Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

Utóda szintén nemes tűzzel karolta fel a bukovinai protestánsok ügyét s ismét — leginkább — az erdélyi szentegyház nemes áldozatkészségéből, Szabó László bukó vinai birtokos anyagi és szellemi támogatása mellett, nem csak az építésfélben maradt imaházat elkészíttette, de az egyházat iskolával, pap- és tanitólakkal látta el. Hivatalát 1830. március 2-án foglalta el, s miután a gallieiai és bukovinai prot. egyházak esperesül választották s egyházát a lehetőleg rendbe hozta, a tanítói fizetés pótlására néh. Szabó László nemes lelkű hagyományában alapítványt szerzett, befejezte áldásdús életét 1866-ban, dicsérő és áldó emlékezetet hagyván az őt ismerők szivében. Biró Mózes halálával nehéz idők következtek a reformált egyházra, 11 év alatt egy pap ment más jött, s 1866. óta én már harmadik papja vagyok az egyháznak, s e 31 év alatt is többet volt az egyház a szomszéd német ajkú lutheránus pap administrátorsága, mint rendes magyar pap vezetése alatt. E körülménynek meg volt a maga szomorú eredménye, nevezetesen az, hogy a leány egyházakban Hadikfalván, Istensegítsben, Józseffalván, Fogadjistenben ma két évben egyszer ha fordúl elő lelkészi functio, a hívek alig egy pár kivételével beolvadtak a róm, kaih. egyházba, de meg volt a maga szomorú eredménye az anyaegyházra nézve is, nevezetesen az, hogy fejetlennek érezvén magát a gyülekezet, a tagok elkedvetlenedtek, az erkölcsi erő gyengült, a törvénytelen házasságok napi rendre kerültek, az egyház anyagi javai önzőleg s lelkiismeretlenül kezeltettek, s igy nem csoda ha minden, rohammal sietett a pusztulás örvénye felé, ugy annyira, hogy a mult év elején iskola, pap- és tanitólak kapu nélkül ajtó nélkül kidőlt-bedőlt kerítéssel kétségbeesetten várta végromlását. Az egyház ezer forintocskája kamatozás végett bizonytalan kezekben hever, olyan egyháztagoknál, kik alig tudják a mindennapit megszerezni. A mult év elején bizva adósaiban s támaszkodva önerejére is, az esperes sürgetésére elhatározta az egyház a romlásnak indult épületek megjavíttatását, pincék, ólak építtetését, s különösen az idő által keményen megrongált imaház fedelének megújítását s a kerítések újból felállítását. A terv azonban sokkal nagyobb volt minthogy azt ily g/enge erővel ki lehetett volna vinni, maga a deszka kerítések elkészíttetése, hozzá számítva a pap-és tanitó ide hozatalára tett kiadásokat, elég volt arra, hogy az egyház csekély tőkéjét feleméssze. Ügygyelbajjal elkészíttettek tehát a kerítések a templom, paplak és iskola körűi, igen de az egyház bízva a föld jó termésében adósainak a fizetési határidőt aratás utánra tette s addig zsidóktól vette fel drága kamaton a kerteléshez szükséges össseget, az adósok azonban a rosz esztendő s a szegénység miatt még máig sem válthatták be igéretöket. Igy állván a dolgok az egyház kénytelen volt adósait bepörölni, s most várja az eredményt. A nép oly szegény, hogy önmagát alig képes fenntartani, nem hogy egyházán segíthessen. Az előbbi évek! ben tömegesen mehettek Mo Idvába is kézimunkára boérokhoz, most a háború ezen jövedelem forrásukat is elzárta. Hogy mennyire küzd e nép a nyomorral eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy egyházi s egyéb adóját is csak nagy bajjal s a rendes szokás szerint zálogolás után fizeti be, még a mult évi zálogok egy része máig is a birónál hever kiváltatlanul. Ily körülmények között kénytelen vagyok Magyar-és Erdélyország protestáns fiainak nemes áldozatkészségéhez folyamodni, segítsenek, hogy valahogy kimenekedhessünk a bajból, rendbehozhassuk árvaegyházunk zilált anyagi állapotát, megjavíthassuk kicsiny imaházunkat, melyből maholnap kiver az eső bennünket, s jobb karba helyezhessük pusztulásnak indult egyházi épületeinket! Különösen kérem t. szolgatársaimat, hogy a községükben lakó tehetősebb uraknak, gazdáknak, árvaügyünket kegyes pártfogásukba ajánlani ne terheltessenek. A tiszántúli egyházkerületből Heves éj Nagy-Kunság egyházmegyék nemes adományát is ide számítva Nagy Péter erdélyi püspök úr utján egyházi bajaink orvoslására vettünk eddig összesen 79 frtot, mely nagylelkű adományért midőn e lapok utján nyilvánosan és egyházam nevében a leghálásabb köszönetet nyilvánítom, nem mulaszthatom el kifejezést adni azon forró óhajtásomnak, vajha a nemes példa hatna s az egyházkerületek egyházak s egyesek lelkes áldozatkészségéből zilált egyházi ügyeinket rendbe hozhatnánk, s Krisztus kicsiny gyülekezetét Isten dicsőségére ismét felüdíthetnénk, vegyük fel tehát gondját Krisztus nevében az ő kicsiny árva egyházának, mert „valaki — mint maga mondja — egy ilyennek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gondoma ." LÁNG KÁROLY, ref. lelkész. IRODALOM. * A hazai prot. közönség ismét nagyobb érdekeltséggel kezd foglalkozni a zsinat kérdésével. Időszerűnek tartom tehát a mindkét felekezetbeli evangélikusokat a következő műre figyelmeztetni : „Synodalia" Értekezés, melyet a zólyomm. ág. h. ev. papi tanácskozmány alkalmával 1871. Jun, 14-én tartott Doleschall Sándor Eduárd zólyomi főesperes. Kiadatott az esperesség kívánságára s költségén. 60 lap, ára 30 kr. (Keresztszalagban 34 kr) Tárgyalja az ág. h. ev. egyet, gyűlés által közrebocsátott zsinati előmunkálatokat. Kapható alólirottnál (tót nyelven is 20, illetőleg 24 krért.) RAAB KÁROLY. (F. Micsinye — u. p. Besztercebánya.) * A „Történelmi Könyvtár" rendkívül becses gyűjteményének ujabb 6 füzete jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában, a következő címek alatt: 34-ik füzet. Erdély aranykora, Áldor Imrétől; 35. f. Nagy Constantin