Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-21 / 3. szám
varosabb fejjel feállitott tannal szemben, a keresztyénség istene, a nem képzelt, de valódi mindenhatóság mellett bölcs is, jó is; a világot nemcsak teremtette, hanem teremtményeit, bölcs célokból, rendeltetésökre juthatás végett állandó törvényekkel is ellátta, melyek szerint az okoknak szükségesképeni következményeiknek is kell lenni. Azért a sánta, a vak, okra lett sántává és vakká és csak okra lehet bajából kigyógyulnia. Ezzel ellenkezőt csak az ok-talan állithat. „A természet kosmihus törvényei leJcötik a kosmost, de nem a kosmos teremtőjét, mert az ezen egy világ teremtése által magát ki sem merítette, sem magát vele nem azonosíthat ja0 , — irja tovább a tudor úr. Azt fejezi ki vele, hogy a teremtő a természet törvényei által nem korlátoztathatik, sem teremtéskor! ereje nem csökkent. Hanem a természet kosmikus törvényei, magának a kozmos teremtőjének törvényei; a természetet nem valamely hatalmas Belzebub látta el törvényekkel, hanem maga a teremtő. Igy saját müvét — ha csak magát változás alá nem akarja bocsátani — össze nem rombolhatja, sőt Isten folytonosan munkálkodik, de nem a csodák műhelyében eszköz nélkül, hanem a nagy természetben, mint a világ megtartója és bölcs kormányzója. „Nem igaz az, hogy Isten volna az az Isten [legalább nem a kereszténység Istene] ki magát az anyag törvényei által megköttetni engedné. Hiszen ezt még az emelkedett lelkű ember sem teszi. Száz I ezrekre menő példát hoz fel a történelem s bebizonyítja, hogy az ember magasabb elvekért, hogy azokat I győzelemre segítse, megtagadja önmagát, feláldozza magát az életet. Előnyt ad az erkölcsinek és szelleminek az anyagi élet felett. Az anyag nem ura az önmagát megértő mibernek sem, annál kevésbbé az igaz Istennek. Az anyagvilág amaz erkölcsi és szelleminek csak időszaki talajxd szolgál. Az anyag örök, Öntudatlan szolga, de a szellem öntudatos elv.u — Az elébbeni ponttal együtt ez akar lenni az uj kosmologiai és erkölcsi erősség. Azon hibában szenved, miben e megelőző elméletek. Anyag törvényeiről beszél, minők soha nem léteztek, és a melyeket mind Istentől nyert az anyag, melyek tehát Isten törvényei. Azon erkölcsi erőség, mely itt Istent, mint határtalan szabad erkölcsi lényt, mint senki és semmi által nem korlátolhatót és így minden anyagnak urát festi, megbotlik, elesik, megsemmisül az absolut Isten fogalmánál, mely szerint ő saját tökélyei által korlátoztatik. Erőtlenséget, erkölcsi fogyatkozást, az istenség fogalma nem tűr. Igy midőn szellemi létét megtagadva a csipkebokorban anyagba öltözködve, emberi hangot'ád, absolut létét semmisiti meg, és midőn kedves népéért Farahó táborát a Verestengerbe fulasztja, mindenhatóságának megmutatásával csodásan — akkor okvetlen vétkezik, mit Istenről feltenni lehetetlen. A mi eszméjében absurdum, az végre tényben is balgatagság. Mi keresztyének azt hiszszük, hogy az Isten az ma, a ki volt öröktől fogva. Miért változott tehát úgy meg, hogy most soha nem tesz csodát ? A mi nem létezhetik, annak nincs filozófiája, ós igy észellenes. Yolt idö, midőn Izráel a pusztában bujdosott, tehát ezelőtt 3500 évvel, mikor a Heiszler ur elmélete szerint Isten volt király, biró, hadvezér, népe táplálója, itatója, oltalmazója . . . mind, mind csodásan, sokszor rettenetes csodásan cselekedvén. Ugy hogy valamely babonás fő, ki az ő elméleteit olvassa, hajlandó volna elhinni, hogy ő benne valamely, a sinai hegy tövén elhunyt izraelitának lelke támadott fel. Igen, de a keresztyének Istene nem a csodák, hanem inkább a bölcsesség és jóság Istene. A sötét századok felelevenítették a régi zsidó csudák hitét; azon alapultak az Isten Ítéletei, a tüzes vas, forró viz és bajvívás általi kipuhatolásai az igazságnak. A nagyváradi tüzes vas próba-könyvből ide iktatjuk a 84-dik cikket: „Fejér, Boroszló helységből perbe fogta Árvát és Lukács testvérét Csenger faluból valókat, mivel Néver nevű testvérükért, ki hat girát tevő javakat Fejértől ellopván, elszökött, kezességet vállaltak. Birájok volt Demén, szatmári főispán; perest oldó Ferman Hodos faluból való. Fejérnek embere hordozta a tüzes vasat, meg nem égettetett általa s így igaznak találtatott. * 'Természetes, hogy ezt is elhiszi tudor ur! ? — mert a csudák babonára vezetnek. Az uj testumentomi csodák még nehezebben alkalmazhatók a fenntebbi elméletekre. Jézus neheztelt, ha tőle jelt kívántak. A neki tulajdonított csodák ugyan jóságának bizonyságai, de alig lehetne feltenni emelkedett lelkéről, hogy hatalma mutogatására csodákhoz folyamodott volna. És még ha ezeket is méltán kétségbe vonjuk, mit mondjunk a Jézust meghurcoló kisértő, mit az általa a Gergezénusok disznaiba űzött ördögökről mást, mint hogy azok a kor balvéle-5*
