Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-21 / 3. szám
lietlen érveit megcáfolni a másképen gondolkodók még csak meg se kísérlettek; de eltekintve ettől elég megfigyelnünk az idők jeleit, hogy meggyőződjünk, — általánosságban véve — a valláserkölcsi emelkedésről. íme a boszorkány-üldözések, égetések csak a mult történetében kísértenek már! Bűnök, melyekre ma csak vissza emlékezni is borzadálylyaf esik, ember-kereskedés, ember-vásár, jogtalanságok, rendítő zsarnokságok, s több más elő nem számlálható viszszaélések elenyésztek nagyobb részint, s a keresztyénség egélye azoknak romjain felállította a szeretet fenséges intézményeit! — Egy kortól, melyben szeretet, men- s árvaliázak, beteg se gélyző egyletek, á p o 1 d á k, gyám pénztárak, népkonyhák egyre-másra keletkeznek, s virágzásnak örvendenek,2 ) — egy kortól, melyben dacára a nyomoruságos napoknak, mintegy nagyszerű ébredés csalhatatlan és vigasztaló jelei népnevelő intézetek, itt-ott templomok emelkednek; egy kortól, midőn a bűnös is embernek tekintetik, s bűzhödt, tisztátalan, föld alatti lyukak helyett tiszta egészséges lakásokban helyeztetik el, s a fegyintézet nemesítő, tanító-intézetté alakul át a szeretet mindenható szavára; egy kortól, melyben erőteljes lépések tétetnek amaz igék beváltására, nincsen sem zsidó, sem pogány sem görög, de mindnyájan egyek vagyunk a Jézusban, t. i. emberek, Isten fiai; midőn a családi életben a férj immár nejével, ki még a keresztyénség hosszú századai alatt is soká rabszolganői szerepre volt kárhoztatva, megfelezi testvériesen absolut hatalma teljét, s Hugó Victor szerint: ha a férj király a nő meg oldala mellett királynévá leszj e kortól mondom ki merné megtagadni a hározottan ker. jelleget?!? Felhozhatná valaki ezekkel szemben korunk bűneit : a gyakori öngyilkosságot, a vétkes önzést, némely mívelt nagyok tisztátalan jellemét, a sikkasztásokat, a csalásoknak finomított nemeit, vagy a köznépnél az iszákosságot, házasságtörést stb. stb., azonban mindezek megvoltak a régi korban is, felőle világos példákat mutat a történelem ! Hogy korunknak vannak bűnei, az tagadhatatlan, hiszen emberek vagyunk! 2) Tudom, hogy sokan fitymálva szólnak ezekről, mint a melyek csak a divatlelkesültség kifolyásai ? No ha igy volna is ? »Még ami gonosz is használ !( < Azonban én nem nevezem ezt divatrajongásnak J Az eszme szent! Hogy a szent eszmét divatból is követheti valaki, megengedem, de a többség igazán lelkesül L. Ö. Azonban e bűnök mellett vannak oly erényei is, minőkkel a mult nem dicsekedhetett és a melyek határozott emelkedést mutatnak! Az előhaladás szárnyaira talán sok súlyt aggatnak a hagyományos bűnök ? Nem kétségbeejtő az ! csak azt bizonyítja, hogy ha valahol, úgy az emberi tökéletesedésre nézve áll e példa szó : „lassan megyünk messzire!* — Az a meseszerű átlebbenés a pusztáról a paradicsomba nem embernek való; ha azt megtudnók tenni, akkor nem emberek volnánk, hanem istenek, ehez pedig igen parányiak vagyunk. Hogy minden oldalról fele beszéljük egymásnak fülét a kor romlottságával, vallás-erkölcsi hanyatlással; ezt én károsnak nem tartom, mert legalább ébresztgetjük egymást, s annál erélyesebben küzdünk a bün ellen, s a tökéletesedés mellett, de hogy általán véve vallás-erkölcsi hanyatlás mutatkoznék közöttünk: azt én a fennebbiek alapján bátor vagyok kétségbe vonni, ha azonban általánosan valláserkölcsi sülyedésről szó sem lehet, hanem inkább emelkedésről : el kell ismernem, hogy itfc és amott tapasztalható bizonyos közöny, elhidegülés, részvétlenség a vallás iránt, mely aztán maga után vonja az erkölcscsel való nem törődést is; ós ezen sajnos körülmény okára nézve oly rendkívül eltérők a vélemények ! Egyik egyet, másik mást hoz fel rendesen. Felületesen gondolkodó világiak a papokat, a papok a világiakat, az orthodoxok a moderneket, a modemek az orthodoxokat vádolják, csupa vallásos buzgóságból. Egyes eseteket, bűnöket oda csapnak az egész papitestület arcába, ha egy rongyos, iszákos, tisztátalan életű, uzsorás, akkor azt mondják : olyan mind, s kijut mindnyájunknak a kemény keserű falatból; viszont ha itt amott a világiak hidegek, részvétlenek, egyéni boszuból a becsületes papot háborgatók, akkor már Zsodoma és Gomorali az egész világi osztály, már akkor elvész a világ stb. stb. így szoktunk minden ujabb kellemetlen eset felmerülése alkalmával lármázni, hű-hót csapni, mint a kárvallott ember gyanakodni mindenkire, s a talán néha közösen előidézett bajokat ráfogni épen az ellenvéleményűekre.3 ) Hogy már sem a papok, sem a világiak, sem a modernek, sem az orthodoxok nem tökéletesek, az s) Hányszor nem olvasunk p. o. puszta pártszenvedélybó'l ily kifejezéseket a ^hitingatoncok® üresre papolják a templomot; mintha bizony akadna olyan modern pap, ki azzal állana elő': a szószéken >} ne tudd a szent háromságot® stb. L. O.
