Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-20 / 20. szám

Huszadik évfolyam. SO. sz Budapest, 1877. május 20. PROTE STA1TS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sftr többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számit példányokkal iiiiii<lo«>- szolg-álhatunk. iPSgr Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megujitására felkéretnek, "H^i Viszhang a zsinattartási fölhívásra. Roma locuta est. Debrecen, a kálvinista Róma, szólott. A tiszántúli egyházkerület, mely terjedelme s lélekszáma legnagyobb voltánál ópitgy mint történelmi hagyományoknál fogva mintegy a vezórszerepre van hivatva közöttünk, a mit Pest, országos központisága címén, sem akart tőle soha elvitatni: kimondá ápril 19. s köv. napjain tartott közgyűlésében, hogy eljöttnek — vagy legalább elközelitettnek látja az időt a törvényhozó zsinattartásra, s ennek előmunkálatai végett és előkészitésóre egy határozatképes és rendelkező konvent tartásához nem csak hozzájárul, hanem azt egyenesen indítványozza is s meghívja saját venvégszeretete hajlékaiba. Ámbár csak ad hoc konventről van szó, örülhetünk még is, többi négy egyházkerület, hogy a határozó és rendelkező konvent eszméjét, ez esetre legalább, Tiszántúl sem utasítja már vissza. Mi sem hittük soha, liogy a határozó konvent, más mint törvényhozási uton állandóul létrejöhessen s egyházi szervezetünkbe, maradandó intézményül beillesztethessék. Midőn határozó konventet sürgettünk, tettük azért, hogy mostani elzüllött állapotunkban addig- sem akartunk maradni, mig (kitudja mikor!) zsinatot tarthatnánk s törvényhozási uton teremtlietnők meg azt az állandó kapcsolatot, melynek szükségét minden nap oly elevenen s gyűlésről gyűlésre mindig elevenebben éreztük s melynek (bár kizárólag törvényhozási úton) létrejöttét, hogy Tiszántúl is óhajtja s minapi határozatával óhajtandónak ki is mondja, azon csak örülhetünk. A legnagyobb akadály, mely az öt reform, egyházkerület tömörülésének s közös ügyeire nézve állandó közös képviseletének eddig útjában állt: ezzel el van hárítva. Jőjön e kapcsolat létre bármily alakban, részemről örömmel fogadtam volna * — ily alakban, mely annak állandósítására nyújt biztos kilátást : kétszeres örömmel. Kezdettől fogva azok közé tartoztam, kik egyfelől szakadozott elzüllött állapotainkból, másfelöl törvényeink elavult voltából eredő számos (bár nem minden) bajaink orvosszerét, egy a mai korhoz illő s képviseleti rendszerünknek megfelelő új törvényhozásban keresték, melytől még egyházunk szellemi s erkölcsi megújhodása tekintetében is, ha csodákat nem is, de hatalmas lendületet vártak, s ennél fogva — alkalmas időben — a zsinattartást sürgették. Egyizben már az ón igen tisztelt és szeretett öreg barátommal Dobossal szemben is, a ki (talán csak akkori szeszélyében) minden zsinatot feleslegesnek, haszontalannak, sőt károsnak ós egyenesen kórjelnek deklarált volt: vitattam a zsinat szükségét ós sürgettem az arra való készületet. ** Azt hiszem, nem várja azért tőlem senki, hogy a zsinat tartásának szüksége iránt ma kételyekkel álljak elő. A zsinat tartásának szükségéről ma oly erősen megvagyok győződve mint valaha. Kevésbbé arról, hogy épen a mostani perc * Más helyen (»Erdélyi Protestáns Közlöny* 1876. 312- 325. sz. Nyilt levél a szerkesztőhöz) már kimondtam, hogy nem határozó, csak tanácskozó konventet is szivesebben látnék a semminél, a mostani állapotnál. ** »Pr0

t. Egyh. és Isk. Lap* 1869. 24. sz. »Kell-e zsinat ?« című cikkemben.