Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

877 878 BELFÖLD. Czékus István tiszakerületi ev. superintendens úrnak egyházlátogatása a hegyaljai esperességben. (Folytatás.) Junius 3-dikán superintendens úr búcsút vévén S.Kazán a b Radvánszky családtól, melynek szívélyes vendégszeretetét kíséretével együtt 3 napon át élvezé, innen a rima-murányvölgyi vasgyári egyesület Ozd nevű telepén alakult s azzal együtt virágzó leány-egyház meglátogatására indult. Már „Bánréve" vasúti állomáson vette kezdetét a fényes fogadtatás. Itt u. i. a külön vonaton ide sietett gyári tisztviselők élén Skamla Róbert műszaki igazgató úr üdvözölte a főpásztort az egyesület nevében ; majd pedig az ozd-nádasdi pályaudvaron, a kettős sorfalat képező gyári munkások fejezték ki hódolatukat háromszoros „Éljen" kiáltással. Innen azután újra külön vonat repité az ünnepeltet és a tisztelgőket Ózdra, hol Sturmann Andor levita ur az egyház nevében mondott üdvözlő beszédet. A tisztelgéseket végül a szomszédos várkouyi róm. kath. plébános, a héti helv hitv. s Mikola György s.gömöri ág. hitv. lelkész urak fejezték be. Rövid pihenés után superintendens úr egyházlátogatási teendőihez fogott az egyszersmind imatermül szolgáló iskolai helyiségben, melynek bejárata előtt gyönyörű diadalív állott „Isten hozott" felirattal, a tanterem egyik belső falán pedig virágfüzérekből alakított keretben az egyesület eimere alatt díszes „Üdvöz légy!" volt olvasható. Ezen egyház történeti adatai közül méltányló említést érdemel, miszerint annak iskoláját az egyesület alapítá s minden nemű szükségleteit, ide értve a tanító fizetését is, mind eddig ugyanaz fedezi. Hogy az ünnepélyességek sorozatából a közebéd s e mellett a toaszt sem hiányzott, azt az ilyen alkalmak leírásánál már jelezni is fölösleges. Junius 4-dikére, az uti programúi szerint, a sajóa r n ó t i ev. anya-egyházba való megérkezés volt kitűzve. Ezt megelőzőleg „Miskolc" állomásnál Radványi István úr, a s.-arnóti egyház lelkes felügyelője, Terray Gyula lelkész úr kíséretében, üdvözlé superintendens urat s szíves vendégszeretettel hítta meg őt és kíséretét házába. Itt csakhamar megjelent a miskolci ev. egyház nagyszámú díszes küldöttsége, melynek nevében Zelenka Pál lelkész úr tolmácsolá meleg szavakban ezen egyház ismert ragaszkodását és hódolatát a szeretve tisztelt főpásztor iránt. Alig köszönte meg superintendens úr az őszinte szivekből fakadó ezen megtisztelést, belépett Kun Bertalan sup. úr, a helv. hitv. egyház segéd-főgondnokával dr. Bódogh Albert úrral s több egyháztaggal, hogy őszinte érzelemmel üdvözölje hivatalosan átutazó tiszt-társát s a mily szép, épp oly nyomós bizonyítékát adja a két prot. egyház közt fennálló édes testvéri viszonynak s érzületnek. Ezután a tisztelgők, a szíves háziúr s nyájas neje által szintúgy vendégekül átalakíttatván, a gazdagon terített asztal körül telepedtek le, hol a kölcsönös felköszöntések egész zápora következett. A jókedvnek csak d. u, 4 órakor szakadt vége, a midőn superintendens úr kocsira ült s a miskolci küldöttség több fogatjának élén S.-Arnótra indult. A község határánál számos tagú bandérium csatlakozott a díszes menethez. Általános mély meghatottság volt látható az arcokon, midőn a hosszú kocsisor, a nemzeti zászlókkal díszitett házak közt elhaladva megállapodott a paplak előtt, hol Terray Gyula lelkész úr balján az egyház férfi, jobbján pedig nő tagjai buzgó áhítattal éneklék „Erős vár a mi Istenünk"-et. Ezutáu a lelkész, a kebel mélyére közvetlenül megható szavakkal mondott a főpásztornak »Isten hozott"-at, mire ő meghatottan válaszolt. A járás szolgabirájának s a körjegyzőnek tisztelgése u'án, az ünnepi díszt öltött templomban megkezdődött az iskolai gyermekek vizsgálata, melynél a nemes keblű egyh. felügyelő, évenkinti rendes szokásához képest, oly 10 gyermeket, kik a magyar nyelv- és írásban kitűntek, egy-egy ezüst írttal megjutalmazott. Más nap azaz junius 5-dikén az egyházlátogatás tartatott meg szokott ünnepélyességgel. Arnóton már 1705-ben találunk evang. egyházat, melyet népességre nézve sárosmegyei telepítvényesek gyarapítottak ; minélfogva az egyház nyelve is vegyes t. i. magyar és tót lett a legújabb időkig,- s csak a derék lelkész és tanító buzgalmának köszönhető, hogy ma már úgy az istentisztelet, mint á tanítás nyelve kizárólag a magyar. Befejezvén itt superintendens úr teendőit, előleges meghívás folytán kíséretével Ongára kocsizott, hol az éjt Darvas Imre főispán úr házában eltöltvén, következő nap azaz junius 6-dikán, a ker. felügyelő Péchy Tamás miniszter úr által ide rendelt kocsikon Uj-Csanálosra folytatta hivatalos útját. Mégérkezvén az uj-csanálosi egyházba, a paplak előtt összesereglett hívek körében Henczély István lelkész úr fogadta lelkes beszéddel a főpásztort, kinek üdvözlésére megjelentek a helybeli ref. egyház képviselői is lelkészük vezérlete alatt. A canonica visitatió befejeztével a paplakon közebéd volt, melynek vége felé szivar-árverezés fejlődött ki. A házi úr szerepét vivő lelkész ugyanis szivarral kínálta meg superintendens urat, ki azt, bár nem szokott dohányozni, elfogadta s tréfásan elárverezte. Vevője, a kedvező siker reményében, újra árverezést nyitott reá és így tovább, míg a szivar 11 forintot gyűjtött össze, mely Összeg a tervezett „Leopoldianum" alaptőkéjéhez lesz csatolandó. G. (Folytatása következik.)