Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

nes üldözéseket, megtámadásokat, a melyeknek a protestáns egyházak Erdélyben 1691-en innen kitéve voltak, a szerzőnek saját levéltári tanulmányai alapján. Valóban becses anyag. Ezt követi az egyházak közötti jogviszony ismertetése hazai törvényeink szerint, egész a legújabb ideig, itt is jegyzetileg feltüntetvén mindazon sérelmeket, a melyek a fentebb jelzett időszak alatt az egyenlőség és viszonosság ellenére elkövettettek. Ezután a magyar ev. ref. egyházkerületek közötti viszony van fejtegetve, egészen a legújabb konventi kísérletig, a melynek szervezete tervét is közli a szerző. E rész III. fejezete, négy eím alatt, egy tájékozásnak előre bocsátásával, az egyházkerületi főhatalom meghatározását és az ezen főhatalom gyakorlására hivatott egyházkerületi közgyűlés alkotó elemeit és hatáskörét ismerteti, tekintettel ezen főhatalom nyilvánulásában az egyházi törvényhozásra, a bíráskodásra és a végrehajtásra és az ezek gyakorlása módját és organumait meghatározó alkotmányos szabványokra. E fejezetnek elején közli a szerző jegyzetileg az egyházi alkotmány alakulásának történetét, hiteles levéltári adatok nyomán, s feltünteti a régi főtesttileteknek, az egyházi főtanács és a közzsinat régi hatáskörét, hogy a mennyiben azoknak az egyházkerületi közgyűlésre átruházásakor fenntartólag hivatkozás történik : az ujon felállított főtestület hatáskörére nézve kételyek ne támadhassanak. Ez átalakulás története felette érdekes és tanulságos arra nézve, hogy a gyökeres átalakulások minő nehézségekkel szoktak járni. (L. 81. és 83. §. jegyzeteit.) Hogy a gyakorlati szükségnek is igyekezett eleget tenni, mutatja az, hogy a rendszeres tárgyalás mellett is a törvény kifejezéseihez ragaszkodott, sőt néhol azokat jegyzetileg szószerint közölte. Ugyanezen fejezetben külön cimek alatt van ismertetve az egyházkerületben levő egyházmegyék (tractus) az egyházmegyéket alkotó egyházközségek (eklézsiák) és a tanintézetek szervezete, kiemelésével mindenütt amaz alapelveknek, a melyekre a szervezés fektetve volt, s az egyházmegyei, községi és tanodai testületet alkotó elemeinek és a hatáskörnek meghatározásával, alaposan feltüntetve azok autonómiáját és az egyházkerületi központi főhatalomhoz és ennek orgánumaihoz való viszonyát. A tanintézetek szervezésénél levéltári adataink alapján különös gondot fordított arra, hogy az inditó okokkal feltüntesse mindazokat a mozzanatokat, a melyek a népiskolák és a tanítóképezde célszerű berendezésére keblileg történtek, a közzsinat és egyházi főtanács részéről az 1868. 38. népokt. orsz. törvény megalkotásáig, a melyet az állam és egyház közötti törvényes viszony követelményéhez mért terjedelemben szintén közöl, és feltünteti egyúttal az egyházkerület álláspontját is, a melyet felekezeti népiskoláira nézve az állammal szemben elfoglalt. (1. 113. §.) A közép és főtanodák szervezete az 1861-ki és 1864-iki szervezések alapján van ismertetve, azok jogi állásának és autonomicus jogköreinek törvényekre alapított feltüntetésével. Ezzel végződik az első rész. A munka második része az egyházkerület kormányzatáról szól. A kormányzatra átalában vonatkozó áttekintés után, e résznek I. fejezetében, külön-külön címek alatt, az egyházközségek valamint az egyházmegyék kormányzata és az egyházkerületi központi kormányzat van tárgyalva. Itt az egyházi alkotmányos szervezetben meghatározott hatáskörben működő szerveknek (egy! házi testületeknek, egyházi hivatalnokoknak, világiaknak és szorosabbb értelemben egyháziaknak) kötelességszerű fevékenysége van feltüntetve az egyházi canonok és későbben keletkezett közzsinati és egyház- főtanácsi határozatok alapján. Ez volt kétségkívül a munka legfáradságosabb része. Dózsa e tekintetben semmi egyebet nem adott, mint a Grelei-féle canonok szabad fordítását, fejezetről fejezetre annyira követve azokat, hogy a papok kötelességeinek elősorolása rendén a canonban a házasulandó felek összeesketéséről is lévén szó, munkája rendszerének hátrányára az egész házassági jogot, mint a kánon teszi, az egyházi kormányzat körében tárgyalta. Szerzőnk e tekintetben felölelte a canonok mellett a zsinati és az egyház főtanácsi jegyzökönyvekben foglalt határozatokat, főkormányszéki rendeleteket, régi és ujabb országos törvényeket, s egy szóval mindazokat a szabályokat, a melyek ugy a testületek, mint az egyházi alsóbb és felsőbb tisztviselők kötelességeit mindenütt a maga helyén tünteti föl. A II. fejezet a tanodák kormányzatát és a III. fejezet az egyház igazságügyi kormányzatát foglalja magában. A. munka harmadik része az egyházi vagyont tárgyalja, megkülönböztetvén az egyházi ingóságokat a fekvőségektől ; az előbbiek között a legújabb egyháztörvények szerint ismertetvén a különböző alapokat, egyházkerületi házi pénztárt, egyházkerületi s külön megyeiözvegy, árvái gyámintézeteket, mag- és takaréktárakat, a tanodai javakat stb. Külön fejezetek tárgyalják az egyházi vagyon szerzést, valamint a vagyonkezelést és az azok felett való intézkedést, az egyházi javak tulajdon jogának fejtegetésével ugy országos, mint egyházi törvények szerint. A munka negyedik része a házassági jogot tárgyalja egy tájékozásnak előre bocsátása után, az eljegyzés, a házasság kellékei és akadályai, a házasság jogi hatálya, a házasság megszűnése és felbontása s végül a házassági ügyek törvénykezési tárgyalása pontjai alá sorozott §§-ban. A közel 500 lapra terjedő mű tartalmának ez áttekintése meggyőzhet mindenkit arról, hogy Dr. Kolosvári az egyházjog egész körét felölelte s jelesen az erdélyi, sőt átalában a magyar protestáns egyházjog körében, nem csak a járt nyomokon járva, hanem a tudomány mai színvonalán állva, kimerítő és valóban jeles művet ad. Ha van kívánni valónk, hogy vajha a munka negyedik részére, mely a házassági jogról szól, kissé terjedelmesebb s részletesebb lehetett volna. E részben találkozik a gyakorló lelkész legtöbb nehézséggel, s itt nyílik az elméleti fejtegetésnek is a legtágabb mező. Sajnos, hogy 42