgozatok" nem részesültek oly pártfogásban, mint érdemelték volna. Lelkészeinkben nagy volt a közöny minden irodalmi termék iránt. Nem jövedelmezett az sem szerkesztőnek, sem dolgozó társaknak. Anyagi hasznot csak Szilády a kiadó húzott. De a szellemi kincs, mit e vállalat e. irodalmunknak szerzett, megbecsűlhetlen. Kulifay ugyan — mint feljebb emiitők — szándékozott beszédeit maga is világ elé bocsátani ; de hogy e terve az elszigetelten s mostoha anyagi körülmények közt élő férfiúnak sikerülhetett volna-e, nem bizonyos. Fördősé az érdem, hogy e beszédek rejtve nem maradának, s egyh. beszédirodalmunk véghetetlen nagy kárára el nem enyészének A kényuralom vaskarja majdnem végkép megfojtván a magyar nemzeti irodalmat, e^yéb mint egyházi termékeket ez időtájt nem is igen találunk. A papi dolgozatokkal egyidejűleg indul meg a pesti „Prot. Lelkésztár," támad föl hamvaiból uj erővel a „Prot. Lap," Vári Szabó Kolmárnak, Révész Bálint Lakatosnak hátrahagyott műveit ekkor bocsátja világ elé, Borsodi, Révész s Medgyes imái, Tompa egyházi beszédei, Fördős „Buzgóság szárnyai" s konkordánciája, Dobos Bibliai történetei, Kacsóh Ker. áldozatai, a Vitéz testvérek egyházi beszédei, Kun B. Egyházi szóuoklattana stb. ekkor jelennek meg. Kulifay figyelmét egyik sem kerüli ki. Kolmár s Lakatos műveit keményen, de részrehajlás nélkül birálja a szintén Fördős által szerkesztett „Magyar Prot. egyh. irodalmi ismertetésekben." A többiek felett leveleiben mond Ítéletet. Érdekes, hogy mily véleménynyel van némely művek iránt. A „Prot. lelkészitárról" igy emlékezik : „tegnap kaptam meg — u. m. — a Prot. 1. tárnak két füzetét és már beléjök is tekintettem. Mit gondol kegyed : félelmes vetélytársa-e ez a Papidolgozatoknak ? En nem gondolnám. Ugy vettem észre rövid belepillantás után, hogy „nubes et inania captant." Nagyon erőlködnek, nagyon akarnak csillogni némelyek közöttök és a pietismusra nyilvánságos hajlamot árulnak el, no de „contraria juxta se posita magis elucescunt." A Vitézek egyh. beszédeit silányoknak mondja, „sajnálom, hogy fiatal emberek ilyen munkáikkal nem restelnek világ elé állani." Hajlott kora dacára kitartó szorgalommal dolgozott. Korábban irt e.-beszédeit tisztázgatá és folyvást ujakkal