Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-29 / 30. szám

emelünk panaszt, s e ténynek forrásait kutatjuk, be is akarjuk dugni; de szépen visszavonulunk, ha magunkon kell kezdeni. Nézetem szerint korunk nem közönyös a vallásosság iránt, de közönyös a felekezeti szűkkeblűség iránt, s azért azt követeli tőlünk, hogy ne mondjuk saját felekezeti tanainkat a másikénál jobbnak, hanem igenis iparkodjunk a legjobbak lenni; követeli, hogy becsüljük azokat, kik nézeteinket nem irják alá; követeli, hogy egymás iránt kölcsönösen türelmesek legyünk; követeli, hogy nemes célok elérésében akármely felekezetbeli társunkat tőlünk kitelhető módon gyáraolitsuk! Es most már kérdem : kell-e e követelményekhez kommentár ?! Nem jogosak-e ezek, s ha igen : mért nem hajolunk meg előttük ?! Különösen nem kerülheti ki figyelmünket, hogy a felekezeti szűkkeblűség soha semmi jót nem eredményezett! De így állván a dolgok: hol találunk a felekezetek között közeledést? Ott, a hol az ifjúság szivéből a szeretet tüze ki nem aludt! . . . Óh pedig ezt mesterségesen ki is lehet irtani, meglehet semmisíteni! Engedjük az ifjúság szeretetét erős fává nőni, s ón nem félek, hogy ebből bármely felekezetre veszély jöhessen, ha nem szaporodunk (mint protestánsok) számban, de igenis pártolókban! Különben is nem a számszaporitás a protestantismus feladata, hanem a szeretet evangyeliomának a papírról ós a könyvekből az életbe való áttültetóse ! Hisz a felekezetek egymáshoz ma már úgy is simulnak. Tekintsünk be pl. az oly iskolákba, a hol a papság nem feszeleg a felekezeti szűkkeblűség között, mit látunk? Látunk a világ mindenféle felekezetéből tanítványokat, kik az előadott vallástant közösen tanulják és lesznek igen derék polgárok, emberek, jó apák ós anyák, hü egyházi férfiak stb. Szolgálhatok erre példával is! Természetes a közvetlen körömből veszem e példát. A kolozsvári ág. h. ev. iskolában van 210 tanítvány, ezek közül evang. ág. csak 70, róm. kath. 90, a többi református, zsidó és unitárius. Es a legjobb viszony van a tanitv ányok között, pedig a vallásos nevelés épen nincs elhanyagolva, de a szorosabb értelemben vett felekezeti tanok kisebb nagyobb mórtékben háttérbe szorulnak. Hisz a gyermek a dogmatikát úgy sem érti meg, de ha szólnék neki a dogmák miatti üldözésekről, s kiemelném, hogy a pápisták az eretnekeket (protestánsokat) megégették, s itt elhallgatnék, felgyújtottam a gyűlölet tüzét! A miért a felvilágosodott kor méltó átokkal illethetne. A múltnak bűnei nem arra valók, hogy azért az utód lakoljon! Ha azonban azért bosszankodnánk, hogy egy felekezet hivei „a szentháromságot elég bátrak nem hinni", ismét csak Idvezitőnk parancsa ellen vétenénk; mert a főparancsot, a szeretet parancsát hágnók át. Mi nem tehetjük az emberek lelki üdvét a szentháromság hitétől függővé; mert ha ezt tesszük, bár tágabb körben, de azon vallás-nézet hibájába esüuk, mely az ő vallását tartja egyedül üdvözítőnek! Szerény nézetem szerint a keresztyén felekezetek egymáshoz ma már igen közelednek, s e közeledésben én idvezitőnk parancsát látom teljesülésbe menni: „szeressétek egymást, arról ismeri meg a világ, hogy az ón tanitványim vagytok!" Ne akarjunk a közeledés ellen küzdeni, sőt akarjuk azt előmozdítani, ne féljünk az e miatt keletkezhető bajtól, az nem fenyeget ; de igenis" fenyeget a baj, és magával sodor az örvénybe, ha féltékenyek vagyunk; mert a féltékenység magunk iránti bizalmatlanságból származik, a mennyiben nem érezzük magunkat elég erőseknek az illetőket magunkhoz láncolni. Különben nem akarok polémiát kezdeni; e soraim Írására csak azon tapasztalat indított, melyet a különféle felekezetek különféle rétegei között történt megfordulásom közben gyűjtöttem. Tartsuk szem előtt a felvett jelszót, s ez által hathatós szolgálatot teszünk az emberiségnek, előmozdítjuk a felekezetek egymáshoz való közeledését. De tegyük ezt igazán s önzetlenül, s erről fogja a világ megismerni, hogy Jézus valódi ós nem névszerinti tanítványai vagyunk ! TURCSÁNYI GYULA, ev. kg. lelkész. ISKOLAÜGY. / Iskolai értesítők. — Második közlemény. — 1) A pestmegyei ág. h. esperesség pártfogása alatt álló aszódi ev. algymnasium értesítője. Igazgató Csengey Gusztáv. Tanulók sz. 125. 2) A b a j a i kir. kath. főgymnasium értesitője. Igazgató Bándl János. Értekezés: Néhány szó a természettudományok gymnasiumi kezeléséről és beosztásáról, Hekinger Istvántól. Tanulók sz 315.