Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

ügyvéd azt az inditványt tette, hogy küldjenek ki egy bizottságot, mely a jövő zsinatig készítsen előterjesztést a szövetségben képviselt egyházak confessióiról, kiterjesztvén figyelmét arra is, hogy a külömböző egyházakban mennyiben követelik a papoknak, véneknek és az egyház egyéb tisztviselőinek a confessióra való köteleztetését aláírás által vagy más uton ? Dr. Begg elfogadja limes indítványát, de mielőtt a felett határozat hozatnék, még az ügyvezető választmányhoz tartja utasítandónak. Egyébiránt ő különösen azért szólal fel, hogy óvást tegyen egy elébbi szónok azon állítása ellen, mintha minden egyes kornak más más theologiája volna. Szerinte a világ theologiája a paradicsom ideje óta mindég egy és ugyan az volt. A kanon befejeztéig e theologia fokonként fejlődött ; a kanon befejeztével a theologia is be lett fejezve. Az uj fölfedezésekben ő semmi reális fölfedezést nem lát. Találja ezekben régi tévedések felujulását, az isteni tekintély ellen való fellázadást, de uj theologiát s különösen a história minden korszakára egy egy külön uj theologiát látni, szerinte a legextravagánsabb dolog, mi csak gon. ! dolható. — Nesze neked dogmatörténet és dogmatika története ! Dr. Begg szerint a ti egész dolgotok lári-fári. • A tudósitó a közlött paradoxonra azt a megjegyzést teszi, hogy dr. Begg beszéde sajátságos volt, de a fogadtatás, melyben részesült mutatja, hogy a gyűlés e kiváló conservatismussal egyetért. Mi meg erre csak azt mondjuk, hogy ahol valaki olyan csodabogarakat komoly arccal elmondhat, és a gyűlés azokat mint magoktól érthető dolgokat tudomásul veszi vagy tán helyesli is, ott a magunkféle embereknek nincs helyük. Tiszteljük a vallásos buzgóságot és kalapot emelünk különösen annak gyakorlati jóravalósága előtt, minőt a skót egyház minden időben mutatott; de kétségbe kellene esnünk fajunk rendeltetése felett, ha mindaz csak a józan ész árán volna eszközölhető. Nos vestigia terrent. B M. Bukovinai levél. Andrásfalva, 1877. május 30. Azok kedveért kik a magyar és erdélyországtól elszármazott bukovinai magyarok sorsa iránt érdekkel viseltetnek, kik szeretnének valamit olvasni, bukovinai prot. egyházukról is, s a mi érdekünkben, hogy magyar és 'erdélyországi testvéreinktől ne legyünk teljesen elfeledve, adjuk jelen levelünket. Biedermann tanár »Die Bukovina unter Ostereichischer Verwaltung" cimü értekezésében többek között irja, hogy már a 17-dik században Szucsáván laktak magyarok. Tömegesebb átköltözésöket azonban a 18-dik század végére teszi. Biedermann előadásával öszhangzó Abacs János erdélyi reformált püspöknek, leginkább minket protestánsokat érdeklő jegyzéke, melyet egy a bukovinai prot. magyaroknak ajándékozott jegyzőkönyv homlokára tett s a melyből idézem szóról szóra a következőket: „Feljegyzem és hagyom emlékezetre mostaniaknak és következendőknek, hogy Moldovának azon része, mely most Bukovinának neveztetik, a Felséges Ausztriai királyi és császári háznak Birodalmai közé számláltatván s birtoka alá esvén, Anno 1777. die 25 Február A Római Muszka és Török Tsászárok Birodalmai határa kimérése szerint, mint a mely régebben is Erdélyhez tartozott, kezdettenek azon helységre gyülekezni lakosok, és nevezet szerint mind Magyar országból mind Erdélyből olyan háznépek jöttenek és meg telepedtenek abba, kik a Helvécziai Vallástétel szerint való Reformata Religióban voltanak. Ezek midőn annyira szaporodtanak volna, hogy a három helységekben úgymint Hadikfalván, Andrásfalván, és Istensegitsbeu ötvenkét házigazdák volnának; megkerestek engemet 1797-ik esztendőben levelek és két követek által és kértenek engemet arra, hogy mivel ő nekiek lelkipásztorok, tanitójók az idvesség dolgaira nincsen ; tehét rendelnék ő nekiek lelkipásztort, tanítót és hitelesebb voltáért a gazdáknak neveiket Istensegits falunak bírája és notárussa subs criptiojok pecsétje alatt énnékem a követek bemutatták. Ezek a gazdák minekelőtte hozzám folyamodtanak volna lelkipásztor iránt megkeresték az bukovinai méltóságos Guberniumot papot szerezni igyekező szándékjokat bejelentették, a papjoknak elszánt fizetéseket beadták, és arra engedelmet és rendelést nyervén, azt a Dominiummal közlötték és annak gondviselőjétől reája feleletet nyertenek." Ennyit Abacs sajátkezű jegyzetéből. A Bukovinában megtelepült s 3 helységben szétszórtan élt reformált magyarok további történetére vonatkozólag a fenebb nevezett jegyzőkönyv nyomán van szerencsém közölni, hogy sikerült nekik, mint a hol valószínűleg legtöbben voltak, Andrásfalván anyaegyházat alapítani s abba Erdélyből Miskolci Istvánban, egy apostoli buzgalmú s minden áldozatra kész lelkipásztort nyerni meg? ki állomását elfoglalván, azonnal templom helyéről gondoskodott, s a templom épités lelkes eszméjével foglalkozott. Sok küzdelem tövisein gázolva bár lankadatlanul haladt a lelkes pap az eszme megvalósítása felé s nagyobb részben erdélyi kegyes segélyből hozzá fogott a mai kis faimaház építtetéséhez, de pénzhiányában, minden igyekezet mellett sem fej eztethetvén be, 26 évi nélkülözésteljes lelkipásztorkodás után, mint a mai andrásfalvi ref. egyház úttörője visszatért hazájába., a megkezdett nagy munka folytatását nagy lelkű és hozzá méltó utódára Biró Mózesre hagyván hátra.* * Hogy mennyit küzdhetett és szenvedhetett Miskolci, semmi sem bizonyíthatja jobban, mint az a körülmény, mit egy ma is élő szemtanú beszél, hogy egy rozzant szalma fedelű kunyhóban lakott, melyen keresztül fütyült a szél, melybe bevert az eső és a melyből nedves időben, a sár miatt kijönni valóságos Isten kísértés volt. Egyébiránt, őseink példájára szerette a vadászatot, halászatot s ily hasznos idó'töltések eredményeivel nem egyszer békítette ki háborgó gyomrát is.