Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-29 / 30. szám

Huszadik évfolyam. 30. MS. Budapest, 1877. julius 29. PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K I A DÓ-HIVATAL: VIII ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt.. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálliatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek, "f^f A ker. felekezetek közeledése egymáshoz. Jan. XIII. 35. Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanitványim vagytok, ha egymást szeretenditek. Majd kétezer éve, hogy Üdvözítőnk a földön megjelent s újra távozott. Feltűnt mint a fény az égen, s eltűnt, a földnek lakóit felrázva álmaikból, munkára ébresztve a szunnyadókat; de a munkálódónak kezébe fáklyát adott, hogy azzal haladjon a nehéz munkában, hogy azzal szentelje meg életét: „szeressétek egymást!" E fáklyával gyújtotta meg az evangyeliom vila gát, a mely világ azonban testeket világítván meg, ezek árnyékot vetnek, s némely lények csak az árnyékból veszik észre a fényt; de annak boldogságát nem élvezhetik! . . . Fájdalommal tekintünk magunk körül a tények ilyetén állása mellett s hiába törekszünk a fényt, a világosságot a megvilágosítandó tárgy másik oldalára vinni, szomorú tapasztalatra ébredünk t. i. a már világosságot látott oldal sötétül el s újra és újra kell körüljárnunk: de az árnyékot megszüntetni nem áll hatalmunkban. Igy vagyunk az evangyeliom világosságával ! — Jézust, mint eszményképet állítjuk fal, irunk tudományosnál tudományosabb exegesiseket, az egyes szavak jelentése felett, vitatkozunk: de a mit igen könnyen meglehet érteni, a mihez még nagyobb tudom ányosságu exegesis sem kell, azt csak elmondjuk és a legritkább esetben akarjuk érvényesíteni. „Szeressétek egymást!" Ehhez nem sok kell, hogy megérthessük: de sok kell, hogy alkalmazzuk. Nézzünk csak körül a keresztyén felekezetek nagy tömegében. Alig lehet a sok felekezeteket név szerint elősorolni: de a lobogójára mégis mindenik egyet irt, és ez egy a „szeretet lu

A szeretet ám, de csak elvben ! Már pedig; mit ér nekem a kincs, ha az csak elvben az enyém, tényleg pedig tán egy egészen ismeretlen idegené. Igy vagyunk a keresztyén felekezetekkel is. Igy vagyunk különösen ezek vezérférfiaival! . . . A. legnagyobb része nem ismeri a szeretetet az életből és alkalmazásból : de mégis hirdeti. Az „Evangy. Prot. Lap" mult óv november 10-diki számában megrója a budapesti ref, ifjúságot, hogy énekkara közreműködése által, magát az unitarismus ministránsává aljasitotta (?). Nem akarom, e nézetem szerint nemes közreműködést jogi szempontból érinteni, annál kevésbbé akarom kimutatni, hogy e szempontból a ref. ifjúság, mint ilyen, correct járt-e el, midőn református dalárdájával (mint reformátussal) az unitáriusok isteni-tiszteleténél közreműködött ; mert jól tudom, hogy ez esetben mint vert hadseregnek kellene kapitulálnom. De rég óhajtok ama megjegyzésre reflpctálni s az életre mutatva, fenn jelzett jeligére utalni. A pesti ref. ifjúság örömmel ajánlja fel szolgálatát a szeretet gyakorlására s ki hinné, hogy e miatt megróják ?! . . . De a pesti lutheránus egyház is ajtót nyitott az unitárius isteni tisztelet előtt, s én szivemből örülök, hogy e miatt senki sem kiáltotta az „anathema est.ot!" Menjünk tovább s vizsgáljuk röviden mire hí fel bennünket korunk ! ? Az egyháziatlanság ellen 59