Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-08 / 27. szám

mindig angolosan presbyteriá n-nak ?) egyház közt elvi ellentét van. Dehogy van elvi! Hisz az elvi ellentétek kizárják egymást; ez a két egyház pedig, szerző jövendölése szerint is, nem sokára egyesülni fog. Igenis, mert köztük nem elvi, hanem egyházjogi különbség van. A Free church csak fönntartással mondott le az államsegélyről, az United presbyterian Church véglegesen. A 46. és 47. lapon az angol papers-t magyarul papíroknak nevezi. így bajos lesz a dolgot megérteni. A p a p e r s itt annyi, mint írásbeli dolgozatok, s mi magyarok csak így ösmerjük fel a jelezni kivánt fogalmat. A szerző előszavában azt mondja, hogy kis munkácskáját leginkább utódjai számára irta, mintegy kalauzul, ha a ködös Skóthonba mennek. S én mégis, az ő szerény igénye ellenére muukáját magasabb szempontból vizsgáltam, mint t. i. a magyar prot. egyháznak szólót, s épen ezért kívántam tőle itt-ott többet, mint a mit benne találtam. S reménylem, hogy a szerző, kinek jó akaratú kísérlete elismerést érdemel, nem fogja tőlem rosz néven venni e feljebb becsűlést. KOMÁROMY LAJOS. A materialismus és a vallás. II. (Folytatás.) A természeti törvényre vonatkozólag szinte nem találunk kellő felvilágosítást a matériáiistáknál. Okoskodásaikban rendesen feltételezik, mint már létezőt. Büchner minden változást, a világ fennállását, az anyag mozgásán alapuló természeti szükségességnek tulajdonítja, vagyis a mindent uraló törvénynek. E nagy hatalom megérdemelné, hogy tisztább fogalom adassék róla, s közelebb kimutattassék, mily viszonyban áll eredetre s lényegre nézve az anyaghoz és az erőhöz. így azonban kénytelenek vagyunk a materiálisták ellen a következetlenség vádját felhozni, a mennyiben m'g egy részről visszautasítják egy világ-kormáuyzó ész feltevését, mert hatása az anyagra kimagyarázhatlan, az anyag s szellem közötti ür áthidalhatlan, szóval a dualismus nehézségei legyőzhetlenek • másrészről ők magok sem mutatják, hogy mikép reudelheti a természeti törvény hatalma alá a világot, mily alapon, mi módon idéz elő mozgást anyagban, erőben. így miután anyag, erő, természeti törvény, mindenik öröktől fogva való hatalom, már nem is dualismussal, hanem, hogy ugy mondjuk tritheismussal állunk szemben. Különben az örök törvény elfogadása mellett már csak egy lépés választja el a materialistákat a theismustól. Azt elismerik ők is, hogy azon törvény, melytől függ minden változás, mely mindenható kézzel hajtja az anyagot s erőt egy alakból a másba, valósággal uralkodó hatalom ; csak az a kérdés most, bir-e észszel s öntudattal, vagy pedig nélkülözi mindkettőt ? Oersted ellenében, ki azt állítja, hogy a világ egy örök ész által igazgattatik, Büchner vitatja, hogy senki sem foghatja fel, mikép lehessen öszhangzatba hozni az örök uralkodó észt, a változhatlan természeti törvénynyel. Vagy az egyik uralkodik, vagy a másik, együtt nem. Ezen állítása azonban megjegyezhetjük, hogy ali* fogható meg könyebben, mikép állhat fenn az egész világrend, rendező, kormányzó ész nélkül. Öntudatot, észt nélkülöző végzet feltevése, épen nem bír több alappal, és nagyobb hitet követel, mint az örök kormányzó észnek feltevése. Beszélünk p. o. erkölcsi törvényről, öntudatról, észről. Ha ezeknek létezését elismerjük, akkor csak az a kérdés marad fönn, melyik állítás észszerűbb, az e, mely szerint az észt, öntudatot, erkölcsi törvényt a puszta anyaghalmaz mélyéből ej.y személytelen, öntudatot, észt nélkülöző vak törvény hozta elő • vagy pedig azon feltevés, mely személyes és öntudatos világrendező szellemre utal, mint az erkölcsi törvények, az öntudat és az ész előföltételére ? A materiálisták szerint csak anyag és erő létezik, s így szellemről külön nem is lehet beszélni. Jó ; de most hivatva van a materialismus választ adni azon kérdésre : mi az a mi közelebb bennünk eszmél, gondolkodik, ítél stb. ? Mi sem könnyebb, válaszolják a materialisták, mint e kérdést megoldani. A szellem nem más, mint az anyaghoz tapadó erő. Büchner s Haeckel szerint szellem és anyag, test és lélek sehol és soha egymás nélkül nem lehetnek. Strauss szerint azon egy valóság mi alapjáéi szolgál minden physikai jelenségnek, úgy határozható meg, hogy „egyik végén kiterjedt, másik végén gondolkodó". Az a mit lelki működésnek nevezünk Friedrich szerint csak az életerő különös nyilatkozatmódja. Ule pedig nyiltan azt állítja, hogy „az emberi szellem az anyag csere productuma. * Abban megegyeznek a materialisták mind, hogy a szellem erő, mi kötve van az anyaghoz, közelebb székhelyéhez, az agyvelőhöz. Nyilatkozatának nagysága, hatalma fiigg az agyvelő finomságától , s szerkezetének tökéletességétől; mondanunk sem kell, hogy mind ez csak hypothesis, mi még bebizonyítva nincs Es ha elfogadjuk, ismét oly következtetésekre jutunk, melyek ellenkeznek a materialismus alaptanával. Anyag és szellem nem goudolható egymás nélkül. így tehát hol anyag van, kell ott lenni éber vagy szunnyadó állapotban szellemnek, gondolkodási képességnek. Meg van ez földünkben, meg az egész világban. Van szóval, mint Hartmann tanítja egy öntudatlau alvó világszellem, melyből véges személyiségünk kivált, s melybe egykor vissza merül ismét. Másrészről, ha a gondolkodó szellem teremtő képessége egyedül az agyvelő finomságától s szerkezetétől függ, feltehető, hogy a nagy világban lehet még oly hely, hol a szellem székhelye ezer és ezerszeresen finomabb, s szerkezetében tökéletesebb, s így a gondolkodó szellem hatalma is, hasonló arányban nagyobb; vagyis, lehetnek nálunk a mindenség más téréin tökéletesebb lények. Tovább menve lehet ama székhely végetlen finom s töké-