Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-19 / 33. szám

leges közgyűlést, mint a melyen a presbyterium izolált állapota okvetlen ki fogna tűnni, megakadályozzák, Az esperesség az egyház jövendő békéjét tartva szemelőtt., múlhatatlan szükségét látja az előleges köztanácskozásnak, de mind hiába sürgette a felügyelőnél a gyűlés egybehivatását, ő egyszerűen nem engedelmeskedett. Erre az esperes a fungens helyettes lelkészhez fordult, meghagyván neki, hogy folyó hó 12-dikére híjjá össze a közgyűlést, egyszersmind kiküldte Bujkovszky alesperes urat a tanácskozás vezetésére. Bujkovszky alesperes ür, a kitűzött napon mint esperessógi kiküldött megjelent, és midőn a gyűlést előkönyörgéssel megakarta nyitni, az imádság közben megjelent a városi hatóság egy hivatalnoka és átnyújtván az oltár előtt álló alesperesnek a pecsétes levelet, szóval is felszólitá, hogy oszlassa el a gyűlést, különben keményebb eszközökhöz lesz kénytelen nyúlni. — A többit a fenntebb közlött táviratból tudjuk. Ez a dolog lefolyása a mi tudósítónk előadása szerint. Ennek ellenében Grosjean, községi felügyelő úr a „Pester Lloyd" 225. számában közlött nyilatkozatában azt vitatja, hogy a bányakerületi utasítások értelmében neki hivatalos kötelessége volt az esperességi hivatal által elrendelt gyűlést betiltatni. „Egyéöiránt úgymond, a törvénytelen convent feloszlatása sem nem az előkönyörgés alatt, sem karhatalommal nem, hanem a városi hatóságnak csak egy hivatalnoka által történt, épen abban a pillanatban, midőn Bujkovszky alesperes úr a tanácskozást a hatósági tilalom ellenére megakarta nyitni." Mily szeretetre méltó, kedves egy felügyelő az a Grosjean úr, a ki a törvény iránti csupa tiszteletből még törvényes felsőségével is kiköt, és egyháza iránti nagy szeretetből, az egyházi autonomiát mint holmi haszontalanságot föl sem véve, a világi hatósághoz fordul, hogy egyházi felsőbbségének neki nem tetsző intézkedéseit meghiúsítsa! Hát még az a pancsovai városi hatóság nem ritka példánya-e a felsősége parancsait szó szerint teljesítő közegeknek? Hogy alázatos submissióját bebizonyítsa, tudakozódik előre a ministeriumnál, hogy bizonyos eshetőségek beálltára mitévő legyen, ós mikor az, a dolog részleteit nem ismervén, a törvény értelmében ugyau, de egész általánosságban felel: akkor a derék magistratus a felsőbb helyről vett utasítást betű szerint I veszi, karhatalmat csakugyan nem alkalmaz, mert hiszen a város fegyveres hadát ki nem rukkoltatta, hanem csak ugy szép hegedűszóban hivatalnok által tudatja a gyűlés elnökével, hogy ha nem takarodnak el jo szerivel, majd más eszközökhöz nyúl. Kezünk közt van egy plakátforma hirdetmény, melyben a nagybuzgalmú felügyelő tudatja, hogy megkeresésére a politikai hatóság az egyházi gyűlés megtartását betiltja. E rendeletben a polgármesteri helyettes nagy tudósán fejtegeti a hívek előtt azon egyházi rendeleteket, melyek értelmében az esperesség által elrendelt gyűlés meg nem tartható. S e szép rendeletet a derék felügyelő igy rekeszti be: ,,Ich fordere demnach die Geineinde-Mitglieder auf, dieser behördlichen Anordnung umsomehr Folge zu geben, als gegen die Renitenten sofort gesetzlich eingeschritten wird. Pancsova, den 11. August 1877. L. Grosjean, Inspektor." Micsoda felfordult világ az, hol a polgári hatóság tanítja az espereseket, hogy kell az egyházi törvényeket értelmezni, ós viszont egyházi hivatalnok rendőrfőnöki szerppet visz, ki hivatalos hirdetményeket tesz közzé és büntetésekkel fenyeget. Az ember saját szemének nem hisz, mikor ilyeneket alkotmányos államban történtekül olvas. Hát nem ismeri a pancsovai tanács a hatóságoknak törvény által kiszabott hatáskörét ? vagy tudatlan poroszlókból állanak a mi városi httóságaink, kiknek kérdéses esetekben a ministerium mondja meg, mit rendel a törvény ? Ha Cicero a pancsovai magistratust ismeri, bezzeg soha sem irta volna: „magistratus lex est loquens." Igaz, hogy egyházi szempontból a kérdésben kis nehézség van. Mert a bányakerületi utasításokban egyfelől I. rész 2. pontjában ez áll: „közgyűlés, minden fontosabb ügyben (papválasztás stb.) a helyi ügyelő s pap ikerelnöklete alatt, általok közösen kitűzendő napon tartandó;" másfelől ugyanazon utasítások XII. rósz 4. pontja igy szól: „Papválasztó közgyűlés kitűzése az esperes jogához taitozik." Jelen esetben tehát az egyházi felügyelő az utasítások első része 2-dik pontjára hivatkozik, inig az esperes az utóbbi passusra támaszkodva intézkedett. De hát a városi hatóságra tartozó dolog-e ez? azt illeti-e kétes egyházi ügyekben a döntő szó ? S még ha ügy lenne is, nem azt diktálhatta volna-e már csak a józan ész is a magistratusnak, hogy itt