Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-26 / 34. szám

ismertetnünk, ha azt akartuk, hogy közleményünk a tanév kezdete előtt még idejekorán jelenjék meg. Bemutattuk hát e munkát úgy, a hogy hamarjá­ban telt tőlünk. Beláthatja a t. olvasó, hogy ez az atlasz tulajdonkép merő hibahalmaz. A következetlenségek, föld­rajzi járatlanság, a legképtelenebb tévedések egész siva­tagja, elannyira, hogy eleintén arra az ötletre jöttünk, hogy legcélszerűbb lenne a százakra menő adat közül kijelölni azt a mindössze 7 vagy 8 helyet, mely helyes, hogy föl van említve, jól van irva, jó helyen van, szóval tel­jes szabatossággal van fölvéve. De meggondoltuk a dolgot. Félreértésektől, s attól tartottunk, hogy cikkünk indokolatlannak látszhatnék. Például, mi még, horrendum dictu! Budapestet sem so­roztuk volna a helyesen fölvettek közé. Mert önmagában véve jó helyre s helyesen van ugyan irva, de hibássá válik az által, hogy a szerző külön kiteszi mellé O-Budát is. Már pedig azt egy kis iskolás gyerek is tudja, hogy O-Buda Budapestnek csak egyik kerülete, s igy hasonló jogcímen lehetett volna akár a József- vagy Lipótvárost is külön fölemlíteni. A mint látja a t. olvasó, nem cifráztam a szót, a reflexiónak is nagy helyet nem engedtem; hanem adtam puszta adatokat, hogy ne annyira én szóljak, mint inkább szóljon maga az ügy, melynek e munkával történt pel­lengérre állítását, hallgatással mellőznünk lelkiismeretlen­ség volna. Megszoktuk már tanférfiainktól azt a széltire han­goztatott mondást, hogy az iskola számára csak az elég jó, a mi legjobb : ép úgy, mint a hogyan megszoktak ugyanazoktól, hogy tanirodalmunk terén középszerű vagy egészen rosz műveket gyártanak Térképeink közt leg­alább azok, melyekben az igazi földrajzismerő szelleme nyilatkozik : rari nantes in gurgite vasto. Abba is beletörődtünk, hogy idegenek, különösen a német tanirodalom uszály hordozói legyünk. Csak az a gyakori jelenség vigasztal, hogy a külföld termékeinek legalább a javát használjuk fel. S a mily üdvös, kellő­leg szemenszedve, átültetni a hasznos növényeket: any­nyira haszontalan, sőt káros, de mindenesetre szűkvelejű eljárás, jász parasztként átplántálni a muszka tövist, csu­pán azért, mert nem e földről való. Epen mi, kiknek leginkább van szükségünk minél több, maga fejétől tenni tudó emberre : bárhová tekint­sünk mindenütt csak utánzatokkal, fordításokkal talál­kozunk. S legyen bár tudatlan az az idegen, mint a jelen esetben hazánkra nézve Lange úr, bírálat nélkül roha­nunk utána. Megvalljuk a bölcseség netovábbját, mi nem ta- ! láljuk abban, hogy minden viszonyainkat külföldi szem­üvegen keresztül szemléljük. S elszomoiitó, valóban szé­gyenitő jelenségnek tekintjük, hogy még ily speciális magyar ügyet is, minő hazánk atlasza, kölcsönveszünk attól az idegentől, ki abban természetesen sokkal já­ratlanabb, mint mi belföldiek. Végkép kifogytunk az időből. Különben is ideje már letenni tollúnkat. Még csak a végszót ejtjük: A ki keménynek találja bírálatunkat, cáfoljon meg, de ne kívánja tőlünk, hogy hazai tudományunk szent ügyén a jelen munkával ejtett csorbát közönyösen vegyük. DR. BALLAGI ALADÁR. Iskolai értesítők. — Hatodik közlemény. — 102) A sárospataki ref. főiskola jelentése. Igazgató az akadémiában Orbán József, a gymnasiumban Szivos Mihály. Tanulók sz. a bölcsészet-hittani szakban 86, a jog- és államtudományi szakban 58, a gymnasi­umban 556. A főiskola kormányzati, jogi és anyagi ügyei­nek szervezete s az akadémiának tan- és fegyelmi sza­bályai elkészültek. A belkormányzatra, beiktatásra, tan­dijakra, fegyelmezési és ünnepi kiküldetésekre vonatkozó ügyek az akadémiában közöseknek hagyattak, ellenben a tanulmányi és vizsgálati rendszer mindkét karnál ön­állóan szerveztetett. Az iskola uj díszes épülete elkészült. A tápintézetre nézve jövőre gyökeres reformokat fognak életbeléptetni. (L. lapunk 32-ik számát.) 103) A sárospataki állami tanítóképezde ér­tesítője. Igazgató Dezső Lajos. Tanulók sz. 87. Az ifjú­sági önképzőkör feloszlott s ennek helyébe olvasókör alakult. 104) A so mórjai nyilv. polgári fiu- és felső leányiskola 5-ik értesítője. Igazgató Gyubek Ferenc. Ér­tekezés : Somorja virányának rövid ismertetése, Kova­csics János és Ivánfi Bélától. Tanulók sz. (a fiúiskola négy s a leányiskola két osztályában) 54. 105) A dunántúli ág. h. ev. egyházkerület sop­roni lyceumának tudósitványa. Igazgató Miillner Mátyás. Tanulók sz. a gymnasiumban 308, a bölcsészet, theolo­giai intézetben 18. Néhai Radó Gedeon báró két 5-500 frtos alapítványt hagyományozott ösztöndíjakra. 106) A soproni ev. kerületi tanítóképezde érte­sítvénye. Igazgató Király József Pál. Értekezés: Az inductiv tanmód alkalmazása a paedagogia s anyanyelv oktatásánál külföldi tanítóképző intézetekben, Kapi Gyu­lától. Tanulók sz. 49. Az ifjúság kézműipar-kört alakított. 107) Csöndes J. Ferenc soproni nevelő- és tan­intézetének értesítője. Az intézet képével. Igazgató Csön­des J. F. Növendékek sz. a 4 osztályú reáltanodában 16, a 4 osztályú gymnasiumban 22, az elemi iskolában 23, a középtanoda 4-ik osztályát bevégzett iijak számára felállított tápintézetben 6, összesen 67. A közoktatásügyi minister 1876. végén, az intézet nyilvánossági jogát is­mét 3 év tartamára meghosszabbította. 108) A soproni Lahne-féle nyilv. tan- és nevelő­intézet értesitője. Igazgató Lahne Frigyes. Értekezések : A hazaszeretetben való nevelésről, Lahnétől. Üdvözlet Deák Ferenc arcképéhez (költemény), Vajda Victortól. Deák Ferenc mint az ifjúság példányképe, Vajda Victortól.

Next

/
Thumbnails
Contents