Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-03 / 22. szám

zandunk bővebb tudósítást. De addig is megjegyezzük, hogy az egyházunk beléletét feltüntető püspöki jelentéseknek könnyebb móddal leendő szerkeszthetése végett, egy küldöttség bizatott meg kidolgozásával oly mintázatnak, mely szerint jövőben, az egyöntetűség érdekéből az esperesi jelentések vagy szemlék szerkesztendŐk lesznek. A papi vizsgáról szóló jelentés szerint az első papi j vizsgára csak két segéd-lelkész jelentkezett, de mindkettő készültségének meglepőleg szép jeleit adta. Még inkább kimagaslott a 2-ik vizsgára előállott 9 segéd- 1 lelkész s tanár közül különösen két ifjú Petri Elek és Szőcs Farkas, mindketfő immár a pesti theol. intézet j ideiglenes tanára. A ministeri intézmények legtöbbje tudomásul vétetett, talán legtöbb érdeket keltő volt közöttük az, mely elrendeli, hogy a mely népiskolát fenntartó testületek j már az 1875-ikévi „néptanítói országos nyűg- j dij intézetet* felállító törvény keletkezte előtt, tanítóiknak s ezek özvegyeinek és árváinak az országos törvény által biztosított gyám- és nyugdíjjal felérő segélyt nem biztosítottak, s azok, s az ezek intézeteiben működő néptanítók köteleztetvék az országos nyugdíjintézet irányában az illető befizetéseket teljesíteni. Az országos törvény előtt meghajolván mindenkor egyházunk, ennek értelmében utasította az illető testületeket és néptanítókat. Önként értetvén, hogy e mellett — ha nekik ugy fog tetszeni — fenntarthatják továbbra is eddigi gyám-és nyugdíj-egyleteiket. A tiszántúli ref. egyházkerületnek egy ad hoc convent és zsinat iránt tett ismeretes indítványa elfogadtatott, s a conventi tagoknak a következő napi ülésen leendő megválasztatása elrendeltetett. A pr esbytérian egyházaknak f évi jul. 6-án Edinburgban tartandó zsinatján — mint már mult évi közgyűlésünkben is kimondatott — képviseltetni óhajtja magát, jobban mondva hazai ref. egyházunkat a közgyűlés, s kiküldendő képviselŐkül, kik közül majd az e.-kerületi elnökségek fognak közös akarattal választani, Nagy Péter püspök, gróf Lónyay Menyhért fogondnok, továbbá Ballagi, Filó, Tisza Lajos és Szilágyi Dezső urakat jelöli ki. Az énekeskönyv javitására vonatkozólag hozott azon határozatai a testvér e.-kerületeknek, miszerint óhajtják azt együttesen eszközöltetni, örömmel vétettek tudomásul s bizottságunk elnöke Szász Károly ur felkéretett, hogy tegye magát ez érdekből a testvérkerületek e célú bizottságaival érintkezésbe. Ugy szinte örömmel fogadtatott Karsay ev. püspök ur az iránt tett nyilatkozata, hogy a dunántúli testvér ág. hitv. kerület kész a nagy geresdi egyességnek az ujabb idők igényeihez képest való módosítására és egy uj egyesség kötésére. Az ez iránti törvényjavaslat készítésére részünkről kiküldettek FördŐs Lajos, Sipos Pál, idősb gróf Ráday Gedeon s Szilágyi Dezső urak ; tanácskozási helyül s időül Budapest az evang. convent tartási ideje jelöltetvén ki. Jelentetett egyszersmind, hogy a pesti prot. főiskola részére tett alapítványok között, melyek ág hitv. egyházak és egyháztagok által tett alapítványok voltak, s melyek évek óta csendes zsörtölődések tárgyait képezték a két testvér egyház között, azok legnagyobb részt, illető kamataikkal együtt a testvéregyház kezelése alá visszabocsáttattak és a mely csekély összegek még itt maradtak, azok is, mihelyt az alapítók nyilatkoznak, visszaadatnak. Majd jelentés tétetett a b. Baldács y-f éle alapítványról, oly értelemben, a mint erről lapunknak talán 14-ik számában szólottunk. Közgyűlésünk hálás köszönettel fogadta ezen nagy horderejű célokból tett nagyszerű alapítványt, és köszönetének a nemes lelkű alapító előtti tolmácsolására egy köldöttséget nevezett ki. A gyűlés harmadik napján következetta pesti theologiai intézetről beterjesztett igazgatói jelentés. Ennek tartalmát később közlendjük. Hanem közöljük itt, az ennek függelékét képező nyilatkozatát B a 11 a g i Mór tanár úrnak, mely szerint, miután a b.-pesti prot. theologiai intézetben már 22 évet, ezen kivűl ugyancsak a dunamelléki e.-kerület kebelében mint kecskeméti tanár 4 évet, összesen pedig a tanári pályán 36 évet töltött volna, tekintettel gyakori betegeskedésére, kijelenti a tanári pályáról való lelépését Eddig is szerettük őt, és tudtuk, hogy sokan szeretik, tudtuk hogy intézetünk mily drága kincset bir benne; de e tudat távólról sem volt oly élénk soha, mint ezen órában, midőn őt elveszitendők voltunk. Tudta és érezte a veszteség nagyságát az egész közgyűlés, és épen azért ezen lemondás tárgyalását a más napi tanácskozás táigyává tűzte ki, remélve a lemondási szándék megmásitását. Fájdalom, e remény nem teljesült, és igy nem maradt egyéb hátra, mint hogy a közgyűlés a lemondó tanár iránti elismerésének és hálájának adjon kifejezést; ezt pedig az által vélte tehetni, hogy a leléponek érdemeit, és az ezen érdemek iránti osztatlan elismerést jegyzőkönyvébe vitetni és itt megörökittetni rendelte, s hogy elhatározta, miszerint az egyházkerület részéről valami díszes és értékes emlékkel ajándékoztassék meg. S miután még egy felől Szilády Áron, másrészt püspök úr kifejezték azon meggyőződésüket, hogy az ő lelépése tanintézetünkre nézve pótolhatatlan veszteség, viszont Ballagi úr is érzékeny szavakkal kifejezte ezen mint mondá, általa meg nem érdemlett kitüntetésért szívből eredő hálásköszönetét, és megigérte hogy ezentúl is mint egyháztag, mint e.-megyei s kerületi tanács biró, s mint az irodalom munkása nem szűnik meg — a míg Isten engedi -— egyházunk érdekében munkálódni, — mentünk tovább. Le roi est mort, vive le roi. A megüresedett theologiai tanári székre megválasztott ideiglenes tanárul egy évre Szőcs Farkas úr, intézetünknek a közelebbi évekből egyik legkitűnőbb készültségű növendéke. Majd elfeledek egy érzékenyen meglepő mozzanatot felemlíteni. Ballagi úr lemondása senkit oly érzékenyen nem sújtott, mint tanítványait, azért, ezek is,