Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-10 / 23. szám

A hitről már A b á 1 a r d a 1 '2-dik század első felében így irt: „Mit sem kell hinni, a mit nem lehet felfogni." Kant nézete szerint: ,,a lassanként! átmenet az egyház hitéről a tiszta vallásos hit egyed­uraságához, a mely egyedül az észen alapúi, meg­közelítése a menyországnak". * Luther pedig így szól: „Az embernek egyedül azt s akkor kell hinnie, ha belsőleg érezi, hogy az valóban igazság, hogy az az Isten igéje, hiszi lelke mélyéből, ha mindjárt a menynek angyala vagy az egész világ ellene szólana is. A lelkiisméret ellen tenni valamit annyi, mint a hit ellen cselekedni vagy nagyon vétkezni".1 A dogmákra vonatkozólag korunk egyik nagy tudósa így ír : „azok a szilárd formákba öntött és elismert dogmák komolyan megakadályozzák egy ideig a társaság erkölcsi fejlődését, de végre az ellenök irányzott ellenállás oly erős, hogy helyt kell enged­niük ; s akkor vagy erőszakosan felforgattatnak, vagy lassankint elavulnak".2 A theologiai dogma nem lehet többé zsinórmértéke a lelkészek hivatásképességének és nem tekinthető többé azok nélkülözhetlen kel­lékének.3 Micsoda véleményben vannak korunk tudósai a reformátióról? ,,A reformátió nem volt teljes győzelme a tiszta keresztyénségnek a judaismus és paganismus felett:-az erkölcsi akaratszabadság elvet­telik akkor, midőn az igazságosság és boldogság csak idegen, t. i. Krisztus érdeme által szereztetik, mint a formula concordiae mondja, hogy minden igaz­ságosságunk magunkon kivül fekszik".4 ,,A mi a csudákat illeti, tekintetbe veendő, milyen jelentőséggel ós feladattal birnak az evangyé­liomban. És akkor úgy találjuk, hogy csak az elő­adott tanok és az idvezitő iránti hit erősítésére szol­gálták. Ily eszköz helyett, seholsem a hitnek tárgyát vagy tartalmát képezték, mint későbben történt és most is történik. Krisztus maga gáncsolja azokat, kik mindig csak csudát akarnak, mielőtt hinnének, ós avval azt mutatja, hogy ő a hitet többre becsüli, mely csudára nem szorul. A ki tehát az evangyeliomi vallásos erkölcsi igazságokat hiszi és követi csudák * Christenthum und Wissenschaft von Dr. A. Vo el kel. 12. 1 Luther mint eretnek. 279. 2 L e c k y Geschichte der Aufklarung. I. 239. 3 Schenkel Christenthum und Kirche im Einklang mit der Culturentwickelung. 201. 4 Ulrich, Rudolf Schmid, Diakónus in L o b e d a bei Jena: Die wahre JSinheit und Freilieit der Kirche. 57. nélkül, az nem tulajdonit nekik jelentőséget, akár mi­lyen legyen is tényállásuk".1 Az orthodoxiát pedig következőképen jelle­mezték „Igazságtalanul halmozzátok a vallást szemre­hányásaitokkal, mintha üldöző és gyűlöletes volna és mintha a társaságot megzavarná, a vért mint vizet elöntené ! Vádoljátok inkább azokat, kik a vallást megrontják, midőn azt a formulák egész seregével ellátni ós az úgynevezett rendszer bilin­csébe verni akarják".2 „Nem tagadhatjuk, hogy ily orthodoxia, mely a protestántismus alapnézetével össze nem egyeztethető ós csak képmutatókat szül, tért fog­lalt az ev. egyházban. Minden képmutatást, szentes­kedést szóval minden egyháziasságot (Kirchwesen) kötelességünk leálcázni, a hol csak lehetséges, ha azok önző céloknak szolgálnak. Az igazi vallásosság az ember egész magaviseletén mutatkozik. Ez mindig szemmel tartandó és a külső tettetéstől megkülöm­tetendő".3 Ezen idézetekben a magyarhoni modernek többé kevésbé saját véleményeikre ismernek, melyeket hir­dettek a tudomány ós haladás emberei minden időben ós minden országban, a nélkül, hogy ajtót mutattak volna nekik, sőt mai napig is békében tanítanak hol az iskolában, hol az egyházban. Ha már a mi mo­derneink állításaikkal voltaképen uj tant nem is hir­detnek, hanem a tudomány kutatásait felhasználva, itthon csak azt tanitjak, a mi másutt régóta hirdet­tetett, kérdés: miért sújtatnak annyi anathemával, holott mások ugyan ezen tan miatt nem csak hogy nem üldöztettek, hanem gyakran a legnagyobb tisz­teletben ós kitüntetésben részesültek. E kérdésre feleljenek orthodoxaink; ón részemről nem akarnám feltenni, hogy az itteni igaz hitűeknél a „rabies theologorum" nagyobb kifejlettségü volna mint más országokban. Szerencse egyházunkra nézve, hogy az orthodoxoknak nincsen hatalmuk ós módjuk a mo­derneket kicsaphatni, a mint azt oly szükségesnek és jogosnak tartják. Jaj volna annak az egyháznak, mely­ből a modernek által képviselt tudományt és haladást kiűznék, — a pezsgő és egésséges élet az orthodoxia egyedüli domini urnában csakhamar holt kövületté fajulna. WEBER SAMU. 1 Froschammer Prof. an der Univ. in München: Über die religiösen und Kirchenpol. Fragen der Gegenwart. 65. 2 Schleier macher: Über die Religion, Berg: Geist und Welt. I. 593. 3 A német császár eskü letétele alkalmával 1858. okt. 26. 45*

Next

/
Thumbnails
Contents