Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-21 / 3. szám

vele fellépnünk, mint a vallás és emberiség kárára tovább is elhallgatnunk. E sorok nem is oda irányulnak, mintha védekezni akarnánk; azon magasan felül állunk. Mellettünk szólnak a természettudományok kitűnő vívmányai; Célunk nem más, mint egy e tárgyban kelt irodaim1 kuriózum bemutatása, mely az „Evangy. prot. lapa múlt évi 52-dik számában jelent meg dr. Heiszler József dombrádi lelkésztől. Tehát tudor, szakértő, annálfogva illetékes biró. Tiltakozásul szól a ny.-bátori végzés ellen. Magasra van akasztva, tegyük lejebb, hogy mindenki olvashassa és megérthesse. „Mély megdöbbenéssel olvasta a tudor űr, miszerint a f.-szabolcsi egyházmegyének Ny.-Bátorban gyülekezett tagjai annyira megfeledkeztek az egyház iránti kötelmükről, miszerint ott azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hagy a népiskolákból a bibliai csodák kiküszöbölendők, mert azok babonás hitre vezetnek." yEzcn nyilatkozat ellenében, többek nevében kijelenti, hogy ők, a f.-szabolcsi egyházmegyének több tagjai, mint a mennyien Ny.-Bátorban összejöttek, azon gyűlés nézetét nem osztják, sőt határozottan rosszalják.u „ A prot. népiskolák a prot. egyház teremtményei. Azért lettek felállítva, hogy az egyháznak legyenek veteményes kertjei, hol az egyház magát az elfogulatlan lelkekben tovább építhesse, mert ha ez néki itt nem sikerül, azt a lelkész ott a szópadon) a morálvilágból előállított prédikációval [mint ezt tenni a modern világban szokás] előmozdítani bizony soha nem fogja." Állapodjunk meg ez ódon sir felett, melyet a tudor ur az emberiségnek ásott. Tehát megdöbbent a nagy sokaság az iró személyében. Ugy-e légió neve a sokaságnak ? Ha igaz ut >n jár az a nagy többség, miért nem irja ki nevét? azért, mert P.-Szabolcsban ily csodahivő pap nagyon kevés lehet. Hogy a tudor úr véleményünket nem osztja, azon nem csodálkozunk, mert a csodák hite babonára vezet; a babonás fő ! pedig a világosságot határozottan roszalja. Azt pedig szeretném magamnak megmagyaráztatni, mikép fogja az egyház magát az elfogulatlan lelkekben tovább épiteni, ha az egyház veteményes kertjeiben csodák által elfogult, megmételyezett lelkek neveltetnek. De olvassuk tovább a tudós tiltakozást. „ A bibliai csodák a bibliai istenfogalom népszerű előterjesztői, egyszersmind a vallási örökigazságok tényes alakjai, positiv isteni parancsai." Ezek azt teszik : szükséges tanítani a népiskolákban azon csodát, hogy a nap megállt GHbeonban, a hold az Ajalon völgyén, mert ez népszerűen fogja az együgyűnek megmagyarázni, hogy Isten van és ő hatalmas; tényes alakbau fogja ez a vallási örökigazságot bemutatni; isteni bizonyosságra fogja azt vinni. Ez lenne tehát az uj argumentum ontologicum: van Isten, mert egyszer a napot, holdat megállította. Ki fojthatná el mély sajnálatát e bölcseség felett! A természet minden egyes jelenete, mely szemünkbe tűnik, melyre maga az ész leborulni kénytelen, nem mutat tehát Istenre?! sőt bizonytalan és népszerűtlen az ő szava, hanem a csuda, mely magát is meghazudtolja, népszerű bizonyítéka isten léteiének. Erre aztán tagadólag rázza magát a nap és hold, és Zebaóth isten rámutatva a Galilei sírhalmára, üombrádra kiált: vakoknak vak vezére, ne háborgasd az én szentem álmát! „Nem mondanak a csodák mást, mint csupán azt, hogy a bibliai Isten absolut hatalom, azaz valóságos mindenhatóság, és nem ugy képzelt, s így mint isteni absolutum, absolute intézkedik. Nincs subordinálva a természet rendjének, nem foglya saját müvének, de igenis subordinálva van neki a természet maga s azt magasabb céljai szerint igazgatja, a nélkül, hogy annak rendjét megszüntetné. Hiszen, mikor a sántából járót, a vakból látót csinál, akkor csak azt igazítja ki és célositja, mit a természet elhibázott, s így nem szüntette meg a természet rendjét, lianem csak útba segítette Ez lenne hát az uj telealogicum argumentum: az absolut hatalom absolute intézkedik, mégis a természet sokat elhibáz, mert előre az ok és okozat törvényének nem volt alávetve, így a természetnek semmi végcélja nincs, midőn pedig a természet hibázik, s az épből sántát, vakot csinál: akkor a mindenhatóság a nem képzelt, de valódi absolutum, esetről esetre gondoskodik, és a természet hibáját ki toldozza -foldozza, a nélkül, hogy megszüntetné az avaros rendet, mindenkor újra útbaigazítja. Ez aztán felséges elmélete a csodának! Tehát van csoda minden óráu, mert a megteremtett, de zilált álapotban hagyott természet minden nap, minden órán sőt minden percben hibázik és hogy a mindenség rozzant alkotmánya össze ne omoljon, Isten mindig csodásan kifoltozza. Ez örökös zavart reparálgató istenről, még za-