Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

ez a rész nincs egészen arányban tartva a többivel. De a szerző iránti méltányosságból meg kell jegyeznünk, hogy a mű eredetileg az „Erd, prot. Közlöny" mellékletéül ívenként jelenvén meg, s többre dagadván mint eredetileg tervezve volt, a kiadó a tovább terjeszkedés ellen tiltakozott. Legérdekesebbek a munkának a szerző saját levél tári kutatásain alapuló s valóban fáradhatatlan munkával és lelkiismeretességgel összegyűjtött adatokon nyugvó részei; s ezekre bátran kimondhatjuk, hogy a tárgyra vonatkozó anyag ily teljesen összehordva még nem volt* A szerző előadása, mint tanártól várhatjuk is, világos, szabatos, s bár szorosan tudományos, a mellett a legjobb értelemben népszerű is. Ezek után nem marad hátra más, mint a valóban jeles művet, a legszélesebb protestáns körben, lelkészeknek és világiaknak, a legmelegebben ajánlani. SZÁSZ KÁROLY. 9,Protestáns alkalmi beszédtár." III-ik kötet. Szerkeszti Margócsy József irsai evang. lelkész. Ara 1 frt 50 kr. Kapható a szerzőnél vagy Rohdcs Ödön könyvkereskedőnél Alberti-Irsdn, Pestmegyében, postahely. (Vége.) Az „I f j a k" fölötti beszédek szakaszában következik jelenleg a 3-dik, Török József ceglédi lelkész tollából. Ez egy hosszabb udvari gyászbeszéd, több sz irási helynek alkalmas beszövésével. Szerző ebben is úgy, mint az előbb felhozottakban, ügyes orvosként fölnyitja a sebeket s aztán gyógyitó balzsamot — Isten iránti hitteljes bizalmat — csepegtet a fájdalomtól vérző szivekbe. Az egész beszéd alapját Ézsaiás 55. 8, 9. — „nem olyanok az én gondolatim, mint a ti gondola t i t o k" stb. — képezi. Nem csak élvezettel olvasható Török e műve, hanem gazdag tartalmánál s népszerű irályánál fogva, hasonló esetekben sikeresen föl is használható. A 4-dik, tehát utolsó beszéd e szakaszban Margócsyé, melyet egy lelkész hajadon leánykája fölött, még mint losonci s.-lelkész mondott. Nincs mást mit fölhoznom, mint azt, hogy egy ifjú vallásos lélek egész hatalmával szól itt a szerző, midőn a leánykát édes szüleitől elbúcsúztatja. Uj s z aka s z tárul most elénk, a „középkorúak" fölötti gyászbeszédek szakasza. Ebben van 8 beszéd, melyeknek sorát maga Margócsy kezdi meg; —• élőbeszédében megragadó költészettel s vallásos ihletlel ecsetelve egy férfi, egy apa elvesztét. Szabad legyen itt néhány sort mutatványul idéznem : „Ha a gazdag lombú élőfának bimbaját töri le a vihar, megérzi, megsinli azt az illető törzs; ha a szülőknek kedves szivvirágát, a játszó gyermeket lepi meg a halál, bánatba merül a szülői kebel s a mély keserv könyekben áradoz. Es mégis az elzúgott vihart követő derű gyógyulást mosolyg a tört bimbó helyére s a szülei sziv is egy uj magzat nyerése édes reményében enyhülni érzi kinos bánatát, kárpótolva súlyos veszteségét. Jaj de mit tegyen a levél, a bimbó, az ág és a virág, midőn megrontva a titkosan őrlő féreg által, a törzs, rémes zuhanással a porba hanyatlik. Vele álltak, vele esnek, porba halinak mindnyájan. Ily szomorú sorsra jutottál te is hű élettárs, ki zokogva sirsz e koporsó fölött; gyermekeid, a mától fogva már apátlan árvák, e tört bimbók és hervadt virágok is búsan körülted* stb. A beszéd alapigéje 1 korinth. 13. 13. — alapgondolata : „mi marad meg, midőn abban kit szerettünk, mindent, mindent elvesztettünk? 1. hit; 2. remény; 3. szeretet." Ezt követi G a r z ó Gyula Dr. Kenessy Elek fölött mondott gyászbeszéde, az irodalom több szép helyével ékesitve, végül imával. Azt mondja szerző a közszeretetben élő orvos koporsójánál, hogy : „ki oly sokat megmentett közülünk a halál torkából: annak ime mi adunk koporsót! Oh koporsó, oh setét koporsó! de meg vagy áztatva a reád sirt könyektől. Mily sokat beszélnek ma e könyek! Nemes szivü orvos! hű férj ! gondos atya! jó hazafi ! vallásos férfiú! feledhetlen barát! rólad beszélnek hulló könyeink. Bár koporsóban fekszel: azt mondják mégis, hogy nem vagy halott. Es igazuk van, ó mert, ,Kí kedveseinek emlékében él, Nem halt meg az, csupán elutazott, Halott csak az, — kit elfelejtenek.® Simonidesz János szécsényi lelkész „egy ön erejéből előbb népszerű, gazdag, boldog, utóbb ellenkező sorsra jutott családapa, fölött mondott beszédére a szerkesztő csillag alatt megjegyzi hogy : „a megrendítő gyászesetnek megfelelő sajátságos tévedezése a szónok lelkének az egész beszéden keresztül vonul. Ez nem lehet szándéktalan. Épen ezért tehát — miután az ily rejtélyes alkalom egyébhelyt is ismétlődhetik — Ítéltem célszerűnek közzé tenni e gyászbeszédet." Jób 30. 26. alapige nyomán elmélkedik néhai L ukácsfi Lajos n.-baconi lelkész-esperes, e tárgy fölött „sokszor követi reményeinket csalódás a földi életben." Margócsy: „egy sok at szenvedettifju anya halálában mi lehetne vigasztaló?" kérdésre akkép felel: 1. hogy ő, aki itt többé a sorvasztó betegség miatt boldog jövőt nem várhatott, immár nyugpontra talált; 2. hogy az a testből a betegség által kiüldözött lélek, megtért Isten fényhonába, a hol a hit biztató szava szerint, lesz találkozás s édes lesz a találkozás ; 3. s végre, hogy addig is ő, a gondviselő enyhületet adand az apának szomorú sorsa elviselésére s áldást a gyermek életének kifejlesztésére." Következik két névtelen beszéd, egyik „ifjú nő" felett Ezeehiel 24. 16. nyomán ama tárgygyal : „melyik özvegy (férfi vagy asszony) viselheti megnyugvással özvegyi sorsát? —