Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-20 / 20. szám

alkalmatos-e reá. De midőn a tiszántúli egyházkerület is a maga végzésében, és Révész Imre, igen tisztelt barátom, e végzéshez irt kommentárjában, * a zsinattartás előkészületei közt annak ideje meghatározását is egy határozó konventre kivánja bizni, ezt nem érthetem máskép, mint ügy, hogy amaz előkészítő és határozó konventnek teendője lesz — nem ugyan a zsinat szükségessége fölött meddő vitákba ereszkedni, mert annak szükségességét, mint a tiszántúli, úgy a többi kerületek is kétségkívül magok kimondandjak — hanem, igen is, mórlegelni annak épen most időszerű vagy nem időszerű voltát s így első izbeli összejövetelével mindjárt kitűzni annak időpontját, vagy további eldöntésnek hagyni azt fönn, az előkészületek során. Ha igy, részemről abban, a mit e részben ama konvent határozni fog, eleve is teljesen megnyugszom, mert abban mind az egyes egyházkerületek, mind az egyetemes magyar ref. egyház, mind az egész ország állapotát, helyzetét s viszonyait ismerő férfiak fognak ülni s e kérdésben is, mint a többiben, határozni* Rószemrél egyébiránt soha sem hitcikkeket vagy hitvallást formulázó, hanem alkotmányozó zsinatot vártam ós óhajtottam. Természetesen nem theoriák, hanem történelmileg kifejlett egyházi alkotmányunk alapján; teljes megőrzésével a gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkerületi autonómiának, mindeniknek a maga körében s épen e körök megvonásával; megjelölésével azon tárgyaknak, melyek közös intézkedést igényelnek s felállításával ós szervezésével azon (még eddig hiányzó ) közegeknek, melyek e közös ügyeket intézzék. Ily közeg lenne egy határozó (de természetesen csak a közös ügyekben határozó) konvent is; ilyen egy legfőbb egyházi törvényszék, mint semmitő és egyszersmind harmadfokú felebbezósi fórum egyházmegyei és kerületi consistoriumainktól. Ez utóbbinak szükségességét, a mai jogfogalmakkal szemben, alig lehetne már tagadásba venni; én legalább, ebben a meggyőződósben, már ismételve (jelesen 1869. évi előbb emiitett cikkemben is) sürgettem s ugyanott bővebben is indokoltam azt. A konvent pedig, de csak is a közös ügyekben legfőbb administrativ testületünk lenne. Ez képviselne, mindenek előtt, az állammal szemben. S itt, uem tehetek róla, de ha csalódnám is, kimondom azon meggyőződésemet, melyet az egyházon kivüli állásomban szerzett tapasztalataim érleltek * Egy határozott, lépés a zsinattartás felé. (Lenyomat a Prot. Egyh. és Isk. Figy.* 1877, májusi számától.) meg bennem, szükségünk volna az állam iránti helyzetünknek, s jelesen az állam legfőbb felügyeleti jogának precis és minden tág és félremagyarázást kizáró, szabatos meghatározására. Merem állítani, hogy e részben, a vallásügyi országos törvények határozatlan voltánál fogva, nagy homály ós bizonytalanság uralkodik. A kormány sem tudja, az egyház sem tudja, mihez tartani magát. Egyiknek nem célja (ezt csak föltehetjük róla!) jogokat sérteni, a másik nem egyszer, jogait sértve érzi még is. Ne ütközzék meg Révész Imre t. barátom, nem paragrafusok sokaságába burkolt s elvesző szőrszálhasogatásokat kívánok. Önként értetik, hogy a zsinat országos törvényt nem kodificálhat; csak kifejezheti az állami felügyeletről saját felfogását, s terjesztheti azt a törvényhozás egyik vagy másik faktora —• akár a korona, akár az országgyűlés elé. E részben is, mint átalában a zsinatra váró alkotmányozási öszszes teendőkben, határozott elvek szabatos kifejezése, nem pedig minden egyes esetet előre látni akaró kazuistika, a mire nézetem szerint szükség van. S abban is egyetértek Révész Imrével, hogy még az alkotmányozásban is csak a főbb elvekre — mintegy a keretre nagyban — kell kiterjeszkedni, fennhagyva az egyházkerületek stb. külön saját szervezetét s fennhagyva a további teendőket részint ezeknek, részint az alkotmány által szervezendő új közegeknek, konventnek stb* Annál inkább akarom hangsúlyozni ezt, mert hisz erdélyi ref. egyházkerületünk, melynek a miénktől sok tekintetben eltérő fejlődési múltja van, ós mely csak imént szervezvén magát uj alkotmányozással, ismét sokban eltórőleg a miénktől; nem is említve, hogy házassági törvénykezés tekintetében is egészen külön állást foglal és különös jogokkal bir, nem hiszem, hogy az e részben nivelláltatni engedné magát általunk s hogy ezt követelnünk is, akár helyes akár jogos volna. Részemről abban, hogy a tiszántúli indítványhoz a többi négy ref. egyházkerület kivétel nélkül s örömmel fog járulni, egy percig sem kételkedem. Hiszen ez a négy egyházkerület, határozó konvent szervezését akarta, sürgette, zsinat nélkül is. Mi oka lenne viszszariadni attól, midőn az általa helyesnek, szükségesnek tartott intézménynek nemcsak létrejötte, hanem állandósítása s biztosítása, törvényhozási utou, ígérkezik. S még ha a zsinat egyhamar létre nem jöhetne is, egy, bár csak a d h o c határozó konvent létre jötte is, nem nyereség, uem előre lópés-e, épen az azt sür-