Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

H.-M.-Vásárhely, 1877. jul. 5. Révész Bálint tiszántúli ref. püspök a mult hó 3-iff az érettségi vizsgák alkalmából nálunk idó'zött. Az egyház nagyobb kitüntetéssel kivánta fogadtatását ünnepélyessé tenni, ö azonban minden szertartásokat mellőztetni kívánt előlegesen ide küldött levele szerint. Szeretetre és bizalomra gerjesztő nyájasságával, nemes és hivatalához illő modorával, bölcs tapintatosságával a legjobb hatást gyakorolta mindenkire, ki csak látta és hallotta. Jul. 1-én vasárnap, közebéd volt tiszteletére a „Sas" vendéglőben, melyen mintegy 150-en vettek részt a város minden felekezetű és állapotú tagjai vegyesen. Ez alkalommal a főgymnasium alaptőkéinek növelése végett aláírási ív nyittatott; az alapítványok gyűjtése szélesebb körben is folytattatni s e célból valószínűleg nyomatott felhívások kibocsáttatni terveztetik. Az érettségi vizsga letevésére 29-en jelenkeztek, köztök 3 magántanuló. Érettnek találtattak elegendő osztályzattal 19-en, jeles osztályzattal 2-en, kitűnő módon 2-en, vissza vettettek 6-an. A püspök társaságában voltak Tóth Sámuel e.-ker. főjegyző, Szalay István b.-bánsági esperes és Szőllősy Antal makói lelkész, ez utóbbiak 2-en egyszersmind az esperesi látogatást is teljesítvén. Tekintve az üdvös hatást, melyet a püspök kitűnő személyisége az itteni, s még a régibb politikai meghasonlásból eredő torzsalkodások megszüntetésére s a kedélyek kölcsönös kiengesztelésére nálunk most már másod izben gyakorolt; s tekintve az egyházi és tanügyi életre származó egyéb hasznot is, mely szintén megjelenésének gyümölcse: kívánnunk kell, hogy vajha bennünket ez után is minél többször meglátogatna! s vajha az efféle látogatást a felügyelete alatti többi egyházakra is kiterjeszthetné, mihez neki Istentől erőt és áldást kívánunk ! A Barsmegyei ref. lelkészértekezlet. Az 1874-ik évben alakult barsmegyei ref. lelkészértekezlet f. évi tavaszi gyűlését Léván május 25-ikén tartotta, melynek főbb mozzanatairól van szerencsém a t. közönséget értesíteni. 1. Az esperességi könyvtár gyarapítására 60 frt erejéig bevásárlandó könyvek kijelölésére egy három tagú bizottság neveztetett. 2. Az esperességi közgyűlés felkérése elhatároztatott : ugy az esperesi hivatal latin köriratú pecsétnyomója megmagyarosítására, mint annak kivitelére, hogy minden egyház köteleztessék a lelkészi hivatal számára festékkel használható pecsétnyomó (stampiglia) megszerzésére. 3. Pozbai lelkész Kiss Károly úr „Zsoltár és Dicséret magyarázatok" néhány már élőbbről bemutatott megbírált s köröztetett templomi beszédei, oly nagy helyesléssel találkoztak, hogy szerző a mű további folytatására, s majdan kinyomatására jegyzőkönyvileg felkérendőnek határ oztatott. 4. Hogy a megbírált, s a tűzpróbát szerencsésen kiállott művek elismert becse a jövő nemzedék előtt is fennmaradjon, s a munkásságra ösztönzőleg hathasson : i azok, az úgy nevezett „Érdemkönyvbe" vezetendőknek véleményeztettek és a pénztárnok egy ily „Érdemkönyv" megkészíttetésére utasíttatott. 5. Öt megbírált mű közül: két értekezés, — egy biblia magyarázat, — egy sirlcő leleplezési beszéd dicséretre méltónak ítéltetett; egy húsvéti egyházi beszéd pedig szerzőjének a kedvezőtlen bírálatokkal együtt visszakézbesíttetni rendeltetett. 6. A vagyontalan árva Bátky család részére indítványozott segély gyűjtés megtermett e gyümölcsét, tizenkét frtot tévén össze azonnal a legnagyobb készséggel 8 jelen volt értekezleti tag; a meg nem jelenhettek s e miatt kegyadományaikat be nem terjeszthetett társak számára a jegyzőkönyvhöz társítva aláírási ív fog közrebocsáttatni. Ennek eredményéről majd később. Csak 8 lelkész jelenhetett meg 24 közül az értekezleten, mert elfoglaltságuk ideje a kerületi gyűlés idejével történetesen összevágott. 7. Az értekezlet három éves hivatalnokai, szabály szerint uj választás alá bocsátván tiszti állomásaikat, leköszöntek, kik is kivétel nélkül mindnyájan újra megválasztattak, alólirt elnök, Molnár Sámuel alelnök, Varannay Lajos jegyző, Kulifay Gyula könyv- és pénztárnokul. 8. Az őszi értekezlet helyéül Nagy-Salló, idejéül szept. 6-ika tűzetett ki. KULIFAY LÁSZLÓ. Elismerést az érdemnek! Aki mindég előljárt ott, ahol a közérdekért tenni és áldozni kellett, s nem lankadó erélylyel eredményt eredményre halmozott; aki élete javakorának 25 eszten! dejét a közügynek szentelt önzetlen munkásságban élte át; aki míg ifjú volt, szive nemes hevülésével tudott lelkesedést önteni a fásuló vénekbe, és most, hogy hajszálai a hosszú munkában megőszültek, teljes életerejében megmaradt lelkének hő lángolásával tud világítani az ifjúság előtt: az megérdemli, hogy egy pillanatra mély tisztelettel álljunk meg a határkőnél, mely 25 éves nyilvános pályája belterjetét jelzi; hogy visszatekintsünk érdemekben tündöklő életére és kivonjuk abból a tanulságot a jövő nemzedék számára-, hogy egy virágot mi is tüzzünk az elismerés koszorújába, melylyel a polgártársak a polgártárs érdemeinek hódolnak. Ilyen férfiú Meskó Sándor! Alig van a közügyeknek oly ága, melynél ne találkoznánk nevével, mint aki munkál és áldoz a köz érdekeiért. Ott van o minden fontosabb művelődési és tanügyi I mozgalomnál, s az irodalom-pártolásban aligha van párja